Egy 2006-os ír független filmről van szó, amelyet két hét alatt forgattak 160 ezer dollárból. A két főszereplő, Glen Hansard és Markéta Irglová nem színészek, hanem zenészek, a rendező haverjai (aki szintén zenész) és ezután sem készülnek színészi pályára. Sok jelenetet a barátaik, illetve a rendező lakásában vettek fel, ez utóbbiban szerepel a rendező anyukája is. Azóta megnyerte a legjobb filmzenéért járó Oscart, a kritikusok és Spielberg versengve áradoztak róla, jelenleg 14 millió dolláros bevételnél és 14 bezsebelt filmes/zenei díjnál tart. Egyébként műfaját tekintve leginkább romantikus musical, de ettől ne ijedjünk meg nagyon.
A srác (akinek a nevét, azt hiszem, nem is tudjuk meg) Dublinban él, apja porszívójavító műhelyében szerel porszívókat, ráérő idejében utcazenészkedik, valamint Londonban élő ex(?)barátnője után szenved. Egy nap épp valamelyik saját szerzeményét játssza a gyanútlan járókelőknek, amikor leszólítja egy kiscsaj, és addig dumál, amíg meg nem ígéri neki, hogy megjavítja a porszívóját. És valóban, másnap ismét megjelenik a kiscsaj, aki nagyon vidám, élettel teli, tud zongorázni, cseh származású, és rendkívül aranyosan egy sötétkék porszívót húz maga után a csövénél fogva. Innentől sokat zenélnek együtt, összebarátkoznak, kialakul köztük afféle vonzalom. A sokat zenélnek alatt pedig konkrétan azt értem, hogy rengeteg dalt játszik el mind a srác, mind a csaj, együtt, külön, zenekarral vagy anélkül a filmben, valójában majdnem végig zene van. Szerencsére a dalok jók, bár semmi extra, általában romantikus rockdalok akusztikus gitáron előadva, esetleg szép, női dalok zongorával, de egyetlen percig sem szenvedés hallgatni őket, a szövegeikben pedig benne van minden, amit amúgy párbeszédben nem igazán beszélnek túl a szereplők. Két magányos embert összehoz a zene, erről szól ez a film.
Nagyon szerettem, hogy bár nyilván ez egy szerelmes film, valójában nem is annyira a párkapcsolatról szól, hanem arról a jelenségről, amikor egy másik ember hirtelen ihletet ad az élethez, megismerkedsz vele és nem lesz ugyan minden rózsaszín, de valahogy egy fokkal elviselhetőbbé válik a világ és ötleteid lesznek és a banki ügyintéző is meglepően normális. Elhatározod, hogy kibérelsz egy stúdiót és felveszed a dalaidat cédére, amit egyébként évekkel azelőtt megtehettél volna, csak nem tetted meg mégsem. Van ilyen és ez nagyon jó. És elég jó a film befejezése is, amit persze nem részletezhetek, de ehhez a filmhez épp ilyen befejezés kellett.
Van néhány remekül eltalált jelenet a filmben, például amikor a csaj épp szöveget írna a srác egyik számához, de lemerül az elem a discman-jében, és leszalad az éjjelnappaliba elemet venni; aztán jön hazafelé a boltból a sötét dublini utcán, pizsamában és nyuszipapucsban, hóna alatt a discman, fülhallgatóval a fülében végigénekli a dalt, és az egész egyetlen hosszú snitt. És van néhány jó poén, például a srác a buszon improvizálja a Broken Hearted Hoover Fixer Sucker Guy (összetört szívű porszívójavító lúzersrác) c. dalt ír népdal-stílusban, ami egyébként nem is a filmbe szánt jelenet volt, csak a rendező is rájött, hogy ez vicces.
Mindent összevetve egy érdekes film, de nem váltja meg a világot, és én azért nem hasonlítanám a Before sunrise filmekhez, annyira nem jó. Ennek ellenére nem is emlékszem, mikor fordult elő velem utoljára olyan, hogy alig kaptam jegyet egy filmre, most pedig a terem legutolsó üres helyét sikerült még épp megkapnom (jó, a Művész mozi egy nem túl nagy termében). Bár ketten a felénél kimenekültek a moziból, a többiek azért általában bőgtek a végén, engem is beleértve.
Egyszer értékelés
Egyszer jó volt, nem hiszem, hogy valaha még egyszer megnézem. 7/10 pontot ér nálam, megfelelő mértékben romantikus, életszerű és üdítően őszinte film, rengeteg és egész jó zenével. Annyira nem korszakalkotó, mint amekkora körülötte a felhajtás, de érdekes és nézhető. Kivéve ha alapvetően idegesít minket, amikor borostás ír utcazenész pasas akusztikus gitárral, összevont szemöldökkel és hatalmas beleéléssel saját szerzeményű dalait énekli, mert akkor inkább nagyon messzire kerüljük el.
én meg akarom nézni, és a beszámolód is ezt erősíti
Én meg már láttam, és a beszámolót erősítem.
Bátyám nagyon odavolt a filmért miután megnézte, úgyhogy majd egyszer talán én is meglesem :) Annak meg külön örülök, hogy human megmutatta érzelmes arcát az utolsó előtti bekezdés végén:)
főleg h bazinagy betűkkel ott van ki írta a cím alatt rögtön..
Véresszemű musicalgyűlölőként is oda meg vissza voltam tavaly a Once-tól, rég találkoztam ennyire őszinte és csupaszív produkcióval (Before Sunrise/Before Sunset bizony alulmarad, pedig mindkét film nagyszerű). Zseniálisan megírt dalok, remek színészi játék, John Carney 150 ezer dollárból készült filmjével alaposan beint a pénzt két kézzel szóró producereknek, kicsiben is tud nagyot alkotni. Instant klasszikus, címével ellentétben érdemes egynél többször is megnézni. 10/10
Bizony alulmarad a Before? A Once bár jó, de sehol nicns hozzájuk képest, ahogy isolde írta.
“Annak meg külön örülök, hogy human megmutatta érzelmes arcát az utolsó előtti bekezdés végén:)”
lol, ez jó nagyon, egy percig röhögtem, köszi
2* Before – 9/10
Once – 10/10
Szerintem alulmarad. :)
Szerintem meg egy szinten van Linklater alkotásaival, bár talán a Before Sunset lehet hogy veri a Once-t és az első részt, de csak is a vége miatt!
Tényleg nagyon jó, mentes mindenféle csöpögősségtől, a számok is jól viszik előre a történetet, bár valóban volt egy kicsit olyan érzésem mintha egy hosszú videóklippet néztem volna, de bentvan nálam a top10ben.
Véleményem szerint isteni kis filmecske, 10/10, nem az a kimondott tucat film, valahol érezhető, hogy nem a haszonszerzés ihlette, és hogy a film legtöbb alkotója a szívét lelkét beleadta…d.e ez csak az én véleményem.
–
És már láttam 2x…:D
Tök véletlenül néztem meg, mert most 7végén asszonypajti választhatott, hogy mit nézzünk meg a múltkori mindkettőnk által erősen melléfogásnak talált Hancock után. :-)
Nem ismerem a hozzászólásokban felsorolt alkotókat/filmeket, de nálam azért inkább 9/10, mintsem 7/10.
De ez ugyebár szubjektív.
Nekem egyik barátnőm ajánlotta a filmet, és két perce néztem meg,szóval viszonylag:) friss az élmény.
Még mindig a hatása alatt vagyok, én olyan 8/10 -et adnék rá, mert nekem nagyon nem tetszett a vége, én más befejezést vártam, meg igazából azt az utcán sétálva énekelős jelenetet annyira nem találtam jónak, nem volt túl életszerű. Viszont összességében szerintem elég jó kis film, mindenképpen csak ajánlani tudom:)
Ja igen az nekem is feltűnt ,hogy egyik főszereplőnek sem volt neve, bár csak azért mert mondták nekem, de szerintem pont így volt korrekt a film, jó ötlet volt.
Hát nem is tudom, nekem azért kicsit jobban tetszett a Before sunset, bár lehet,hogy csak a folytatása miatt:)
Szerintem kicsit “nehéz” film. Nem egy hagyományos, ami elsodor. De borzasztóan életszerű és a zenéje felülmúlhatatlan. Aki szereti az ilyen nem csihi-puhi filmeket, hanem aminek esetleg mondanivalója is van, nézze meg! Egyébként számomra szomorú volt. Nagyon szomorú. Valahogy az egész film hangulata…
Romantikus musical… belerakhatjuk ebbe a kategóriába, de szerintem ennél mindenképpen több. Valóban romantikus is, és igen, az egész kb zenéből áll, de nem kelt benned hiányérzetet a kevés párbeszéd miatt, meg úgy egyáltalán semmi miatt. Bennem is felkeltette a szomorúság-érzetet, pedig alapjában véve szerintem nem lenne olyan szomorú. Inkább olyan… mélyen érintő, és szívszorító. A vége se szomorú, gyakorlatilag “happyend”, de nem úgy ahogy vártuk volna, és nem a boldogságtól sírtunk a végén… Életszerű, és kész. Az meg, hogy a szereplőknek nincs neve, nekem fel se tűnt egészen addig, míg másnap valahogy szóbakerült a film, és nemtudtam megnevezni hogy hogy hívják a pasit.
“Valójában nem is annyira a párkapcsolatról szól, hanem arról a jelenségről, amikor egy másik ember hirtelen ihletet ad az élethez, megismerkedsz vele és nem lesz ugyan minden rózsaszín, de valahogy egy fokkal elviselhetőbbé válik a világ” – szerintem ez tökéletes összefoglalása mind a filmnek, mind a film által adott érzelmeknek. Az egyik kedvenc filmem lett.
Tegnapelőtt néztük meg, és nagyon bejött. És még mindig nem hiszem el, hogy Glen Hansard tényleg Outspan a Commitmentsből! : )
Ez a film olyan, mint egy tökéletes gyémánt. Úgy lesz hihetetlenül romantikus és bensőséges, hogy egy darab giccs, egy másodperc felesleges szentimentalizmus nincs benne. Tökéletesen kerül minden klisét, a vége pedig felteszi tökéletes lezárása ennek a mesterműnek. Nálam ez mindenképpen a 10/10-es, tökéletes kategória.
elképesztően tehetségesek. a film pedig tökéletes. számomra.
SPOILERES
Én tegnap este néztem meg. A film közepénél volt egy rész, amikor azt gondoltam, hogy jó lenne, ha már történne valami. De aztán némi éneklés után történt is 8-) Én nem éreztem szomorúnak, sőt, kifejezetten vidámnak éreztem inkább, mert annak ellenére, hogy csórók a főszereplők, mégis tudják élvezni az életet (jobban mint az übergazdagok). A befejezés is okés, bár azt lehet, hogy kihagytam volna, hogy a lány összejön a régi pasijával. Az, hogy a főszereplő sráccal nem jött össze, az okés, mert teljesen hihető. Az élet azért nem olyan, mint hollywood.
Az az utcán sétálós jelenet kicsit valóban valószínűtlen volt, ott éreztem egyedül, hogy hatásvadász akart lenni kicsit a rendező.