Kegyetlen bánásmód (Intolerable Cruelty)

Hahaha. Ma olyan filmre vágytam, amit már láttam, ezért nem kell annyira figyelni, és emellett még könnyed is. Így jutottam el a Kegyetlen bánásmódhoz, amit már régóta ismételni akartam, lévén Coen-film és nem sok jóra emlékeztem belőle. Erről úgy tűnik, hogy a szinkron is tehetett, mivel a film első fele most egész szórakoztatónak bizonyult.

Miles Massey: Has she retained counsel?

Rex: I don’t know… She has Rottweilers.

Miles Massey: Not a good sign.

A történet középpontjában egy válóperes ügyvéd van, aki az egyik kliensétől épp megszabaduló hölggyel kezd flörtölni. Miért is ne? Csak egymásra nézek és izzik a levegő. Kicsit játszanak a másikkal útközben, de a végkifejlet szerintem senkit sem fog meglepni.

Addig jó a film, amíg csak a flört megy, és a többi szál is szépen egy irányba tart, de még nincs közel egymáshoz. Onnantól megszűnik érdekessége, amint a főszereplők átlépik a hálószoba küszöbét. Mintha ott elfogytak volna az ötletek, és maradt volna az asztalon egy fél pohár szobameleg, túlcukrozott limonádé, amivel ki kell húzni a végéig.

Azt azért el lehet mondani, hogy Zeta Joneson kívül szinte mindenki kap olyan komikus jelenetet, amiben lubickolhat. A nőnek meg marad a hűvös szépség, azt pedig (óóó) hozza. Eltúlzottak az arckifejezések természetesen, de mivel mindenkinél, így vitathatatlan, hogy ez volt a cél.

A Intolerable Cruelty jobb volt, mint amire emlékeztem. Bár igazán felpontozni nem tudom most sem, de pont jól jött délután.

Innentől pedig csak az folytassa, aki látta már, mivel pár spoileres kép akadhat. Most olyan kedvem volt, hogy a nekem tetsző beállításokat szépen kigyűjtöttem, mert hát miért ne?
















11 hozzászólás a “Kegyetlen bánásmód (Intolerable Cruelty)” bejegyzéshez

  1. lehet, hogy ha ma megnézném tetszene, de anno tudom, hogy a legrosszabb coen-filmnek tartottam. most is, de egy újranézés segíthetne, de sajnos nekem nem adatott meg a filmek újranézésének luxusa.

  2. Az egyetlen, ami miatt figyelemreméltónak találtam a mozit régebben az Billy Bob eszméletlen cameoja pár percben. Valahogy így képzelem el a texasi faszagyerekeket, akiknek van elég pelyva, de az eszük az kevés.

    Zeta Jonest így utólag nagyon sajnálom, itt, még karrierje zenitjén a szexepiljét fitogtathatja, viszont nem egy gyakorlott komika. Az érzéke a showelemek iránt, a szépsége mellett van benne egyfajta színésznői tehetség, amely csak akkor domborodik ki, ha a szerepet kifejezetten képességeire írják. Ez sem lebecsülendő ugyan, szerintem a Trafficben nyújtotta a legjobb alakítását, azóta semmi érdekeset nem csinált és ez némileg veszteség az ő szempontjából.

  3. Azért egy pöttyet vicces, hogy tegnap jutott eszembe valamiért a film, megnéztem az imdb-n hány ponton áll, és mondom de kíváncsi lennék a véleményedre, de mivel 2003-as, ezért még pont nem írhattál róla. Erre (amellett, hogy látom mégiscsak írtál róla annó, viszont csak röviden) mára csak a kedvemért (hehe) összedobtál egy szép kritikát. :) Nekem egyébként ennél azért jobban tetszett, a Betörő az albérlőm meg pont fordítva.

  4. Nekem éppen ellenkezőleg ez az egyik kedvenc Coen filmem, bár én gyakorlatilag mindegyiket szerettem, és furcsamód a Fargo jött be a legkevésbé. George Clooney-tól ez a kedvenc alakításom, legalább akkora zsenin ripacs, mint ahogy BBT texasi tapló.

    Coen-ék nagyon értenek a komédiához is, nekem konkrétan a The Hudsucker Proxy (A Nagy Ugrás) a kedvencem tőlük, annak annyira szerethető retro-vígjátékos hangulata van, és a mai napig az egyik legjobb filmszatíra. A Ladykillers is rohadtul ütött, olyan dumákat írtam Tom Hanks-nek. A karakterizációhoz és a meséléshez nagyon értenek, ez pedig sok új keletű vígjátékból szerintem hiányzik. Ha nem is tökéletes filmek, és nincs is akkora művészi értékük, mint egy NCFOM-nek vagy egy Blood Simple-nek, sokkal több ilyen “okos vígjátékra” lenne szükség szerintem.

  5. Ha fel kellene állítanom a minőségi rangsort Coenéktől sajnos ez a produkció nálam a zsengébbek közé tartozna. A Burn After Reading és a Ladykillers mellett, mint egyszeri film, amely az alkotóit is csak ujjgyakorlatként szórakoztathatta az elkészültekor. Persze nem lebecsülendő, hogy a testvérpár zseniális filmes, így az “egyszeri” titulus az ő léptékükben értendő.

    1. Miller’s Crossing

    2. Arizonai ördögfióka

    3. O Brother, Where Art Thou?

    -nálam ezek jelentik a Coen univerzum panteonját. Hiába kult-produkció a Big Labowski, vagy a Fargo, és remekmű a Véresen egyszerű, számomra csak a csúcstartók után következnek.

    Megjegyzem az előzetesek alapján a True Grit talán le fog taszítani egyet a három legjobból az én szememben.

  6. Coenék zsenik, minden filmjüket úgy várom, mint a messiást. De ha nagyon pontozni kellene, nálam ez is legkevésbé jó Coen film.
    Sorrendet állítani?
    Egy biztos, a Nem Vénnek Való Vidék az első.
    Nekem hatalmas kedvencem a Az Ember, Aki Ott Se Volt, az A Halál Keresztútján szintén óriási, meg a Barton Fink(-Hollywoodi Lidércnyomás) is örök számomra.
    És mielőtt beleesnék a minden filmjüket felsorolom hibába, még gyorsan megemlítem az Egy Komoly Embert. Mert zseniális darab.
    Még 30-40 egészséges évet a rendezőpárosnak, és sok-sok jó filmet.

  7. symor: Komolyabbak közül nekem is az O Brother az egyik kedvenc, a másik a The Man Who Wasn’t There. Mindkettőt nálam a sajátos atmoszféra viszi el, persze a többit is imádom, de ilyen minőségek mellett kell a szubjektívum a rangsoroláshoz :)

  8. CyClotroniC: az O, Brother… nálad a komolyabb filmjeik egyike…? most komolyan? :)
    amúgy nálam is a legrosszabb Coen film a fentebb kielemzett, és bár sokan a Ladykillers-t is lehurrogják, én imádom (ellentétben az eredetivel, mert az számomra borzalmas volt)

  9. Hát a classic vígjáték vonal és a dráma felhozatal között lebeg. Nekem az inkább egy könnyed roadmovie mese, de kevésbé túlzó szatíra, mint a legtöbb Coen vígjáték :P

  10. Human CyClotroniC az O Brother, Where Art Thou?-ról írja ezt, kicsit eltérve a kritika témájától.

    A szóban forgó film pedig a legősibb utazótörténetet dolgozza fel, Odüsszeusz baktatását Trójától hazáig. Itt eszerint Clooney, Turturro és Tim Blake Nelson üldöztetve rója a végtelen, déli parasztföldet, számos különös figurával összefutva, tehát a roadmovie jelző megáll a filmre. A kritika tárgyára természetesen már nem, gondolom félreértés az egész.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.