Borzasztó gyanakvóan ültem be a filmre, mivel talán az egyik legjobb Neil Gaiman-regényből készült (de a top 3-ban biztosan ott van), és egy klassz regényt olvasás után megnézni filmen, nincs annál félelmetsebb és kockázatosabb élmény. De komolyan. Ehelyett amint kijöttem a moziból, legszívesebben azonnal visszamentem volna megnézni még egyszer.
Coraline egy magányos kislány, szülei ugyan otthon dolgoznak (írók), de egyáltalán semennyire sem foglalkoznak vele. Egy nagy, régi, vidéki ház egyik lakását bérelik ki és a film elején költöznek be, így Coraline felderítő utakra indul a hatalmas kertben. A ház többi emeletén különc alakok laknak, például a kiöregedett revüsztárok, Miss Spink és Miss Forcible, számtalan terrierjükkel, vagy az orosz akcentussal beszélő furcsa öregember a tetőtérben, aki régen tornász volt, de most állítása szerint egércirkuszt próbál létrehozni, csak az egereknek még nem megy igazán jól a zenélés. Aztán sokáig szakad az eső, Coraline nem mehet ki a kertbe, a lakókat már megunta, és nekilát felfedezni a lakást. Talál egy titkos ajtót is, amely egy furcsa és első látásra tökéletesnek tűnő fordított világba vezet: odaát a másik anyukája várja, aki törődik vele, a kedvenceit főzi és azt szeretné, ha örökre vele maradna. Csak annyi, hogy a másik szülőknek gomb van a szemük helyén, és ha maradni akar, akkor Coraline-on is el kell végezni ezt az aprócska beavatkozást.
A film stop-motion technikával készült, és az a Henry Selick rendezte, aki a Karácsonyi lidércnyomást is. A Coraline talán összességében nem annyira újszerű – kislány a párhuzamos világban változatos nehézségekkel küzd meg – de tele van számtalan izgalmas, ijesztő, össze nem illő és bizarr részlettel. Többszáz éves mályvacukor, kosztümös egerek, hatalmas géprovarok, kisgyermek-kísértetek, és persze a dimenziók között a legnagyobb természetességgel közlekedő macska.
A történet a gyermekkor alapvető félelmeire utazik: szüleink gonosszá válnak, vagy csak szó nélkül örökre magunkra hagynak, az ágy alatt kaparászó képzeletbeli szörny pedig tényleg valami létező, ööö, dolog. A könyv időnként egészen horrorisztikus, a film talán egy fokkal kevésbé, de azért ijesztő és bizarr, akárcsak a rémálmok. Végre egy olyan mese, amit felnőttek is legalább ugyanannyira élveznek, vagy jobban, és nem azért, mert popkulturális utalásokkal van telerakva (nincs benne ilyesmi), hanem mert klassz történet, nagyon érdekes karakterekkel és jó párbeszédekkel. (Legalábbis eredeti nyelven jók, nem tudom, a magyar szinkron milyenre sikeredett).
Coraline értékelés
Szokatlan hangulatú, vicces, ijesztő, bizarr, okos mese egy magányos kislányról, tőlem 9/10 pontot kap, alig várom, hogy hazavihessem dvd-n és megnézzem még kétszázszor.
Én úgy néztem meg, hogy nem olvastam a könyvet, de nálam is 9/10, mert hihetetlenül lehengerlő az egész látványvilág, meg úgy minden..főleg hogy 3D “szüzességem” is e film alatt vesztettem el..a szinkron végülis elviselhető volt (mondom ezt úgy, hogy az egyik legelvetemültebb szinkronfób vagyok :P), de 100%, hogy dvd-n megvevős, eredeti nyelven újranézős, mert nagyon érdekel Teri Hatcher alakítása, nem kevésbé a kis Dacota-é…majd kiderül :)
“A ház többi emeletén különc alakok laknak…”
Nem akarok kötözködni, lehet félrenéztem, de nem a szomszédságban laknak ezek a különc alakok :) ?
Nekem is eszméletlenül bejött, és nekem is ez volt az első ilyen 3D-s moziélményem, ennek ellenére az elejét én eléggé vontatottnak találtam, és biztos, hogy Tim Burton függőségem mondatja csak ezt velem, de musicalben szerintem még jobb is lehetett volna. Ennek ellenére a zene zseniális volt, a történet a felétől felpörgött, amikor átvette az uralmat a szürrealizmus, és az utolsó 20 perc az már tátott szájas kategóriába tartozott, főleg a hang és a látvány téren. Nekem csak 8/10 volt, igaz csupán azért mert a Nightmare Before Christmas-t még mindig jobbnak tartom, és azért arra sem adnék 10/10-et.
Bocsi a dupla postért, de azt kihagytam, hogy a 3D miatt szinkronosan kellett megnéznem és a macska hangja valami eszméletlen gagyi volt magyarul, nem tudom, hogy angolul jobb-e, de az egyetlen karakter, ami valami hatalmas kapufa volt szerintem.
muszi: nem, ugyanabban a házban laknak, a nénik a szuterénben, Coraline-ék a földszinten, a bácsi pedig a tetőtérben. Én eredeti nyelven láttam, és mindegyik hang nagyon jó volt, szerintem mindenki nézze meg úgy is :)
Na, ennek örülünk nagyon… A könyvet meg megvesszük, ha ilyen a filmkritika:)
Én is kíváncsi vagyok a filmre, de addig nem nézem meg, amíg el nem olvastam a könyvet.
Egyébként ez az egyetlen Gaiman-könyv, amit még nem olvastam, de már várom.
Ezekszerint megérte beáldozni a 3D-t a szinkronért?
annyira örülök, hogy végre valaki posztolt itt a filmbuzin is a coraline-ról. henry selick egyik nagy favom, de eddig még senki nem akadt, akivel megnézhettem volna a filmet, viszont ragaszkodom a 3d-hez. mennyire jó a térbeli hatás, veszt valamit az értékéből, ha torrentelek és itthon gépen nézem meg?
Otthon nem fogod 3d-ben nézni, mert egyelőre cska mozikban van az a polarizált megoldásos 3d technika amivel lehetséges (ez nem a kék-sárga féle ezeréves szörnyület már rég)
Kék-piros, nem? :)
egyetértek a 9/10-el, a Coraline nekem is nagyon tetszett, nem volt túlagyalva és fantasztikus fordulatok voltak benne. nekem Gaimantól már a Csillagpor is nagyon bejött (mondjuk ott a könyvet előbb olvastam, mint a filmet láttam)
Ritka az ilyen, de teljesen egyetértek!
Nálam is simán 9/10es volt!
csak azt magyarazza meg nekem valaki, hogy lehet, h kb ket hettel a bemutato utan mar sehol nem lehetett du 4 utan megnezni (mostanra meg mar csak a westendben megy, naponta egyszer, du 4-kor). pedig tervbe volt veve, csak epp nagyon nem volt idonk a bemutato utani elso ket hetben.
aztan csodalkoznak, ha az emberek letoltik.
Hú de vártam már, hogy legyen róla kritika. Már olyan régen láttam, meg akartam nézni eredeti hanggal, de az sajnos nem sikerült. Utljára gimis koromban voltam 3D moziban és azt kell, hogy ezért kár volt. Engem teljes mértékben zavart a szemüveg egy egész estés film alatt, és nem láttam semmilyen pozitív hatását. Viszont végig zavart, hogy tudtam, hogy mi fog következni, pedig tényleg szuperül sikerült Selicknek filmre vinni a könyvet. Én azt tanácsolnám, hogyha valaki meg akarja nézni, előtte ne olvassa el a könyvet.
sajna még nem olvastam, pedig imádom neil gaimant. kicsit viszont úgy gondoltuk a másik gaiman-rajongó barátnőmmel, hogy ááá, ez süti lesz:D aha. mi, a két tizenhét éves tinilány remegve jöttünk ki erről a filmről, amiről a harmadennyi idős gyerekek röhögve. de azért imádtuk:D
Most jottem ki a mozibol (nalunk meg csak most mutattak be a filmet) es abszolut lenyugozott. Mint Gaiman rajongo en is tartottam tole, nekem eddig az osszes adaptacioja csalodas volt es igazabol a gyerekmesei nem tartoznak a kedvenceim – Sandman: The Dream Hunters, Neverwhere, American Gods – koze. A latvanyvilag tokeletes volt, bar a hang-szineszekert nem voltam odaig, a tortenet masodik fele leult egy kicsit es a vege elkapkodottnak tunt, de ahogy a ‘masik kert’ eletre kelt az megerte az egesz filmet. Olyan ritkak az ilyen ‘mesek’, maik nem vesizk teljesen hulyere a nezot, legyen akarhany eves…es persze ott a magyar kapcsolat is, a Magyar Radio Gyermekkorusa enekelt rajta, hurra!:) A special edition DVD biztos meglesz, mert muszaj megneznem, hogy sikerult letrehozni ilyen hihetetlenul folyekony animaciot.
Anyuka félelmetesen hasonlít Teri Hatcherre :D
Én speciel nem ismertem Neil Gaiman munkásságát ezelőtt, de az itt leírt pozitív kritika miatt bepróbáltam a filmet, király 3D-ben ment a dolog, ez még adott egy kis pluszt az élményhez. Mert egyértelműen élményszámba ment a darab, számomra nagyon jó, furcsa és egyben megfoghatatlan, különleges volt a hangulata. Viszont az előttem ülő, nagyjából 8-10 éves kislányok nagyon beszartak az “other-mum”-os résznél, az valahogy parás volt még nekem is. 8/10
Ah, ez az egyik kedvenc bábanimációs filmem. Bruno Coulais a kedvenc filmzeneszerzőm.
Előbb láttam, mint ahogy a könyvet olvastam, és szerintem ez így helyes. (Nem igazán szeretem egy jó könyv után, ha csalódnom kell, mert átírják.)