Ez a film akár jó is lehetne, csak épp nem az. Ez mondjuk még a legrosszabbakra is ráaggatható lenne, csak azoknak nem Paul Rudd és Jennifer Anniston a főszereplője, hanem Rachel Alig. A név komoly.
Bár nem utálom Annistont, de ebben a filmben kb. csak Rudd ér valamit. Mondjuk rá jutott a legjobban megírt és rögtönzött szerep, mindenki más csak egy jellemző tulajdonság, és nem más. Mondjuk ez valamennyire beleférne az egymásra pakolt szkeccsek filmmé formálásába, de sajnos kevés az igazán jó poén, hiába David Wain a Hippi-túra író/rendezője (Role Models, The Ten).
A történet? A főszereplő házaspár kitaszíttatik New Yorkból, mivel egyiküknek sincs munkája. A pénzes bátty felé vezető úton egy hippi kommunában szállnak meg, annyira jó az élmény, hogy amikor nem bírják tovább a abuzív testvér viselkedését, akkor oda menekülnek vissza. Aztán a tárt karokról kiderül, hogy nem fenékig meztelenkedés az élet ott sem. Természetesen a férj és feleség különböző módon fejlődik ott, míg végül magára talál. Más nehézségek is vannak, de ezeket már sosem tudjátok meg, mert nem tudom ajánlani a filmet. Volt 1-2 poén, de összeszedetlen és többnyire gyenge a Wanderlust.
Én jól szórakoztam majdnem végig. A tükör előtti jelenet meg fog maradni sokáig. Epic! A bátyja pedig fantasztikus. Sőt, az egész szál érdekesebb mint a hippik. Ben Stillerrel jó kis film lett volna abból.
Középsz(a)er film. Végig lehet ülni, nevetni annyira már nem. Irigylem azokat, akiknek az ilyen magaslatú vígjátékok elnyerik a tetszésüket.
tipikusan olyan film a wanderlust, ami rohadtul nem kommersz és érteni kell a humorát. ha az megvan, akkor viszont eszméletlen jó szórakozás. (és nem, félreértés ne essék, a humor értéséhez nem iq kell vagy ízlés.) még, ha vannak olyan csekély értelműek is, akik ezt hiszik.
Ken Marinoéktól kb. ennyit vártam. Középszerű slosh. Mondjuk egyszer le lehet erőszakolni.
kelemen: hát valaminek a megértéséhez értelem kell, szóval max az érezni kell a humorát lenne érthető abban a mondatban. Legrosszabb érvelés valami mellett, hogy érteni kell btw.
Ha valami humoros akkor az nevettessen meg, vagy legalább mosolyogjak rajta. Innentől kezdve elemezhetjük a film humorát feleslegesen, a nézőtársaimnál alig egy-két felkacagás hallatszott. Irigyellek kelemen, hogy neked tetszett. Én untam!
tipikus egynyári Aniston” “vígjáték” volt. Ha vigyorgásra nem is, de arra jó, h másfél órára elfelejtse az ember a saját bajait :D ezen kívül..megtekintés után eltelik 1 nap és már nem is emlékszel rá.
Szerintem a tesó meg az elcseszett családja rohadt jó volt, különösen a feleség tetszett. Kb minden mondata ütött!!
Nekem tetszett :-)
Már azért hálásak lehetünk a film elkészüléséért, mert részünk lehetett Paul Rudd “You talkin’ to me?” átértelmezésében. Régóta nem röhögtem annyit/akkorát/annyi ideig, mint azon a jeleneten. Justin Theroux és Joe Lo Truglio is nagyon jó volt szerintem, és a Wet Hot American Summer óta szeretem ezt az alkotóközösséget (David Wain, Michael Showalter, Michael Ian Black, Ken Marino, stb.)