Sofia Coppola nagyon rossz helyzetben van, hiszen a Lost in Translation annyira jó volt, hogy nehéz lesz valaha is ütnie. Ezt leginkább úgy értem, hogy hiába fejlődik és csinál kicsit más filmeket, mindig annak a hatásához lesz viszonyítva a munkája. Mondjuk a Somewhere még hasonlít is, így még rosszabb helyzetben volt ilyen szempontból. Át tudta ugrani a lécet? Nem. Jó volt? Igen.
A film röviden egy filmsztár mindennapjairól szól. A lánya meglátogatja, ami kicsi színt hoz egyhangú mindennapjaiba, de semmi nagy fordulatot nem érdemes várni, hiszen az ellenkezne a céllal. Azzal, hogy sztárság hiába hoz csillogást, változtatja meg életed külcsínét, belül továbbra is csak olyan lesz, mint előtte. Sőt, több idegen vesz hirtelen körül, ami csak felnagyíthatja azt az érzést.
A főszereplő is ilyen, egy magányos fasz. Minden nap más punciba merül, hiszen ez a sztársággal jár, de ez baromira nem dobja már fel. Nem érdekli az, amit a legtöbben a híressé válás lényegének tartanak: pénz, pia, nők. Inkább csak elviseli ezeket. Nulla munkával ömlik neki a lóvé – komolyan, amikor a színészetéről beszél egy buliban, akkor 1 percben ott van a nulla munka – de ez már nem izgatja. Mindebből a lánya zökkenti ki. Nem kell nagy dolgokra gondolni. A lánya miatt csak a magány tűnik el, és erre ő is rádöbben szép lassan. Ez végül kimozdítja a sztársággal rászabadult nihilből.
Kifejezetten tetszettek azok a jelenetek, amikor a filmsztár munkáját látjuk. Tele van unalmas részekkel az is, egyáltalán nem csak a bulikből áll. Díjátadók, sajtótájékoztatók, de a legjobb a 45 perces csöndben ülés, amíg szárad a trükkmesterek munkája a fején. Ezek többsége direkt van kitartva a végsőkig, hogy tényleg átszivárogjon a sivárságból a nézőre is valami. Már a kezdő képsor is ezt segíti, amikor Johnny a kocsiját hajtja maximumra egy pályán, Egyszerűen mindenki fejében felmerül majd szerintem a “hány kört mutatnak még” gondolat, közben muszáj ezt lépnie a rendezőnek.
Ami fontos volt még a hangulathoz, hogy úgy tűnik filmre vette az egészet, minden szemcsés és “klasszikus”. Ezen kívül pedig a soundtrack említésre méltő, bár sokaknak ez gondolom nem meglepő egy Sofia Coppola-műnél. Itt külön érdekes, hogy a lány feltűnéséig mintha csak úgy lenne zene, ami a valóságban is ott van mindenkinek. Mármint magnóból szól és hasonlóak, míg a lánnyal már van klipszerű hangulatfokozó, hiszen vele élménydúsabb az élet. Ez a kontraszt nagyon jót tesz.
Somewhere értékelés
Hangulatbomba volt. Nem feldobott vagy ilyesmi, de más érzéssel hagyott ott a végén, mint amivel nekiültem. 8/10-et megadnám neki. Igazi hipster film, de ez nem árt neki.
ui: nem rég leszokott cigiseknek nem ajánlom a Somewhere-t, mert eléggé növeli a rágyújtási ingert. A másik hasonlóan veszélyes műről is szó lesz nemsokára.
kíváncsi voltam mit írsz majd erről, 8 pont lett, de valahogy mégsem tudtál igazán meggyőzni. Azt érzem, hogy egyszerűen unalmas lehet a film a sok említett dolog ellenére. De azért bepróbáljuk előbb-utóbb.
Gevin, véleményem szerint a film vontatott, nem unalmas. A film alaphangja az unalom amit rendkívül életszerűen, mégis érdekesen mutat be a rendező. Megnézését leginkább egy ráérős vasárnap délutánra tenném, akkor biztos a hatás!
Én rettenetesen untam a filmet, annak ellenére, hogy nagyon kedvelem Coppola kisasszony munkáit. Hosszasan mesél a semmiről egy celeb életének átlagos, izgalmat nem hozó mindennapjairól, nincs benne igazi öröm, vagy bánat, dráma, vagy katarzis, gyakorlatilag semmi. Ha az unalom értékelhető hangulati kategória bárkinek is, akkor hajrá… a többiek kerüljék.
Tallán Elle Fanning-et (a főszereplő lányát a filmben) még kiemelhetted volna: zseniális, mint mindig.
Legalább akkor tehetség, mint a testvére, nagyon nagy karrier áll előtte.
Érdekes hogy Sofia Coppola apja, Francis Ford Coppola új filmjében is játszik majd, úgy látszik az “öreget” is meggyőzte, kiváncsian várom a filmet…
No, végre már valaki ír erről a filmről jót is! Nekem baromira tetszett a film, igaz nem mindenkinek való, elhiszem ha valaki halálra unja magát rajta, de engem érdekes módon lekötött és “élveztem” az egészet ahogy van. Plusz, a vége-jelenet is nagyon bejött. Még ha nem is olyan ütős mint az Elveszett jelentés, de azért egy méltó adalék Coppola filmográfiájához.
Még anno amikor láttam ezt a filmet, rengeteget gondolkodtam rajta, vajon szándékosak-e a Lost in Translation párhuzamok… pl. az, hogy a főszereplők itt is elutaznak egy másik országba, ahol nem értik a többiek beszédét, csak Japán helyett Olaszországba mennek. Vagy itt is van medencés jelenet, meg persze színész a főszereplő fazon, és a filmezős részek is hasonlóak ahhoz, amikor a japánok Bill Murray-t rángatják ide-oda a whiskey reklámban. Úgy éreztem, túl sok a párhuzam ahhoz, hogy ez véletlen legyen, ugyanakkor ebben az esetben nem értettem, miért készített Coppola két ennyire hasonló filmet. Nekem egyébként tetszett a Somewhere, bár közel sem annyira, mint a LiT, de teljesen egyetértek a kritikával, nekem is a kitartott jelenetek tetszettek a legjobban, meg az, ahogy Elle Fanning alig észrevehetően bár, de lassanként megváltoztatja a dolgokat. Viszont valahol nem értettem, hogy ez a film mit próbált elmesélni azon túl, amit a LiT már elmondott, nekem Sofia Coppola az egyik kedvenc rendezőm, de annak ellenére, hogy érdekes volt ez a film, nem fogott meg annyira, mint a Lit, a Virgin Suicides, vagy a Marie Antoinette (amit sokan utálnak, de szerintem lenyűgöző)..
Ez meg egy ritka érett recenzió volt részedről, kedves Human. Kritikáid általában impresszionista festők műveihez hasonlít számomra, de ez, mintha kiállításon tekintetted volna meg a művet. Távolságtartással tudtad kezelni a tőled nem is olyan távol álló benyomásokat. És ez jó. Thanks. Jó, hogy ez a film picit belesodródott a mainstreambe. Kell az ilyen.
Sikerült bepótolni végre. Még ha annyira nem is jó, mint a Lost in Translation, azért elég jó lett szerintem is. Valóban lassú és néhol unalmas, de egyszerűen olyan feelgood jelenetek vannak benne, hogy ha sikerül ráhangolódni, akkor beszippant.
Tényleg érezni lehetett a kontrasztot a filmben, mert a lányával való közös jelenetek olyan feelgood pillanatok voltak, hogy csak na, miközben amikor nem volt vele, akkor tényleg leült a hangulat.
Elle Fanning valóban zseniális. Nagyon nagy tehetség a lány, kíváncsi leszek az elkövetkezendő években milyen szerepeket vállal majd. Az ő játéka nagyon sokat dobott az egész filmen.
Én tudom ajánlani a megtekintését, csak rá kell hangolódni egy kicsit :)