Having all the information isn’t always better.
J.J. beszél kicsit a rejtélyek fontosságáról, az élményekkel teli utazásról, ami fontosabb, mint maga a végeredmény. Ezt bármire lehet érteni, de a Wired cikkben, amit írt, a Lost-ot hozza fel példának, hogy ha tudná, sem mondaná el a végeredményt, mert az semmi csak úgy magában, és teljesen igaza van. A Lost a legtökéletesebb hullámvasút, és egyben sorozatélmény, ami jelenleg tv-be jutott, fel nem adnám már most, csak hogy megtudjam a végét.
Elkanyarodva innen, azért említi az utazás fontosságát, mert a mostani világ tele van azonnal elérhető válaszokkal, így ezek leértékelődtek. De azért lehet teaselni vele, hiszen pont ő a flashforward/back mestere, megmutatja a film vagy epizód majdnem végét, aztán hopp, lássuk csak, miképp jutottunk oda, hogy Ethan Hunt fejében ketyeg egy bomba és majdnem agyon van verve.
Aztán ír még a zenevásárlásról és hallgatásról, ugyanazt mondja, amit sokan emlegetnek már, köztük én is, hogy a túl könnyen és nagy mennyiségben elérhető zene magával hozta azt is, hogy van ami hallgatatlanul csücsül a hdd-n, a biteket az ujjai között pörgetve, mert megvettük digitálisan/letöltöttük, aztán tojtunk rá.
Innen a tévére és mozira kanyarodik, és dumál a spoilerekről
spoiler—has become synonymous with “cool info you can get before the other guy.” What no one remembers is that it literally means “to damage irreparably; to ruin.“
Innen végre eljutottunk a filmekhez is, rögtön a Cloverfieldhez, aminél felhozza, hogy a titoktartás sikeressége egyszerűen remek hatást váltott ki, a népek lepadlóztak a Transformers 1 előtt vetített Cloverfield–előzetestől, mert meglepődtek rajta.
A friss cikkhez kapcsolódva itt van egy régebbi videó, amiben szintén a rejtélyekről dumál, és a mindig inspiráló TED-en adta elő.
Az ismeretlen a képzelet katalizátora.
J.J. Abrams egy isten.
ez kurvajó!
A srác nem semmit produkált ebben az irományban, elég komplex, átgondolt és tanulságos lett az egész. Sokan bekereteztetve akaszthatnák az ágyuk fölé. Bár volt egy rész, amivel speciál nem értek egyet, ez pedig a digitális zene.
Bár van igazság abban, amit leírt, de az Internet és a digitális zene nélkül sokkal szürkébb lenne a zenei paletta. Az Internet ugyanis lehetőséget ad egy csomó olyan zenész/együttes számára, hogy eljuttathassák szerzeményüket másokhoz, akiknek amúgy erre esélyük se lenne a konvencionális zenei piacon. Egyszerűen gazdasági okokból.
Egy lemezboltnak ugyanis elég nagy a költség oldala, van alapterület, amiért fizetni kell, meg a pénzt a lemezekben kell tartani, így nem engedhetik meg azt a luxust, hogy minden rétegzenei előadónak a műveit árulják, így sok ilyen lemezhez nem is lehetne hozzájutni Internet nélkül. Gyakorlatilag az online zenei piac is azon a long-tail jelenségen alapul, hogy az eddigi véges paraméterek (kínálat, raktár vagy földrajzi korlátok) eltörlődnek és mindenki hozzáfér mindenhez. Internet nélkül nem hinném, hogy például a Skins ilyen ütős soundtrackeket tudna felvonultatni hétről hétre.
Tehát az Abrams által felvázolt jelenség szerintem szigorúan egyénfüggő. Biztos vannak olyanok, akik csak minél több számot akarnak birtokolni, de ez szerintem nem a kor hatása, hanem egy belülről fakadó alternatív igény, aminek a kor csak lehetőséget nyújt a kiteljesedésére.
Ezt leszámítva nagyon bejött a cikk, kösz a linkért és a lehetőségért :)
Na ezt este megnézzük hogy okosak legyünk, tenksz for det.
Viszont a Lost egyszerűen nem tudott sohasem megfogni, pedig elég sok sorozatot nézek, elég sokfélét. Exfőnököm akarta mindig rámerőszakolni :)
Videót is meglestem, az is mocskosul jó lett.
CyClotroniC: én nem értek egyet veled, mert tényleg több rétegzenét érhetsz el, de többet dobsz el egy meghgallgatás után meg ilyesmi, pont ahogy Abrams mondja. Szal tulajdonképpen nem mondtál ellent neki. Hol van már az, amikor kölcösnkaptál egy kazettát, és a héten CSAK az az új zenéd volt, ezért adtál neki 2-3 hallgatásnyi esélyt mindenképp? Tovatűnt, mert most naponta kapsz akármennyi kazettányit, ha épp nem is élsz vele akkor is. És ha te mondjuk ki is lógsz, és most is heti 2-3 dolgot szerzel csak be, azokat meg rongyosra hallgatod, akkor sem ez az átlag már rég.
Részemről nem változott semmi a zeneválasztásban, én most is max havi 2-3 dolgot szerzek be, és abból is inkább évi 2-3 dolog amit többször meghallgatok. Egyszerűen hiába van ott ezernyi előadó meg zene, én neten is úgy válogatok mint a boltban, hogy ha valamelyik előadó neve felkelti az érdeklődésem akkor esetleg belehallgatok. De nem töltögetek le 1000 albumot hetente azért hogy valóban csak álljon a hdd-n.
Kéne ez az újság. :) Rohadt jó a cikk és a videó is, teljesen igaza van.
human: Én azért megmaradok félig-meddig a klasszikus vonalnál, olyan téren, hogy csak azt szerzem meg netről, ami kell vagy érdekel. Pl filmben, sorozatban hallok egy jó betétdalt, YouTube-on rákeresek, ha jó másik száma is az előadónak, akkor beszerzek egy discographyt, majd úgy átlagosan 2 alkalomnyi hallgatás után már csak azt tartom meg, ami valóban tetszik is. Nem vagyok a híve annak, hogy full albumokat tároljak, ha tudom, hogy csak 3 szám jön be róla. Zenehallgatás terén pedig az az időszakosan rongyorsa hallgatós vagyok, aki ha talál valami nagyon jót, akkor másfél-két hétig az szól loopolva minden nap. Persze biztos sokan tartoznak abba a csoportba is, amit leírtál, de a saját ismerettségi körömben én inkább erre látok több példát.
A wired.com on néztem a játékokat amiket mellékeltek és be kell hogy valljam hogy a nagy többségét nem tudtam megoldani így kénytelen voltam megnézni a megoldást.
Ez persze elrontja a játékot és a kitalálás örömét is elveszi, de túlságosan kíváncsi voltam, főképp azoknál amelyekben eljutottam valameddig:)) Lehet ezért öregszem ilyen gyorsan:P
Még mindig nagyon ispiratív ez a videó, csak úgy mint fél éve amikor beküldtem a linket nektek :P No sebaj, örülök, hogy ti is megtaláltátok!
Nelzon: Pedig szerintem már volt itt vagy a junkie-n belinkelve ez a videó, csak mert már én is láttam még tavaly.
a környezetemben a lost ot nézők (annó elég sokan voltak) a 3 évad körülre egy két embert leszámítva mind ki buktak az elvarratlan szállak tömkelegétől. pont ezért el sem kezdem nézni pl a Relytéjt, nem vagyok kiváncsi a cloverfieldre még mindig (most hogy már lecsengett főleg nem). Úgyhogy nem mindenkire hat Abrams álom gyára… és engem inkább csak felidegesít az ismeretlen.
adamku: Így jártak, most hogy már a rejtélyek nagyrésze kiderült. Hát puff..
adamku: Azért mert egy filmjében/sorozatában csalódtál a többi még lehet jó. Lost-ot én is kaszáltam másfél szezon után, hiába volt igényes, de érdektelen volt számomra, viszont a Fringe nagyon-nagyon bejött eddig, szóval kár bárkit is előre leírni a korábbi tapasztalataid alapján.
ami nagyon megfogott gondolata az amit a TED – es előadásában mondott (úgy 9:30 és 12:30 körül), hogy mi az amiről a filmek igazából szólnak: a lényeg ami a háttérben húzódik, amiről sokan észre se veszik hogy ott van, mert ugye a sok csinnadratta alá kerül, az igazi kifaragott karakterek, az igazi morálja a filmnek, ill. ami ehhez szorosan kapcsolódik, a “visszatartott információ” ami igazán érdekessé/izgalmassá/félelmetessé teszi a sztorit – az a képzeletünkben játszódik – amolyan Schrödinger macskája elmélethez hasonlóan. még egy gondolat ami ezekhez fűződik és nagyon örültem hogy megemlít az a rosszul sikerült “Ripoff” másolatok/remake-ek amik pont ezeket nem veszik észre és csak azt másolják le ami a felszínen van és aztán csodálkoznak ha egy nagy, íz nélküli trutyi lesz csak belőle, mint amire oly sok példát szolgál nekünk mostanában Hollywood.