Eléggé elmosódott, de tényleges filmkocka a Pixar első női főszereplős animációs filmjéből, a Braveből.
Hirtelen nem tudom, hogy a hangokról volt-e már szó: Julie Walters, Billy Connolly, Emma Thompson, Craig Ferguson, Kevin McKidd, Robbie Coltrane.
Hát erre mit lehet mondani?
Elég minimális az infócsepegtetés az sem feltétlen pozitív, az alapszituáció nem fogott meg, a rendezőcsere megijesztett, ez a kép meg olyan semmilyen, remélem tévedek és valami baromi jót tesznek le az asztalra, eddig minden munkájukban találtam valami szimpatikusat még a bemutatók előtti promócióban, de most először kifejezetten kételkedem.
Az meg külön rossz ómen hogyha egy animációs filmnél a szinkronizáló sztárokon lesz a hangsúly, remélem nem így lesz.
A Pixar eddig még nem tett le rossz filmet az asztalra. (véleményem szerint) Én bizakodok.
Nálam még abszolúte favorit a Némó, és nem is tudja ledönteni onnét egyenlőre semmi.
A Némó után jött a Hihetetlen család, ami egy tipikus szuperhősfilmnek indult, és annál hihetetlenül jobb lett.
Aztán a Cars, ami beszélő szemes autókkal volt tele, és mégis működött, aztán Wall-E, aki csak 1 szót tud, Éva, és mégis működik. Aztán a kockafejű Up, egy öregemberrel és egy kövérkés kisgyerekkel zseniális lett.
Tehát abszolút bizalmamat élvezi a vörös tojásfejű nő.
ui: a toy storynál ott ültem 9 évesen a moziba :-)