Azzal a vallomással kell kezdenem, hogy ez a viszonylag korai P. K. Dick könyv nem jött be. Igen, a név miatt vettem meg, és egy darabig tartotta a jó indítás utáni magas szintet, 
de aztán a könyv felétől kisiklott valahogy az egész.
Arról szól, hogy Reagle Gumm nyugiban él egy álmos kisvárosban, agglegény, és a szomszéd feleségével flörtölget. A kenyerét meg azzal keresi, hogy a helyi lap játékában megtippeli hol fog feltűnni legközelebb a zöld emberke. Mivel baromi ügyes a játékban, így már hónapok óta vezeti a tippelők listáját, és a kisvárosban szinte mindenki hírességként kezeli.
Aztán elkezdi furcsán érezni magát, mintha mindennek ő lenne a központja, de nem csak az újságbeli ügyes játéka miatt. Közben pedig a sógora a fürdőben ilyen lelógó dróttal akarja feloltani a lámpát a kapcsoló helyett. Azt tippelik, hogy régi emlék- ésmegszokásfoszlány , de a múltat felidézve egy hely sem jut eszükbe, ahol így kellett kapcsolnia a villanyt. És ezt így most nem kifigurázásból írtam, hanem innen indul az enyhe paranoiás hullámvasút.
Valójában a könyv első fele baromira tetszett. Odáig nagyon profin van felépítve a hangulat, de amikor Dick elkezdi fellebbenteni a fátylat a rejtélyekről, akkor nem azt mondom, hogy kiszámítható, de olyan megszokott lett. Annyira nem lepett meg, és nem is kavarta meg a fantáziám. Nyilván nem akarok részleteket írni, hátha valaki rárepül, de azért innen még szerencsére sokat fejlődött P. K. Dick. Bár már itt is felismerhető jó pár rá jellemző vonás, de a későbbi műveiben már nem éreztem enyhe csalódottságot, amikor az utolsó oldal utolsó pontjához értem. Ide.
Nem ismerem P. K. Dick-et, de ahogy leírtad olyan S. King féle csak éppen földhözragadtabb?
Én imádom és megvan az összes PKD. Imádom a filmeket is amik a könyveiből készültek. Csak ajánlani tudom mindenkinek aki szereti a jó régi Scifiket, amiknek nincs jó vége… :D
Juve: még ha SK féle is, akkor is ez volt előbb
Human: Nem lehet, hogy csak azért csalódás, mert manapság ugye már nagyon könnyen rá lehet jönni a végére a közepétől. Legalábbis a Truman Show után nekem sem okozott nagy meglepetést… Nekem anno tetszett, szerintem jól sikerült darab (szvsz).
Pr13m: azt viszont végképp nem értem, hogy ha szereted PKD-t, akkor, hogy szeretheted azokat a trágyákat, amiket a könyveiből készítenek. Total Recall és Blade Runner még oké, na de a Next, a Felejtés bére meg az Imposztor… Brrr. még most is kiráz tőlük a hideg. (Persze én mindig mondtam, hogy 15-30 oldalas novellákból nem nagyon lehet rendes másfél órás filmet forgatni…)
Csak annyit tennék hozzá, hogy a lelogó drótos lámpakapcsoló esete valóban megtörtént Dickel… nyilván a drogok meg az stb, ebbe nem érdemes belefolyni. :) Sok könyvéhez a saját életéből merített ötleteket.
JuveGabor: minden, csak nem földhözragadt. :)
bateman, no és a Minority Report? TC-tól eltekintve szerintem nemrossz, belefér az általad említett jobban sikerültek mellé.
A Minority Report-ot kifelejtettem valóban. Filmnek jó. De PKD adaptációnak szerintem borzalom (a Next, a Felejtés bére és az Imposztor filmnek is csapnivaló), de csakis a Spielbergi “szépvilágmindenrendbenterhesamamakiskutya” befejezés miatt. Hihetetlen, hogy az öreg sem itt, sem a világok harcában nem bírta megállni, hogy ne kerekítsen nyálas happy end-et egy alapvetően sötét story végére…
Hát a Nagy Mesélő már csak ilyen… Amúgy PKD-t nem lehet egyszerű megfilmesíteni, hogy megmaradjanak a brutális párbeszédek, a totális bizonytalanság érzése, meg minden amiért szeretjük a könyveit. Tippem sincs ki tudná pl. filmre vinni az UBIKot…
Hát, azért a Kamera által homályosanban elég jól sikerült áthozni szinte mindent. Nekem az a kedvencem, az egyetlen igazán hű adaptáció. Én imádtam.
Tényleg, azt kihagytuk. :)
inkább a kizökkent időről beszéljünk, mert folyamatosan jönnek majd a PKD cuccok. pl minotiry ittvan már félig megírva :)
Nekem ez volt az első dick mű amit elolvastam, és nekem nagyon tetszett így kezdésként ez a “kicsit paranoid, van valami a háttérben de miaz és miért?” hangulatu mű de a kéőbbiek tényleg jobbak így utólag visszatekintve
bateman: amúgy igen, ezt 1960-ban olvansi akkora wtf lett volna mint ide amerika
Egyébként én azon kicsit csodálkozom is, hogy ezt eddig, hogy nem filmesítették meg, hiszen ilyen szempontból igen könnyű anyag. Bár én mérget vennék arra is, hogy a Truman Show írói számára nem volt ismeretlen ez a regény… :)
jah, modnjuk aki látta Trumant annak a könyv el lett spoilerezve a kommentekben. na mindegy.
én dicket az ember a fellegvárbannal kezdtem. nagyon odabaszós az alternatív történelmi szál. mindenkinek ajánlanám, főleg az insectoidoknak.
tényleg ügyeljetek a spoilerekre, mert még csomó dicket nem olvastam :)
Oops. :S
Izé, human, bocsi, nehéz PKD-t elemezni spoiler nélkül. ;)
De akkor: a Kizökkent időt elég régóta kerestem, és amikor megláttam egy barátom könyvespolcán, akkor le is csaptam rá. Annyiban egyetértek veled, hogy a felvezetése hibátlan, de utána kicsit leül a dolog… az elejéről nekem az a rész marad meg, amikor… hm, SPOILER? namindegy :), szóval amikor a dolgok cetlikké változnak. Viszont ez a szál mintha el is tűnne később a könyben. Kér érte, mert nekem az UBIK (kedvenc) ugrott be róla.
Affranc, az a baj, hogy nem emlékszem rá annyira, újra kéne olvasni. :)
Egyetértek, a Kizökkent időnek az eleje zseniális a második része már nem annyira – de azt nem hiszem, hogy azért, mert ez az első könyvei közül való. Bár végülis lehet.
És azért még így is nagyságrendekkel az átlag fölött van – JuveGabor, Stephen Kinggel ne is említsd egy lapon! :) (Pedig én S.K.-t is szeretem, de azért… :))
King-et én is szeret(t)em, de az utolsó pár könyve a Setét Tornyot leszámítva egy fabatkát sem ér. De még fénykorában sem hasonlítottam volna soha Kinghez. :)
Nekem is ez volt az első könyvem tőle, nagyon tetszett. Szeretem a könyveit, eddig a Valis volt az egyetlen amivel még nem sikerült “megbírkóznom”. De nem adom fel.
Egyik kedvenc PKD könyvem. Nem tudom, talán mert az egyik kedvenc filmemet, a “13. emelet”-et is eszembe jutatta.
Nekem a halállabirintus volt az első könyvem tőle.
Tudom, hogy nem ide tartozik, de tud valaki valamit arról, hogy mikor is lesz Bret Easton Ellis előadása? Tudom, hogy ő lesz az idei könyvhét vendége, de hogy pontosan mikor arról nem találok sehol semmit.
Ezen a könyvön lehet érezni, hogy Dick korai műve, tőle teljesen szokatlan módon az utolsó kb. 30 oldalon mindent pontról-pontra megmagyaráz. Én bátran ajánlom olyanoknak, akik eddig nem ismerték PKD-t. Így 50 év távlatából (főleg a fentebb sikeresen elspoirezett film ismeretében…) eléggé könnyen rá lehet jönni arra, hogy mi a tényállás, de mégis egy nagyon élvezetes könyv.
VALIS-sal kapcsolatban: nagyon régóta nem merek nekikezdeni ennek a könyvnek. Régóta lapul már a “gyorsítótárban”, de félek tőle. :D Amúgy a VALIS Dick utolsó könyveinek egyike, és egy trilógia 1. darabja, gondolom nem ártana ismerni a többi részt sem.
Én most a “Várjuk a tavalyi évet” címűt nyúzom, még 2 fejezet van, meghagyom holnap délelőttre. :)
ahogy Count M is mondta bateman, a Minority Report is ott van. De igazad van a Total Recall és a Szárnyas fejvadász, amik jók lettek. A többi sajna tényleg másodrangú… :(
Bár én szeretem a Nextet is. Egyszerű, de nagyszerű… :)
A Valistól ne féljetek. Ha szeretitek a PKD könyveket, ez is be fog jönni. Szerintem az egyik legjobb tőle.
Human, amit először olvastál Dick-től a “halállabirintus” eredetiben az “A Maze of Death”? (itthon: A halál útvesztőjében) …az az egyik kedvenc könyvem tőle, a másik a Palmer Eldritch három stigmája, csak ajánlani tudom ezt is…
Kizökkent idő-ről, nagyon magával ragad az első fele tényleg, és ahhoz képest kiábrándító a második fele…
hú, az, csak elírtam a címet ezek szerint
három kedvenc amit olvastam PKD-től:
Figyel az ég
Ember a fellegvárban
Kozmosz bábjai
A kizökkent idő is tetszett, de az a helyzet hogy elfogult vagyok a mesterrel szemben és rosszat még nem olvastam tőle.
A Valis trilógia sajnos befejezetlen, ugyanis a záró darab írása közben halt meg.
Ez a korai darab dolog meg viszonylagos mert 1950-ben írta az első könyvét, és pályafutása harmadát tudhatta maga mögött mikor ez megjelent. Tény, hogy a nagy klasszikusok (és az eszetlen anyagozás) csak ezután következtek.
Mondjuk a 46 regényéből nagyságrendileg 10-15 az igazán kiemelkedő. Vagy annyira anyagozott, hogy amit írt azt már “józanul” nehezen lehet kibogozni, vagy éppen eladósodott és 5-6 könyvet ledarált egy évben ami azért hatással volt a minőségre.
Az elbeszélései, novellái viszont egészen elképesztően erősek szinte kivétel nélkül.
Én sokszor nem tudom, hogy vagyok vele: alapvetően szeretem, de olvasás után nem marad meg a könyvekből más csak az egyedi hangulat(nem azért mert felszínesek, hanem pont az ellenkezője, a sztorikat nem nagyon tudnám elmeélni értelmesen). Mindenestre különleges élmény olvasni.
Filmből a Scanner Darkly az megragadta nagyon jól a hangulatot(bár azt nem olvastam), de nem volt igazából kellemes nézni.
én olvastam az itthon megjelet összes dicket, de osztom azt a véleményt, hogy inkább a hangulat maradt meg, a történet nem mindig. már csak azért sem, mivel dick esetében ez nem is annyira fontos. inkább a felütés, hogy milyen ötlettel rukkol ki és abból mit hoz ki a végén. és sokan szokták mondani, hogy dicknek a novellák állnak jobban, hoszabb írások esetén elveszti a fonalat, szétcsúszik az egész, nem egyszer pedig egyenesen az az érzése az embernek, hogy elfelejtette, mit is írt 100 oldallal ezelőtt. :)
az s.king-gel történő hasonlítgatást pedig kikérem magamnak, izé, dicknek. :) őt valamiért nagyon nem bírom és amúgy is teljesen más indíttatásból írtak könyveket.
a novelláskötekben külön jó amúgy, hogy dick a legtöbbről ír némi szösszenetet. keletkezéséről v. utóvisszhangról. aki még nem olvasott sosem dicket, az talán ezekkel kezdje, mert így könnyebben megimerkedhet vele.
dicket azért is szeretem, mivel világ életemben józan életet éltem. talán, ha 2x voltam berúgva (éventes szinten kb. 1 üveg bort fogyasztok el), 30 éves létemre füves cigit sem láttam még – csakis filmeken :) -, azaz józan életet élve nagy élmény bepillantani egy ekkora elborult elmébe.
és van ám jó kis topic a kiadó weboldalán. :)
Dick alapvetően fantasztikus novellista volt és itt a baj, mert ha volt valami jó ötlete abból néha regényt akart írni pedig sok esetben ha megmaradt volna a novellánál akkor sokkal jobb lett volna. Persze írt ő nagyon jó (sőt zseniálils) regényeket de nagyon keveset. A novellái viszont egytöl egyig baromi jók.
a “Lenn a sivár földön” kötetet mindenkinek ajánlom.
Én a Fellegvárral kezdtem, gondos mérlegelés után, nem is bántam meg. A szokotthoz képest jóval földhözragadtabb, jobban hasonlít egy standard sci-fire, de azért elég jól átadja, milyen stílusra lehet tőle számítani (plusz persze novellák, mindenképpen) és könnyebb később az elborult sztorikat is befogadni tőle. Persze nem a Valisszal kell folytatni, odáig hosszú az út… :)
azért komolyan mondomhogy kezdjenmindenki bátran neki a VALISnak egyszerüen fantasztikus ha ismered Dick életét, és olvastad a könyveit.
A novelláskötetei a scifi legjobbjai, viszont hogy regény szinten mennyire volt utánnozhatatlan?Azért a várjuk a tavalyi évet és a Kamera által homályosan, Az ember a fellegvárban, szerintem ugyanugy zseniális.
Mindenkinek érdemes elolvasni az életrajzi könyvet amit most adtak ki róla, hiszen nálunk a dokumentumfilmeket nem adták le egyik kedvenc írómról, az élete pedig nem egyszerűen kemény.
PKD függő lettem az első pillanattól fogva hogy kezembevettem az irásait.Eddigi kedvencem hihetetlen humora miatt a Figyel az ég cimü köny,olvassátok el!Egyéjszakás fergeteg az egész,nem lehet letenni!!!!Örülök hogy ennyien rajongják.A filmekről meg jobb nem beszélni,maga az iró is mélyen elkeseredett a gyatra adaptációk láttán.Szomorú hogy egy ilyen zseninek is csak a megkattanás jutott,mig a filmes tetvek kövérre szivták magukat rajta.Na nem fröcsögök tovább…): erika rieko