Zajlik a magyar filmszemle, és ennek apropóján jól el is kapott pár embert ez az indexes srác (nem írják ki a nevét a videó elején, a videó oldalán, remek), hogy mégis mi a jövő, mi lesz a változás. Az jött le, hogy kevesebb, de jobb filmet kéne, amivel azt hiszem csak egyetérteni tudunk. Az egyetlen probléma az lehet, ha ez a kevesebb film a feltörekvő fiatalok még rosszabb esélyeit jelenti esetleg, mert a régi nagyoknak nehezebb nemet mondani.
Amúgy egyáltalán nem akarom a köldöknéző filmeket támadni, de igazi minőségi niche művekhez egyszerűen nincs elég néző itthon. Még nagyobb országokban is nehéz azokat a filmeket nyereségesre kihozni. Itt kéne bejönni annak, hogy a sikeres nagyfilm pótol a kicsiknek is, helyreállítva a mérleget.
Az biztos, hogy a nézőket felesleges hibáztatni, amiért az indán megnézik ingyen amiért moziban nem fizettek (vagy a tévében). Azért nem mentek el rá, mert sokat csalódtak eddig. Tulajdonképpen az ingyenes megnézés során tapasztalt esetleges pozitív élmények “te Sanyi, ez jó” azt hozhatják el, hogy a jövőben talán elmegy magyar filmre is. Ha optimisták vagyunk.
A szemle kapcsán és mert felmerült ez a kevesebb jobb film mentalitás, témaként ide fűznék valamit a Halálkeringő című új “első, magyar thrillerről”.
A mozi szerepel a filmszemle programjában, de ez már nem sokat segít rajta, hisz orbitális nagy bukás. Ez olyan nyilvánvaló, hogy még a Blikk is címlapon hozta le. Nem ért túl nagy meglepetésként, mégis kit ért(?), akár a teljesen amatőr filmkedvelők körében azzal, hogy szinte senki sem ült be rá megnézni.
Higgyétek el igenis volt, akit mégis meglepett a csekély érdeklődés, az alkotókat biztosan. Habár egymás hátba veregetése mellett azért csendesebb nyilatkozatokat tettek a remélt sikerről, szerényeket, ahogy azt kell. Pataki Ági viszont egészen eltávolodott a valóságtól azzal a kijelentéssel, hogy a magyar közönség ezek szerint még nem érett meg az ilyen magyar filmekre, csak a vígjátékokat lehet sikeresen eladni a magyaroknak.
A producernek azt hiszem ismernie kellene a magyar filmtörténelmet, vagy ha azt már nem hajlandó, legalább a saját filmjét. Talán néhányan láttátok, valahányan elfogadhatónak, netalántán jónak találtátok a Halálkeringőt. Részemről nem hiszem, hogy váratlant írok le: Nagggyon elhibázott film lett! Láttam már rosszabbat, magyart is, de ez miért lehetne mentség?!
A hozzászólásom mégsem a film tiprásáról szól, annyira meg sem tehetném, mint gondoljátok, inkább a producere nyilatkozatáról. Hiszen azon hozzáállást jelzi, amelytől a jó magyar filmekre vágyó közönségnek övsömöre lesz.
Pataki Ági szépen megmondta, a filmjéhez még nem vagyunk elég felnőttek, ezért nem tudják olyan sikerre vinni, akár számos más vígjátékot – mert ez “komoly”, mert ez “thriller”.
Mintha nem lenne elég ideje a filmszakmában?! Tényleg ilyen oldalak kis kekeceinek kell leírnia, mint én?
Hát jó:
Akárcsak külföldön, a legtöbb esetben, így Magyarországon a hazai közönség könnyebben elfogad egy rossz vígjátékot egy rossz “komoly thrillernél”. Utóbbinál ugyanis, és nem csak a birkának nézett magyar nézőseregnél, ha rosszul csinálják az egész filmélményt teszik tönkre. Ergo jó és valódi thrillereket kell csinálni, felnőni a hazai közönséghez és elvárásaihoz, amelyet már nem egy kiváló külföldi példa éretté tett a műfajra.
Ebből kiindulva szabad csak kezelni az összes többi sikerre vágyó, komoly hangvételű filmet és végre felnőni ahhoz az elváráshoz, hogy igazán jól készítsék el őket. Ne csak remélve, hogy egy rossz vígjátékhoz hasonló sikert elérhetnek a mozival.
A magyar közönséghez tartozom és nekem aztán tök mindegy ha sok kicsi vagy pár nagyfilm készül el adott évben. Tényleg csak annyit akarok, hogy jól sikerüljenek, igazi szórakoztató, elgondolkodtató vagy akár izgalmas kikapcsolódást nyújtsanak. El szeretném ismerni a mai magyar filmesek érdemeit, csak arra kérem őket tegyék meg azt a szívességet, hogy elismerésre méltó mozikat csinálnak.
Remélem nem lesz nagy Halálkeringőbe menés, mert az csak egy kiragadott példa, általánosabban nézzük inkább a témát. A bukásában pedig nem a készen állásunk a fő indok szerintem, az tény, hogy nem teljesen korrekt kijelentés.
Szeretek moziba járni, de az utolsó magyar film amit ott néztem az a Miniszter félrelép volt. Azt is csak Dobó Kata meztelenkedése miatt néztem meg. Akkor még nagy szám volt a hölgy. Azóta nem vagyok hajlandó magyar filmért fizetni, inkább megvárom dvd-n vagy megnézem a tv-ben. A vígjátékok kb kimerülnek a Bajor Imre szintű “hatalmas” poénokban. A mély mondanivalóval rendelkező filmekről már nem is beszélek. Tisztelet a kivételnek.
egyet értek prodidzsájjal, a magyar filmek nem ütik meg a mércét -nálam legalábbis. nekem nincs gyomrom állandóan a csányit meg többi idiótát nézni.
a riporter gyerek mg mi? :D
prodigy107-tel és rellippel értek egyet. Nekem egy másik magyar film tett be a küllők közé, ami most lényegtelen. Sokszor úgy vagyok a magyar filmekkel, mint a magyar focival. Várok valamit, néha-néha még van is valami javulás, aztán bumm. Újra a porban…
Ha jól tudom, változtatni akarnak a filmtörvény támogatási részén. Igazolni kell majd hogy a film a támogatás nélkül is képes visszahozni az árát. Azt hogy ez milyen módon lehetséges, arról fogalmam sincs, de az utóbbi pár év magyar film-kultúrája bebizonyította hogy a jelenlegi helyzet felesleges pénzszórás.
Ha kissé profitorientáltabbá teszik az egész rendszert, az csak jó tehet neki, mert a sznob, elszállt filmrendezők a saját agymenéseik helyett kénytelenek lesznek inkább a nagyközönség igényeire összpontosítani. Remélem a kezdeményezés kézzelfogható lesz.
Én háromféle típust látok a magyar filmek között, egyike az elszállt művészfilmek. Ezek teljesen elhibázott vállalkozások a nagy többségükben. A kutya nem kíváncsi rájuk általában.
Ott vannak a vígjátékok is. Ezek egyszerűen nem ütik meg a mércét. Ennek nem tudom mi lehet az oka. Itt talán a cseh filmiparról kéne példát venni. A cseh vígjátékok egészen szórakoztatóra tudnak sikerülni.
A harmadik a történelmi filmek. Állítom még ezek a legigényesebb alkotások idehaza. A korhűségre való törekvés megköti a rendezők kezét, hogy ne valami emészthetetlen művészfilmet akarjanak az arcunkba tolni, másfelől a színházon edződött túlartikuláló magyar színészek kezét is jobban megköti, kénytelenek hétköznapiasabban viselkedni, hogy a végén ne valami hihetetlenül groteszk alkotás süljön ki belőle. Sajnos elég ritkán jönnek nagy volumenű történelmi filmek moziba. Kár értük, még ezek azok amiknél rá tudom magam venni hogy beüljek rájuk.
Ami a támogatást illeti, én azoktól a rendezőktől megvonnám, vagy csökkenteném a támogatást, akiknek a filmjei elhasalnak a mozikban. Így talán kétszer is meggondolják, mit engednek ki a kezük közül.
Nekem semmi bajom a magyar filmmel, ha jó – és azért ha nagyon keresünk lehet jókat találni. Utoljára a Kalandorok volt ilyen, amit moziban láttam, de meg is érte. A Nyomozó is remek próbálkozás volt, bár azt csak DVD-n vettük meg.
De hát itthon minden művészeti ágban ez a marha nagy probléma. Jönnének fel a fiatalok, ahogy Réz András mondta, de belekopnak, beleszürkülnek a közegbe, mert az felemészti őket. A nagy öregek elszipkázzák a pénzt, a pénzosztók meg egyáltalán nem nyitnak lefelé. Ugyanez megy a zeneiparban és gondolom máshol is.
(off: grat az oldal új dizájnjához!)
Mivel én magyar film párti vagyok, nehezen tudok egyetérteni itt pár állítással, de inkább mégis igazat kell adnom. Az, hogy sokan a tömeges limonádégyártással azonosítják a magyar filmgyártást, sajnos olyan természetessé vált, mint a levegővétel. Az igazán igényes filmek nézettségi adatain látszik egyébként, mennyire igénylik az emberek az értelmes, színvonalas alkotásokat..
Pozitívum, van egy pár jól sikerült magyar film, negatívum, hogy azokat egy kezemen meg tudom számolni.
Human, az Index saját készítésű videóinál általában a végén írják ki a készítőket (nem tudom itt is így van-e). Igaz, abból nem mindig derül ki, ki volt riporter, ki volt operatőr.
Nem akarok bunkónak tűnni, mert az elmúlt pár évben láttam egy-két tényleg jó magyar filmet(A nyomozó, Kaméleon stb.), de ha holnap az lenne a hírekben, hogy megszűnt a magyar film létezni, sok könnyet nem hullajtanék miatta! Szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Kicsit off: Olyan ez, mint a magyar foci…
Véleményem szerint a legtöbb magyar film magánál a koncepciónál vérzik el, mert -ha nagyon kisarkítjuk- vagy egy sima amerikai filmet nyúlnak le magyar színészekkel játszatva el az amúgy szörnyű filmet, vagy átesnek a ló másik oldalára és nagyon elvont, illetve nagyon a “tutit megmondó” művészfilmet akarnak csinálni. Természetesen ez önmagában nem ítéli bukásra a filmet, csak erősen visszaszedi a túlélési esélyeit. Külföldi filmet is lehet gyönyörűen “nyúlni” lásd Árpa Attila Argo-ját, ami szerintem egy zseniális film. Pontosan azért, mert Ritchie tipikus brit humorát, illetve kispályásságát Árpa t ö k é l e t e s e n ültette át magyar környezetbe (“Há’ profik vagyunk bazeg”). Meglátásom szerint a magyar filmeknek először is egyéniséget kellene találniuk, ha pedig ez nem megy, akkor ezt fogadjuk el és mozogjunk tovább. Teljesen egyet értek Réz úrral abban, hogy lehetséges irány az évi 12 film a sok (human után szabadon) “heti magyar film” helyett.
a riportercsávó már elég sok indexes videoriportot csinált már, egyébként Tamás Bence Gáspárnak (igen ő TBG) hívják.
a magyar film sikeréhez az is kell, hogy túllépjünk azon, hogy ” magyar film”. mármint mi, a nézők. azok, akik köpködik. azok, akik úgy köpködik, hogy évente megnéznek valami kommersz kátrányt és az alapján mondják, hogy a “magyar film kátrány”. tessenek nagyobbat meríteni. ha pedig nem jön be az őj kabay barna-film, azt nem a magyar filmen kéne leverni.
Szerintem a magyar filmgyártással az a baj, hogy belterjes, egy szűk csapat csinálgat valami torz filmet, aztán osztogatják egymásnak a díjakat, felszedik a lóvét, függetlenül attól, hogy hányan nézték és jóéjszakát. Ott is, mint általában mindenhol, szét kéne csapni. Persze azért készültek nézhető magyar filmek, de tényleg egy kezemen meg tudnám számolni, mint előttem mondták.
Talán ha nem mindig ugyanaz a bal*asz producer rendező stb. csinálná újra és újra a hülye filmjeit, még alakulhatna is valami. Dögivel lehetne sorolni külföldi filmeket, amik nem dollármilliókból készült még is ott vannak a szeren: Próféta, 36, Let on… (most nem ugrik be, svéd vámpíros talán) sőt amerikai filmek között is van olyan ami nem irdatlan összegből készült még is pöpec lsd: Hatodik érzék (32 milkó volt Bruce papa 20 milliójával együtt). Azt kéne észrevenni, hogy a magyar piac nem fogja kitermelni soha egy jobb film költségeit, ezért olyan filmeket kéne gyártani (persze tehetséges magyar fiataloknak) amit el lehet adni külföldre, tehát néha be kellene vállalni egy “ismertebb” külföldi nevet, profibb képpel stb. Nem nagy nevet mondok pl: James Purefoy (ha már Ironclad-os cik van).
winnie, a magyar film felemelkedését, nem várhatjuk nem komerszektől, a jobb művészi filmekkel mit kezdesz? Lehet vele díjakat besöpörni, mutogatni de pénz nem lesz belőle.
Szóval azt mondom még nem raknak bele elég pénzt és nem profiul használják fel, addig itt lófas* nem lesz.
Amúgy a legtöbb magyar színész nem tudom miért tényleg túljátsza a szerepét, egyáltalán nem természetesek.
A honi szerzői és zsáner filmeknek egyaránt a forgatókönyvnél kezdődnek el a betegségei, amíg ezt nem tudjuk orvosolni, addig ne várjunk előrelépést.
Történet, karakteralkotás, párbeszédek – elhiszem, hogy komolyan veszi magát a honi filmszakma, de csak addig, amíg meg nem kapják a szinopszisaik után a támogatásokat – aztán valahol félúton szétesik minden. És ebből seregszemléznek nagy vidáman évente.
Az utolsó filmszemle amin én is voltam, még a Kongresszusi Központban volt – kizárva a szakmán és újságírókon kívűl szinte mindenkit – azóta már megannyi helyszín és mozi lett érintve és a nagyközönség is gond nélkül vehet bármire jegyet, csakhogy a filmek fikarcnyit sem lettek jobbak, a visszhangok a gondokról pedig évről-évre ugyanazok.
Ugyanolyan állatorvosi ló ez, mint a focink.
„Csak mert nem ért meg senki, még nem biztos, hogy művész vagy.”
Ez a mondat szokott mindig eszembe jutni, amikor valami magyar művészfilmet (inkább művészieskedő kínlódást) látok. Most komolyan, 99%-uk teljesen nézhetetlen, ha csak az ember nem lőtte be magát előtte, a maradék 1%-ot pedig lelkes amatőrök készítették el 500 forintból! És ezek a vackok adják ki a hazai filmtermelés jelentős többségét (és verik a mellüket amikor kapnak valami „csontot a kutyának” típusú díjat).
A vígjátékokból a Magyar Vándor című fergeteges, erőltetettpoén parádé ábrándított ki.
A történelmi filmjeinket pedig inkább hagyjuk. Többségükben annyira nem törődtek a jelenetek összekapcsolásával, hogy teljesen érthetetlenek lennének alaposabb történelemtudás nélkül.
Ha a piramis alja szélesebb, akkor éppen hogy nem meredekebb lesz :)
Hihetetlen az egész.
Az egyik oscar dijra inditott rajzfilm 70%át itt nálunk gyártották… És mi mégis csak a Vuk2vel jöttünk elő.
Ha külföldön (lehet rossz példa) a Blair Witch pr. minimál pénzből hatalmas nemzetközi és anyagi sikert hozott.Mi miért nem tudunk ilyet.
Sokan nevetnek de Én pl.Leslie L. lawrance könyv rajongó vagyok.A sztorijai nem egyszerűek akár külföldön is üthetne.Nekünk is meg kellene alkotnunk az olyan filmeket sorozatokat ami hosszútávon is ismerté teheti az országot (pl:ausztria Rex felügyelő, vagy Németo. Cobra 11) Akár miből lehet olyan sikert csinálni mint pl. az angoloknál a 5-10évente újra és újra feldolgozott Miss marple történetek(Amik nagyon jók)
Lehet hogy nem az rtl kulb vagy a tv2 által szponzórált filmekre kellene pénzt vagy helyet biztositani.
Ez az ev tenyleg gaz volt magyar film fronton, ettol fuggetlenul tovabbra is makacsul tartom az itt mar tobbszor hangoztatott allitasomat, miszerint a magyar film boooooven a vilag elvonalaban van, csak nem a Csanyi-Fenyo-Bajor-Galvolgyi-Hernadi-Sas-Gyongyossi vonalon kene keresgelni. Tavaly jutott nekunk Delta is meg A nyomozo is, elotte volt Opium-egy elmebeteg no naploja illetve A londoni ferfi azelott meg Taxidermia es Feher tenyer. Egyetol egyig minosegi filmek, nincs okunk panaszra. Eleg osszehasonlitani mas kis orszagok filmgyartasaval a magyart es maris igen rozsasnak fog hatni a helyzet. Nezheto szlovak filmet en meg nem lattam, esztet egyet (mondjuk cserebe az tenyleg nagyon jo, Klass a cime, erdemes megtekinteni), szlovent egyet se, romant sem nagyon, pedig probalom kovetni az europai fuggetlen filmes erat. Kb. egy tucat igazan ertekes film keszult az elmult evtuzedben, amirol mas hasonlo lakossagszamu orszag nem is nagyon almodhat. Finoman szolva sem temetnem a magyar filmipart.
azt kell eldönteni először is, hogy ún. “művész” filmekről, vagy közönségfilmekről beszélünk-e.
Én személy szerint sajnos élvezhetetlennek tartom a legtöbb mai magyar filmet. :/ Ez sajnálatos, de nem hinném, hogy bennem van a hiba. Az utóbbi évekből talán a Kontrollt tudnám kiemelni, vagy a Valami Amerika két részét. Az első elgondolkoztatott, s megdöbbentett, a másik kettőn meg halálra röhögtem magam. De persze sokaknak ez sem tetszik. Én elég sok régi magyar filmet láttam, akár az 50-es évek előttről, vagy az 50-es évek utánról is, mert megköveteli a szakom. Régebbről is van egy csomó beteg, idegesítően leforgatott alkotás, de voltak olyan filmek is, amin leesett az ember álla. Tudtunk filmet csinálni! Ez mára nem igaz…
Én csak annyit fűznék hozzá (csendesen, szentimentálisan) hogy a pap is megmondta A Tanú című filmben: “Minden politika fiam.” Aki ezt nem értené, nézze meg újra a videót. Sajnos nem hiszem, hogy mostanában ez változni fog. Ma az számít, hogy ki a jobb seggnyalója az aktuális kormánynak. Majd ha a tehetség dominál akkor újra nagy lesz a magyar film. Mert aki azt hiszi, hogy nincsenek tehetséges filmesek (bármilyen szakterületéről az alkotói munkáknak) az hülye. Pedig sajnos ezek a Csányi-féle tipikus magyar közönségfilmek (rendezőket nem is tudok mondani…)ezt hitetik el az emberrel.
Nekem az a véleményem összességében ha a világ filmtermését nézzük, hogy sajnos egyre butább, és csupán a csilivili akciókra, fasza beszólásokra és szép mellű illetve kockahasú színészekre épülő filmek kimerítik a blockbuster kategóriát ha értelmesen meg vannak csinálva. Nem akarok semmilyen kitérőt tenni de szerintem azért szomorú igazság hogy általában véve az egész társadalmunk butul és az igényre adó réteg csökken, az “ösztönös” szórakozásra vágyó pedig nő, az arany középutat megtaláló filmekből pedig nagyon kevés kezd lenni.
A magyar film nálam itt ott kerül szóba, mert véleményem szerint nálunk ez az a réteg ami gyakorlatilag nem létezik, de mégis adják rá a pénzt. Rég láttam már rég jól sikerült közönségfilmet, talán a Valami Amerika az ami nálam az utolsó ilyen volt.
Kérdés persze, és ki-ki döntse el maga, hogy széllel szembe vizelés az ha nem akarunk ilyet csinálni és értelmes és igényes tartalmú filmeket akarunk csak, amik lehet, hogy csak egyes rétegek érintenek mert végül is kis ország vagyunk és nem győzzük pénzzel, vagy pont az a baj, hogy nem akarunk ilyeneket alkotni (vagyis inkább nem tudunk).
A művész túl érett a közönséghez hozzászóláshoz pedig végül is csak egy idézetet szeretnék berakni ha szabad.
„Az antitalentum új tünemény az emberiség szélsőségektől zaklatott történetében. Az “anti” előrag nem a tehetség hiányát jelenti, hanem csupán előjelét, a mínuszt, azaz működésének a normálissal ellentétes irányát…
…(az antitalentum) a valóság adalékaival operál, de lényegét nem tudja megragadni, s munkájának eredménye a valósággal ellentétes, antireális lesz (nem irreális)…
…egy-egy konkrét tényből, jelenségből olyan következtetéseket von le, hogy elképeszti a normális észjárású embert. Ezt a hatást érvei, elméje fölényének tulajdonítja. Az antitalentum kimagaslik az átlagból, fölötte áll, vezeti, tényleges hatalom van kezében, akár szellemi, akár politikai, akár mind a kettő. Egy szóba sűrítve: az antitalentum az igazi lángelme szöges ellentéte, sőt tagadása. „Az idő igaz, S ledönti, ami nem az” – írta Petőfi. Ez az antitalentum művének sorsa.”
(Várkonyi Nándor: Az ötödik ember)
Szóhoz jutnak ilyen emberek sajnos manapság a filmszakmában nálunk, és persze vannak mindenhol, de nálunk szerintem több a kelleténél, és fel is karolják őket. Sok a jó ötlet, de mint ahogy ez az országban szokás félúton szinte minden félrsiklik.
Ja és azért kalocsapival nagyon egyet kell értsek, a fejétől bűzlik a hal, a begyepesedett struktúra mindenhol ott van.
Nagyjából le is írtátok a gondokat mind. Nem olyan nagyon bonyolult a megoldás, csak néhány alapelvet kéne következetesen gyakorolni. A fő baj az, hogy a magyar filmkészítők nagy többségének hatalmas arca van és nulla önkritikája. Egy magát felsőbbrendűnek gondoló kör készít alibi filmeket saját használatra. Ez sajnos a nagy többségre igaz. Aki mást akar, azt nagy valószínűséggel nem engedik a tűzhöz közel. Széllel szemben meg tudjátok nehéz…
A másik, amitől szerintem minden rendes filmszerető ember idegbajt kap, amikor jön a koppintás, és elkészül egy közepes ötlet nagyon gagyi magyar verziója. Ez is sokszor előfordul sajnos (krimik java része).
Szóval jó forgatókönyvek kellenének, és széleslátókörű rendezők. És nem olyan sok pénz.
Szomorú, de a kedvenc magyar filmjeim, amik tényleg zseniálisak a maguk nemében, többnyire 20 évnél régebben készültek, még az “átkosban”. (Tanu, Egészséges erotika, Egri csillagok) Na jó, van 1-2 jó újabb is mint a Hukkle, vagy a Fehér tenyér.
A magyar színészek meg alapvetően színházi színészek (a képzés is arról szól), a filmezés meg egy egészen más terület, amit külön meg kellene tanulni.
Ja és a rajzfilmjeink. Hol vannak?
Vuk, Gusztáv, Hohohorgász, Mézga, Macskafogó, Erdőkapitánya stb. után most mi van? Pedig világszínvonalú cuccok készültek itt annó. Jó mondjuk a Nyócker egyszer elmegy (szerintem).
Én szoktam azért járni magyar filmekre is, de a vígjátékokkat kerülöm inkább.
Az elmúlt egy évben tavaly filmszemlén az “1”, majd a nyomozó, illetve tréfa.
Nyomozó jó volt, “1” még lehetett is volna jó, de a végére egy óriási semmilyen káosz jött ki ordibáló Mucsival, tréfáról meg inkább kijöttünk ( bár itt nem a film volt hibás, csak a téma nem kötött le akkor)
Malachi,
human is említette, hogy a közönség filmek sikeréből kéne támogatni a művész filmeket, so szerintem mindkettőről. Ennek kéne egy járható útnak lenni, csak uygebár az ember inkább szeret kapni, mint adni.
mchn
“csak nem a Csanyi-Fenyo-Bajor-Galvolgyi-Hernadi-Sas-Gyongyossi vonalon kene keresgelni” – tökéletesen egyetértek;
bár rézben kell ilyen is a mozika, csak nem ezt erőltetni
állami támogatásra szükség van, csak nem biztos, hogy mindig ahhoz jut el a pénz aki igazán megérdemli. még itt is él keményen a kapcsolati tőke fogalma. de reformálják meg a dolgot ahogy a videóban is mondták, reméljük lesz is belőle valami.
az egészben az a baj, hogy keríteni kéne egy újabb fórumot a magyar filmeknek. nem egy egyszerű dolog.
ha kisebb külföldi filmeket is alig mutatnak be a mozik, csak DVD-n jönnek, mert nem éri meg nekik, borítékolható h a magyar film is bukás lesz.
másik fórum: gödörnél vetítés nyáron, kertmozi jelleggel, olcsóbb jeggyel, vagy kitudja; szerintem az indafilm is mutatja, hogy van ezekre érdeklődés. (lehet elfelejtik, h nem mindenki pesten él)
az egész problémához hozzátesz, hogy a nem mainstream filmeket tapasztalatom szerint pesten kívűl alig lehet látni mozikban; vízfejű az ország ja, állítom pesten majdnem több művészmozi van mint ha összeszámoljuk a vidékieket. És egy művészmoziban nem cask a köldöknézős filmek mennek, mert azok tényleg nehezen hozzák vissza az árukat, de ott vannak a 2 réteg közötti jó filmek.
faragjukn le a költségekből : én vállalnék szívesen valami technikuso ingyen melót egy jó forgatáson :)
a lényeg, hogy kellenek a magyar filmek delták és fehé tenyerek, de nem az argó meg egy szoknya egy nadrág stílus
rajzfilm szakma halódik itthon,
macskafogó vs macskafogó 2, mi lett belőle…
a híres neves kecskeméti pannónia filmstúdió is inkább csak külföldi rendelésekre dolgozik.
Játékfilmes ismeretem nincs nagyon, de találkoztam már egy-két producerrel és több rajzfilmen is dolgoztam, külföldre és a magyar tévébe egyaránt.
Egyrészt igaza van, aki azt mondja, hogy minden a politikáról szól.
Másrészt teljesen igaz, amit Bacsó mondott A tanú kapcsán, mikor arról beszélt, felső körökből miért nem állították le a forgatást. Azért kérem, mert annyira hülyék voltak, hogy észre sem vették, miről szól az a film! És itt a mai napig mindenhol dilettánsok ülnek. Nem az a baj, hogy valaki jobbra vagy balra húz, Amerikában is mindenki elkötelezett erre vagy arra. Sean Penn demokrata, Clint Eastwood republikánus például. No de k*rvára értik a dolgukat! Nálunk a profizmus hiányzik, vagy nem kap teret. Ha valaki értékelhető produkciót tesz le az asztalra, akkor lesz@rom, hogy melyik pártra szavaz.
Google Reader nem pakolta be az indás videót, de szinte éreztem, hogy az oldalon ez a Jancsós vid következik az első bekezdés után.
Kevesebb, de jobb film koncepció nekem is szimpatikus.
a probléma ugye két oldalú. kéne pénz a magyar filmre, de mivel békasegge a nézettség, nincs benne profit, ergo nem is áramlik pénz a gyártásba. a nézők legnagyobb része (tehát a nagyon átlag néző, nem a kicsit is orientáltabbja), csak azt látja, h a népszerű arcok szinte kizárólag kommersz vígjátékokban szerepel. ez meg persze így nem teljesen igaz, csak éppen pont a kommersz vígjátékok kapnak kiemelt (értsd: egyáltalán bármiféle) marketinget, így nyilván az arcokat csak ezzel a stílussal társítják.
csak h érthető legyek: addig amíg a romkomokon kívűl a nézők zöme, a “magyarfilm” szagot érzi (tipikus érzés sajnos, ami össze van keverve az alacsony költségvetéssel és művésziességgel) szinte minden máson, addig csak a romkomok maradhatnak sikeresek. ha le lehetne vetkőzni ezt az eleve negatív előítéletet, akkor valóban elkezdődhetne egy változás a szemléletben.
szvsz el kéne odáig jutni, hogy másfajta stílusban is gyártani kéne jól bereklámozott, bemarketingelt filmeket, tehetséges ÉS kifejezetten húzónevekkel. ha végre nem csak a romkomokban látnánk a divatarcokat, hanem komolyan promózott akció/thriller/dráma urambocsá horrorfilmekben, akkor kezdené levetni magáról a magyar filmgyártás a “magyarfilm” jellegét. és ha egy kicsit is jó a végtermék, akkor a nézőben is egyre kevésbé lenne meg ez a feeling. reklám és nagyon komolyan összepakolt marketing nélkül szinte nulla az esély bármilyen változásra is.
Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni a témához, amit már néhány előttem is megemlítettek, hogy gyakorlatilag nekünk nincsenek igazi filmszinészeink (jó, persze, tudom, hogy akad egy kettő, de imádok általánosítani :P ). Vannak ugye a színházban nevelkedett “nagy öregek”, akik mindent túlgesztikulálnak, meg túljátszanak és ettől teljesen valószerűtlen és színpadias lesz az alakításuk, ami – valljuk be – filmen egyszerűen rossz és kizökkenti az embert, még egy jó sztoriból is.
Meg vannak a filmművészetiről néha kikerülő ripacsok (tisztelet a kivételnek, bár nincs sok..), akik meg egyszerűen nem tudnak szinészkedni és nem is értem, hogy ki mondta nekik, hogy igen. Szinte egyikük sem tud természetesen viselkedni kamera előtt.
Aztán persze, lehet hogy ezt is vissza lehet vezetni oda, hogy a rendezőink nem tudják rendesen motiválni és instruálni a színészeiket, vagy egyszerűen csak nincs pénz kettőnél többször felvenni egy jelenetet. Nem tudom.
De, ezért aztán számomra sokszor egyszerűen fizikai fájdalmat okoz magyar filmeket nézni, mert még, ha érdekel is a sztori, a “színészeink” kamera előtti nyűglődése jelentősen le tudja rontani az élményfaktort.
hmm… jancsó lehetne egy kancsó és csak ugy kiönteni az útra és elpárologna végre … szembesülni ? minden nap ezt tesszük kedves jancsó … a magyar színészek tényleg jók , de nem jancsó munka miatt. saját maguk miatt. és ja van 1-2 jó magyar film de ezért nem érdemes fenntartani az egész bagázst főleg ha pénzt sem hoz. saját magamhoz minek beszélek a filmjeimmel ( jancsó )? szánalmas… amit tudunk ugyis tudunk aki nem érti egyszerűen a dolgokat egy “bonyolult” filmben mégugysem lát.. persze művészet :D:D:D bocsa majd el felejtettem :D öltönyös emberek öltönyös gondolatokkal…
A dadaizmus hataran leledzo komment, igazan erdekes :D
kicsit felhergeltem magam :D egyébként is fekete cucc volt rajta szerintem ő is sejtette ez egy halott ügy!
Arról a feltevésről, hogy kevesebb film, egyenlő jobb film, eszembe jut a régi anekdota:
Sztálin elmegy az éves vizitre a Gorkij Filmstúdióba. Miközben körbejárják az épületet, odafordul a stúdió vezetőjéhez.
– Elvtárs, hány film készül itt átlagosan évente?
– Hát, Főtitkár elvtárs, száz, esetleg száztiz.
– Na látja ez derék! – mondta Sztálin, majd kissé elgondolkodott – És ebből mennyi sikerül jól?
– Hm, hogy őszinte legyek csak olyan tíz-tizenöt.
– És miért nem lehet csak ezeket elkészíténi?
Remélem, lehet érteni, hogy mire akarok célozni.
Az pedig, hogy a szakmát meghatározó emberek 60%-a idős, tényleg nem tesz jót a magyar filmnek. Persze a világon mindenhol a nagy öregek mondják meg a tutit, mert ez így van rendjén. Viszont a fiatalok meg pont őket akarják túllépni (persze közben minden tiszteletet megadva nekik).
És itthon pont az a baj, hogy a fiatalok azt akarják megszakítás nélkül csinálni, amit a matuzsálemeink, és így egyre jobban csúszik le a színvonal. Mert amit Jancsó csinált anno, pl. a Szegénylegényekkel, az világszínvonalú, de az akkori korhoz kell mérni. De azóta már eltelt jó pár évtized, a világ megváltozott, de a magyar film nem.
Persze vannak nagyon ígéretes fiatalok, pl. Szabó Simon, vagy Gigor Attila, nekik nagyon drukkolok, hogy sikerüljön egy új filmes hullámot indítaniuk Magyarhonban.
Szabó Simon,Tóth Barnabás.bazzmeg.Épp azért tart ott a magyar film ahol,mert az ilyen embereket engedik rendezni.
A fiatalok sablonosak,sehol egy olyan forgatókönyv,sehol egy olyan innovatív megvalósítás,amit ne láttál volna már valahol.Az öregek meg beleragadtak a saját szarukba amit már évtzizedekkel ezelőtt sem kellett volna kiadni magukból.Néhány kivételtől eltekintve,soha semmi egyediség nem volt a magyar filmben,és ma úgyanúgy hányok a Papírrepülők közhely áradatától,mint akármelyik,másik rendszerben készült alkotástól.
Egyszerűen nincs kreativitás.Ezért nincs néző.
Szvsz a legnagyobb probléma, hogy már eljátszották a nézők bizalmát. (A sok “ezt már láthattuk” és “ez nézhetetlen” filmel.)
A másik nagy probléma, hogy nincs változatosság a színészkínálatban. (Például, ha a Poligamy-ba nem Csányit rakják, akkor még esélyei is lettek volna, hogy a trailer alapján beülök a filmre.)