A Ki nem látta még? rovat egy újabb régi, 2004 eleji klasszikussal bővül.
A film elindul és Joel felébred, munkába indul, de lehet, hogy naplót ír. A narrátor szerepében egyúttal felolvassa nekünk, ami a naplójába kerül, s így mi is beleláthatunk a gondolataiba. Joel lassan beszél, és bizonytalan hangon. Arra gondolok, hogy komoly mondanivalója lehet. Később rájövök, hogy tévedtem, de a film végére már magam sem tudom.
A történet felépítése miatt nem tudom elkerülni, hogy ne áruljak el kisebb-nagyobb eseményeket, ezért kezdem a legvégén. Jim Carrey idiotizmusától mentes, unalmasan kellemes és kissé bárgyú film, ami akar is mondani valamit, meg nem is. Hasonlóan bizonytalan a műfaját tekintve is. Ügyesen lavírozik a romantikus és a vígjáték műfajok határán ügyelve, hogy véletlen se essék egyik kategóriába sem. Jobb híján érdemes megnézni, jobb birtokában válasszunk mást. A történet a következőkkel indul (és fentebb említetteknek megfelelően már rontja az elsőnézéses filmélményt):
Joel, a visszafogottan szórakoztató srác és barátnője, Clementine, a mindig vicces színűre festett hajú, excentrikus lány összevesznek. Mikor leközelebb találkoznak, Clementine egyáltalán nem ismeri fel Joelt. Joel megtudja, hogy a vitájukat követően Clementine igyekezett megszabadulni mindentől ami Joelre emlékeztette, a közös emlékekkel együtt. Egy kevéssé ismert szolgáltatás lehetőséget biztosít arra, hogy összetört szívű emberek elfelejthessenek mindent, ami csak bántja őket. Miután Joel ráeszmél, hogy nyoma veszett Clementine életében, tehetetlenségében és dühében ugyanehhez az eszközhöz nyúl, s maga is igénybeveszi a búfelejtő szolgáltatást.
A procedúra egy teljes éjszakát vesz igénybe, s a fejéhez rögzített készülékkel apránként, emlékről-emlékre haladva törlik ki közös életük nyomait. Joel, aki a törlés során rendre átéli az egyes emlékeket, örömmel szabadul meg az elmúlt időszak veszekedéseitől. Azonban, ahogy egyre korábbi emlékek kerülnek felszínre, Joel újra és újra átéli a boldog pillanatokat is. Ahogy az emélkei semmivé foszlanak Joel ráeszmél, hogy hibát követett el, és a kapcsolatuk egyetlen esélye, ha marad benne valami emlék, amely segíthet újrakezdeniük a kapcsolatot. A kérdés az, hogy saját emlékei között talál-e olyan helyet, ahol elrejtheti Clementine- t. Egy olyan helyet, amit a tudata el tud rejteni a kitartóan dolgozó orvos elől.
A Joelt alakító Jim Carrey nem a gumiarcú, idióta skatulyájából bújt elő a szerephez, s nem viszketett a kezem, hogy nyugtatóra való receptet szerezzek neki is és magamnak is. A női főszereplő Kate Winslet, akit a Titanic után sokáig érdemei alá pontoztam – gonoszul szubjektív okokból. A szerepléséért újra Oscarra jelölték, és ebben nem látok kivetni valót. Viszont meglepő, hogy az elnyert díjak között tudhatjuk a legjobb forgatókönyv díját.
Növekvő spoiler-faktor. A film negyedétől a háromnegyedéig a lustaság tartott csak a film előtt. Körülbelül addig élveztem az egészet, amíg Frodó, Spiderwoman és a szemüveges el nem kezdett részegen, besszívva ugrándozni az ágyon. A sztori szempontjából szükséges volt, hogy ne figyeljenek egy időre, de ezzel együtt is értelmetlen. Szerintem összességében nem minősül vígjátéknak a film, és nem hiszem, hogy rityi-rötyi dolgokról szólt volna. Az agyatlan ágyonugrálás elütött a film addigi hangulatától és semmilyen célszerűséggel nem rendelkezett. Annyit sikerült elérni, hogy teljesen kizökkentett a filmből, s az empátia legcsekélyebb jelenléte nélkül ültem végig infantilista rohamukat. Legközelebb akkor kezdtem újra beleélni magam a történetbe, amikor sikerült lecsillapítani az agysebész óvodások kedélyét. A végére talán még tetszett is. Az viszont nem értettem, és most sem értem, hogy ha Joel saját magának megígéri, hogy elmegy Montaukba, attól Clementine-t milyen csoda űzi szintén oda. Ez egyben a véleményem is a legjobb forgatókönyv díjáról, de a tévedés jogát fenntartom, úgyhogy aki még emlékszik a filmre és kedve van hozzá, az elmondhatná, hogy mit értettem félre a sztoriban. Ahogy elnézegettem a korábbi kommenteket a filmbuzin, vannak akik számára „meghatározó” volt a szóban forgó film, úgyhogy hajrá! (Korábbi kritika Humantól itt.)
Naszóval, nagyrészt egyetértek veled, bár a gubanc amiről írsz abból fakad, hogy átugrottál egy apró momentumot a filmből. SPOILER
Lehet nem így van, mert már rég láttam (Karácsony környékén), de úgy emlékszem Clementine említi, hogy az a partszakasz a kedvence.Így már talán érthetőbb a csoda. Ha + rosszul emlékszem, akkor egy sorsszerűséget érthetünk alatta: (igazi romantic feeling :) ) az élet egymásnak rendelte Joelt és Clementine-t. Szóval nem olyan rossz az a forgatókönyv. A beszívós jelenet meg tényleg ultragagyi.
Ez egyáltalán nem vígjáték, ez egy szomorú és szép film. Talán nevezhetjük drámának. Jim Carrey jelenléte ne tévesszen meg senkit, játszik ő komoly filmekben is.
SPOILER
Számomra a film fő értéke a látvány, ahogy a főhős emlékből emlékbe menekül, miközben minden pusztul körülötte. A legszebb jelenet az, amikor a könyvesboltban sorra eltűnnek a címek a könyvekről. És igen, közben megbánja, amit tett, meg akarja tartani a nőt, emlékezni akar rá.
Mindenki véleménye különbözik, nálam ez a film az abszolút 10/11 (A Dead Poets Society mellett), imádom, számtalanszor láttam már. Ajánlom mindenkinek, aki még nem látta.
detto alap. nekem valahogy úgy alakult hogy minden eddigi komolyabb kapcsolatom elején megnéztem az adott csajjal.
hátkérlek ez nem vígjáték és nem romantikus film, hanem dráma, a jobbik fajtából. jim carrey és kate winslet párosa meg jobban működik, mint az ember elsőre gondolná. sokszor újranézős.
Ez egy igen kiváló dráma, sima 90%.
én sem értek veled együtt, szerintem nagyon jó film. Ha vannak is hülyeségek a forgatókönyvben, bőven kárpótolja a látvány, a hangulat, meg a sztori, ami lehet, hogy csak személyes élmények miatt, de “szívszaggató”. Az pedig, hogy nem fér bele egy műfaji kategóriába, egyáltalán nem kéne, hogy baj legyen
én sem látom olyan bonyolultnak a műfaji besorolást. van benne humor is, meg scifi is, de attól még romantikus dráma.
egyik kedvenc filmem, nagyon sajátos atmoszférája van, és a megvalósítás is jól sikerült. egyedül winslet karaktere irritál picit, de ez eltörpül a többi pozitívum mellett.
Szerintem is nagyon jó romantikus dráma a melankolikusabb fajtából. Nekem még a Lost in Translation tartozik például ebbe a kalapba, ami 9+/10-es nálam, így ez legyen csak 8 pontos, de kifejezetten erős az egész atmoszférája helyenként a zseniális és a semmitmondó között kötéltáncoló dialógusokkal. Van egy kis indie mellékíze, amit nem mindig szeretek, de itt működik, és talán pont ennek a fapadosságnak is köszönheti, hogy ennyire megosztja a nézőket.
A Lost in Translation vicces volt, bár annyira mélyen az sem fogott meg, de Bill Murraynek és Scarlett Johanssonnak mindig lehet örülni. Egyetlen jelenet maradt meg bennem. A lányt viszi a kórházba, és a nővér levág egy fél perces japán monológot, mire Murrey mester csak annyit mond: “Yes!”.
Visszatérve. Nem azért vannak fenntartásaim a filmmel, mert nem tudtam eldönteni, hogy mi a műfaja. Egyszerűen nem sikerült lenyelnem a Kirsten Dunst és tsa vonalát.
A Montaukos emlékeztetőt meg köszönöm.
A kedvenc filmem! És akiknek tetszett–>Ismerősökkel már megbeszéltük párszor a filmet és van az a rész, amikor Patrick szó szerint ugyanazt mondja el a jégen feküdve Clementine-nak amit Joel,mire a lány hirtelen zavartan felkel. Ott valamiképpen lelehet vonni egy következtetést, hogy talán Clementine is elraktározott valamit és a törlés közben ő is rádöbbenhetett, hogy hiba volt az eljárás. Ezért volt az, hogy aznap este és másnap reggel is szintúgy kiment Montaukba.
ha ez most amolyan ajánló akart lenni, csúnyán elspoilereztél sok mindent annak , aki még nem látta (és jóval azelőtt, hogy erre figyelmezteted az olvasót).
Nekem az egyik legjobb dolog a filmben épp a történet kibogozása volt.
Valaki említette, hogy minden komoly kapcsolata elején megnézi az adott lánnyal. Javaslom, hogy a következőnél ne tegye (talány úgy az lesz az, amelyik végre az igazi lesz). Szerintem a film épp arról szól, hogy két embert véletlenszerűen egymás mellé sodor a sors, egy ideig jól érzik magukat együtt, de aztán eltávolodnak, és véget ér a vonzalom. Határozottan nem értek egyet azzal aki azt írta, hogy Joelt és Clementine-t “egymásnak teremtették”. Épp arról szól a film, hogy nem. Csak mielőtt erre rájönnek, sok szép közös élményt szereznek, amelyektől végül mégsem akarnak megszabadulni, mert azok is az életük részei voltak.
Most megyek, és elolvasom Human beszámolóját is a filmről, mert szerintem “Ez a gyerek” valahogy nem jó passzban nézte/nem értette/egyszerűen nem az ő ízlésének megfelelő. (egyikkel sincs baj, csak szerintem sokakat eltántorít az írásával egy érdekes filmtől a félreértelmezései miatt – rögtön az első, hogy egyértelműen drámáról van szó, és köszönőviszonyban sincs a vígjátékkal. a humora is inkább keserű, melankolikus)
BEST MOVIE EVER.
ez az írás meg kb semmire se jó, sztm a felét nem értetted a filmnek. nagyon sok minden csak 2. nézésre állt össze sztm sokunknak. a romantikus komédiától meg olyan messze van mint makó jeruzsálemtől…
én sokáig ódzkodtam a megnézésétől valahogy, aztán véletlenül belebotlottam valamelyik csatornán és egyből berántott, azóta az egyik kedvenc filmem lett. nem kell túlmagyarázni, beskatulyázni, ez egy jó film (nálam 9/10). ennyi!:)
számomra is 9 körüli élmény volt. gyönyörű fényképezés, jelenetek, hangulatok. Kate Winslet és Jim Carrey nagyon jók, Elijah Wood utálható :)
“mit értettem félre a sztoriban?”
Egy Charlie Kaufman által írt, Gondry rendezte filmben racionalitást keresni? Ember! Ezek megvoltak: John Malkovich menet, Adaptáció, Az Álom Tudománya, Tekerd vissza, haver? Lehet a szürreális nem neked való…
Nem tudom miről beszélünk. Ez egy Kaufman film! Számomra ő a paradoxonok egyik mestere. A John Malkovich menet, Adaptáció…stb. Még a különböző filmjei közt is kapcsolat van, nem hogy a logikai szálak közt a filmben. Ezek nagyon nagy irományok gyönyörű kivitelezésben. Egyetemi tananyagban vannak benne és nem érdemes ilyen húsbavágó irományokkal szétzilálni azt. A valaki által nem átlátott egész nem jogosít fel arra, hogy úgy véleményezd hogy mások élményét csökkented vele.
A film nálam nem sorolható be az itt futó 10es skálába a többi értékeléshez mérten. Nekem a TOP10ben az elsők közt van.
Pizsama, beelőztél. :D Bocs. Pontosan én is ezen mosolyogtam először.
Úgy tűnik egyedül leszek a véleménnyel, de számomra borzasztóan unalmas volt ez a film, pedig kétszer is nekiestem.
Brusyi: nem írhatja le hogy neki nem tetszett? ugye most viccelsz. A filmet pedig láthatóan értette, ezt a baromságot se erőltessétek, hogy nem.
“Úgy tűnik egyedül leszek a véleménnyel”
Ezt odaírod egy láthatóan nem a legpozitívabb kritikához? Úgy tűnik nem vagy egyedül a véleményeddel.
uristen, en ugy masfel eve lattam, de nagyon szar volt. egyetertek, nezhetetlen, nem ertem a dijat se.
Jó film! Ritkán veszek DVD-t, de ezt megvettem.
Arra próbáltam felhívni a figyelmet (és ahogy olvastam többen is) hogy egy mese csatornán ne sugározzunk pornót. A szöveg írója rossz ajtón sétál be és csodálkozott a himbálózó-meredező végtagokon, spongyabob hiányában.
A cikk az alapozásnál elvérzik, nem akarok gonosz lenni (de tudom h az vagyok és ezért bocsánat) de ha már egy ekkora olvasótáborra tesztek szert, akkor már a hitelesség is növekedhet. A film értelmezése egy szubjektív folyamat, igaz, de a film sematizálása, műfaji besorolása komoly téziseken alapszik.
A másik nagy hiba (amit már szintén csak ismétlek) h a “Növekvő spoiler-faktor” előtt már elkezdődött a spoilerezés, mint amit a “növekvő” szóval el is ismert az író. Nehéz erről súlyos infók elhintése nélkül írni, de lehet.
Az értette-nem értette dolog sem így működik. Hiányzik a kontroll csoport. Ezt egy olyannak kellene írni (mármint amit írtál human) akinek nagyon tetszett, mivel két nem bejövős közt nem képez felvetést semmi. A film szüzséje a fabulájával nem összekeverendő, mivel innen kezdődne az elemzés és a színvonal emelése!
vacsad: Nem vagy vele egyedül, engem is kínozni lehetne ezzel a filmmel…
ez nagyon ízlések és pofonok téma sztem, hogy jó vagy sem egy film, még ha többségnek tetszett is, sztem pl az 500 days of summer egy semmilyen közepes film. de azért egy picit mélyebben bele lehetett volna menni a film elemzésébe, vagy kritikájába, mert itt nagyrészt a történetet kaptuk meg zanzásítva és csókolom. ez így BOOORIIING. pls human bekk
én pont a napokban néztem meg, szerintem jó, egy 8/10et adnék rá. nekem is azok tetszettek a legjobban amikor az emlékeiben mászkált, amelyik nagyon megfogott az az amikor még gyerek volt. újranézés nem mostanában lesz, de nagyon lekötött.
“Jim Carrey idiotizmusától mentes, unalmasan kellemes és kissé bárgyú film, ami akar is mondani valamit, meg nem is. Hasonlóan bizonytalan a műfaját tekintve is. Ügyesen lavírozik a romantikus és a vígjáték műfajok határán ügyelve, hogy véletlen se essék egyik kategóriába sem.”
szóval, körülbeli ennyi jött neked át a filmből? a többi amit írtál az a történtet, nagyjából.
ez így nem “ízlések és pofonok”. ez a gyerek tényleg nem vágja. és írt róla egy oldalt. más gondry és kaufman munkákról nem akarsz írni ilyen lehengerlő stílusban, öregem?
Ez így egyszerre nem fog menni. Felmerül, hogy miért csak a film tartalmát írtam le, miért nem elemeztem. Majd megkapom, hogy félreértettem a filmet. A tartalmát értettem félre vagy mégis elemeztem? Nem tudom. Attól, hogy Kaufman rendezte, még nem tetszett, és nem is kell, hogy tetszen. Igyekeztem úgy írni, hogy kedvet kapjanak hozzá mások. Lásd Ninja Assassin kommentek. Mindkét esetben megpróbáltam úgy leírni a történetet, hogy azt érdekesnek lehessen találni attól függetlenül, hogy nekem nem tetszettek.
Végül kiderül, hogy a Kaufmanfilmek mind ilyenek. A John Malkovich menet is meghaladta a képességeim – az sem tetszett, de speciel Az álom tudománya nagyon tetszett. Viszont Az álom tudománya sem tetszett volna, ha egy vonal hasonlóan elszakad a film hangulatától.
A kultúrált kommentelőknek továbbra is hajrá.
Charlie Kaufman jelen esetben író. Egy rendezése van 2008-ból.
Ezzel a filmmel azért húztad magad kissé csőbe /bár ez csak az én véleményem/ mivel ez nem egy popcorn movie, nem egy godzilla ami egy mondatba elmesélhető.
Most a megfelelő szemléltetéshez sarkítok. Nem tudom meg volt e a Zidane, un portrait du 21e siecle. Ez egy kilencven perces film melyet az Univeral stúdió szponzorált /csak azért írom, h nem egy független film/ mely Zidane egy meccsét mutatja be real time-ban, méghozzá úgy hogy nem tudjuk nyomon követni a meccset, csak Zidane-t látjuk közelről. Komolyan mondom, nem hittem volna de 90 percen át eszembe nem jutott levenni a szemem a vászonról. Teljesen lekötött, pedig itt aztán történet tényleg 0 volt! Mégis dolgozott az agya a nézőnek. Az arcán, a mimikáján, a gesztusain. Mindent éreztél és megértettél pedig labdát szinte nem is láttál.
Node vissza. Nem kell h tetszen egy film, de nem hiába van olyan szak itt-ott h kritikus vagy újságíró…stb. Úgy kell tudni írni, mitha számítanál arra h elolvassa a rendező. Finoman is lehet hibákra, hiányosságokra rámutatni.
A Ninja Assassin esetében lehet h próbáltál kedvet hozni a filmhez /bár nem láttam még a filmet, így nem is merem elolvasni írásod/ de itt aztán nem akartál senkit meggyőzni arról h megnézze.
Egyébként jah. A Kaufman filmek elég bolondok, de én ezért szeretem őket. Már maga a JM menet gondolata feregeteges /amit most nem írok le/ amit a film végére át is él a címben szereplő. Kicsit itt is ezt éreztem. A végtelenséget, mintha megakadna a film és kezdőthetne a legelejéről mivel nincs vége. Na, az ehhez hasonló gondolatok miatt tartom sokkal nagyobbra az iylen filmeket mint pl az Avatart ami megint más miatt jó.
A forgatóköny oscara kapcsán csak annyi h nem egy szimpla idősávon mozdó film, ami elég durván összetetté tette. Az Oscar már előtte borítékolva volt.
Közel 80 filmes díjra jelölték Kaufman-t amiből 50et elvitt. Ez azért nem gyenge úgy h filmje meg alig.
Jaj, kezdünk itt egy kicsit vérre menni. Ez a gyerek nem viccel jól érezte, hogy sokaknál kihúzza majd a gyufát az írásával:
“Ahogy elnézegettem a korábbi kommenteket a filmbuzin, vannak akik számára „meghatározó” volt a szóban forgó film, úgyhogy hajrá!”
Amúgy Az álom tudományához nincs köze Charlie Kaufmannak, a rendező, Michel Gondry a közös pont. Ezek szerint magával Kaufmannal, vagy a stílusával van gondod. El tudom képzelni, hogy sokaknak nem tetszik amúgy, és megértem azokat, akiket “kínozni lehetne” az ilyen filmekkel.
“Kaufman rendezte” na szóval ilyen emberek írnak itt “kritikát”.
Brusyi: szerintem rossz oldalon vagy, ha nem ajánlókat keresel. Olvass filmvilágot meg hasonlót, tényleg jók, erre vannak, én is olvasom őket. Ha az összes beszámoló/kritika, hiszen majd mind ilyen, nem elég képzett neked, akkor nem hiszem, hogy még itt kéne lenned mivel láthatod, ez van. Szerencsére mindenkinek jut más, ezt nem sértődötten mondom. Kéne egy kommentelő szak is itt-ott, ahol megtanítanák az alapokat.
Az meg hogy felhozod a popcorn filmeket már engem zavar, hiszen Ez a gyerek nem írt a godzilláról se semmit, se a tavalyi nagy popcorn filmek bármelyikéről. Az tény, hogy az író és rendező itt keverve lett a kommentekben, de valahol érthető is, hiszen inkább Kaufman film ez. És ezeket úgy mondom, hogy bírom mindkettőt :)
Sajnálom, hogy összekevertem. Valószínüleg azért történt, mert nem érdekel. Ha tetszett volna, talán érdekelne. Az esetek túlnyomó többségében nem fog egy film jobban tetszeni azért, mert “ő” rendezte. Próbáltam így csinálni, de nem ment. Néhány Woody Allen film nagyon tetszik, néhányat nem bírtam végignézni – pedig akartam. Attól, hogy Kaufman neve szerepelt a stáblistán vagy a kommentekben, még nem fog megváltozni semmi. Arra jó, hogy tudjam, mire számítsak, de lehet, hogy még arra sem – lásd Woody Allen filmek. Az nem fog menni, hogy hirtelen tetszen.
Sajnálom azt is, ha felidegesít, hogy nem tetszett egy film, vagy ha úgy érzed, nem a megfelelő színvonalú ember kritizálta a szeretett filmet. Nem ez volt a cél. A véleményed pedig helyet kapott, ráadásul a kommentek többsége veled ért egyet, ami szuper.
Nem tudom, hogy összhangban van-e, amit el tudsz érni, és amit el akarsz érni a puffogással. Ha nem akarsz ilyen “kritikát” olvasni, megértem. Ha nem akarod, hogy ilyen kritikát írjak, írjanak, írjunk, akkor borítékolt a frusztrációd.
Nem mondom, hogy tünjél el innen, mert ez nem az én blogom. Azt viszont nem értem, miért bünteted magad.
Részemről rövidre zárom mert átmentünk személyeskedésbe.
ez a gyerek ez nem viccel:
Nincs bajom veled és nincs bajom a véleményeddel! Ezt ne is firtassuk. Az irománnyal és a benne rejlő magabiztossággal volt.
Human írásaival, értékeléseivel sem értek egyet sokszor, de ő körbeszaglászik kellőképp a filmek körül, hitelesebbé téve a gondolatait.
És azt meg én nem értem, hogy akkor miért írsz róla ha nem érdekel? Sebaj. Post az post.
Human:
A kommentelő szakon jót nevettem. Jelentkeznék, bár sztem tele lenne. :D
A godzilla dolgot meg nem szó szerint értettem, hanem az érzéseimet írtam le a fentiekkel kapcsolatban.
Nekem egyébként azt tanították az első dolgok között, h nincs rossz film, csak rossz néző. Aka, nem te vagy a célközönség.
Bocsánat, ha személyeskedésnek tűnt. Igyekeztem kerülni. Egész egyszerűen csak nem értem, mi a diskurzus célja. Felfogtam és elismertem, hogy a film magasabb nálam. Örültem a magyarázatnak, kértem is, hogy valaki írja le. Ezen tények ismeretében sem tetszett. Mért is kellene?
Miért írtam róla? Mert kedvem volt hozzá. Megnéztem, és gondoltam, írok róla, leírom, miről szólt, majd azt is, hogy tetszett-e. Nem tetszett. Ha tudnék olyat, sem látnám értelmét elemezgetni. Akit ez fog meg, az már rég látta, vagy csak kötekedni akar. Én az az autóvezető vagyok, aki nem olvas totalcart, és az a filmnéző, aki a saját szintjén lévőknek írt egy emlékeztetőt, hogy ha még nem látták, nézzék meg ezt a filmet – vagy inkább ne. Inkább egy baráti beszélgetés, mint egy filmesztéta workshop. – Ettől függetlenül tényleg örülök, hogy sokan leírtátok, mi volt a film értéke számotokra.
hát én cak annyit mondanék hogy szerintem agyonajnározott a film!
sajnos rengeteg film van ami igen középszerű, mégis felkapja egy “sznob” réteg, mert “jaj ember mondani való!!”
aki lehúzót ír róla, az rögtön alacsony szellemi szintű vagy nem értette vagy “menjél godzillát nézni”.
inkább nézzétek meg “a bajusz” című filmet :) lehet ott is verni a mondanivalóra, és ráadásul még jó film is
Na ez pont egy olyan film amit ha megnéztél nem tudod eldönteni mit is láttál. Teljesen reális ez az oda-vissza laszti dobálgatás mert belül én egyszemélyben is lejátszottam ezt a vitát magamban. :) A film személy véleményem szerint 1 banánhéjon csúszott el és lett ilyen hatása: Jim “gumiarc” Carry-n. Nagyon sokan (én sem) tudok elvonatkoztatni attól hogy nem ilyen filmekben szoktuk meg. És az ahogy “túljátssza” a szerepeit (amiből a vicces mivolta is adódik) nem drámába illik. De ha a másik oldalát nézzük a dolognak akkor csak azt tudom mondani más színésszel elképzelni már nem tudom. Vagyis eltudom de félek akkor túl letargikus lett volna és nem lett volna az a pikantéria. Szerintem látni kell a filmet jó történet hihető karakterek persze a főhős mint az előbb említettem kissé túl játszott, de a szürreális jeleneteknél a legjobb választás. Mindenki döntse el és nézze meg.
Ha személyeskedés miatt törlődött a kommentem, úgy elnézést kérek.
Maradjunk annyiban, hogy nem értek egyed a “kritikával”, mivel hogy nem az.
Tiszteletem.
—————–
A film maga nálam 10/10-et kapott azért, mert azon kevés filmek közé tartozik ahol a végkifejlet nem előre látható a film közepe után, és sorolhatnám még, de sajnos elfogult vagyok:)
úristen. és mondom ezt számtalan okból kifolyólag.
milli: szerintem egyrészt pont attól zseniális carrey ebben a filmben, hogy nem a megszokottat hozza. lehet, hogy én vagyok csak ennek a “megszállottja”, de sokkal többre tudok értékelni egy színészt akkor, amikor nem a megszokott szerepét hozza, és teljesen hiteles lesz benne (pl. brad pitt a blöffben). és hogy miért hiteles? mert a kis szerencsétlekedésével, a túljátszásaival (ami nálam pont a zavart viselkedésnek felelt meg) ténylegesen azt a karaktert hozza létre, akit kellett. nem egy gumiarcú nevettetőt, hanem vkit aki bizonytalan, magányos, és abszolút gyermeki is egyszerre.
Tény, hogy nem vagyunk egyformák, én is azok közé tartozom, akiknek Charlie Kaufman neve garancia az igényes szórakozásra. Legalább is azt kapom, amire számítok, vagyis a legtöbb esetben, abszolút szürreális, agymunkát igénylő kikapcsolódást. A kivitelezés lenyűgöző és szeretem, mikor olyan szinten szippant be egy film, hogy teljesen elveszítem az idő, és akár még a “tér” érzékem is. Nekem eddig ez a kedvencem Tőle.
Brusyi popcorn movie hasonlatával meg tökéletesen egyetértek, hiszen természetesen ezt nem pejoratív értelemben kell érteni…