Szokás szerint a heti premierekről és a választott IMDB filmünkről beszélünk, ami a Dog Day Afternoont jelenti. A jövő hétre a Stand By Me-t néztük ki. Pontosabban szólva szinte hasonló eset volt, mint a múlt héten, a választható 5-ből 3-4-et már láttunk, egy annyi kötelezőből csak ez maradt ki. Én még csak olvastam a King novellát, kíváncsi leszek a mozgókép változatára.
A Kánikula délután egyszerűen egy zseniális színészfilm. Sidney Lumettől elvárható módon.
A csajnál egyébként, aki viszament, és az egész bankban lévő csoportra jellemző, már erősen dolgozott a Stockholm-szindróma. Állítólag a filmmel kapcsolatban ezt még tanítják is különböző egyetemeken, sőt mutogatják, mint jellemző példát a túszok megváltozó viselkedésmódjával kapcsolatban összezárva az elkövetőkkel.
Érdekes, hogy a meleg jelenetek feltűntek nektek, már a minőségüket illetően.
Chris Sarandon ugyanis nem akarta eljátszani Pacino homokos barátját. Mivel úgy érezte kezdő színészként ez megbélyegezte volna a színészi pályáján, valahogy mégis a filmben maradt, talán Lumet miatt. Eredetileg Sarandonnak és Pacinonak ugyanis lett volna egy közös jelenete is, csak Lumet sehogy sem tudta rávenni színészeit erre. Ezért csinálták meg végül telefonbeszélgetésként az egészet.
A másik érdekesség, hogy John Cazale (Sal) sem szerepelt volna a moziban Pacino közbenjárása nélkül. Nehéz természetű színész hírében állt, bár tehetségét senki sem vitatta. Cazale játékának nagyságrendjét egyébként úgy lehet a legjobban lemérni, hogy az életben az alkatához egyébként passzoló “kis amerikai, vagy szerencsétlen” figurája a lehető legtávolabb állt a személyiségétől. Sőt egészen korai haláláig olyan irigylésre méltó nővel osztotta meg a mindennapjait, mint a fiatal Meryl Streep.
Lance Henriksent tessék nem sértegetni a jövőben, Seagalhoz viszonyítani meg enyhén szólva is otrombaság. Számos filmben bizonyította már, hogy mennyire mélyen alábecsült színész. Bár egyértelműen szeret zsebre dolgozni és sok szemétben szerepel, viszont ha az olyan élményszerű mellékszerepeit nézzük, mint a Powder seriffje is volt nem lehet egysíkúnak nevezni egyáltalán.
Az olyan legendás karaktereiről nem beszélve, mint Bishop, vagy Frank Black.
Ejha, eléggé meglepődtem azon hogy nem szerettétek a Dog Day-t…Bélával kb. most először nem értettem egy teljesen valamiben :D Az igaz hogy a közepére-végére egy kicsit leül, de szerintem nagyon jó filmnek mondható még igy is…egyébként régóta meg akartam már nézni, de valahogy mindig elmaradt, ki is ment már a fejemből, hála nektek most bepótoltam. Na, egy szó mint száz, szerintem ajánlható bárkinek aki ilyen témákra fogékony, Pacino rajongóknak meg egyenesen kötelező darab.
burkifli: Hát ez jól esett, köszönöm! :) Jó tudni, hogy van aki egyet szokott érteni velem.
Amúgy utólag megbeszéltük mi, hogy ahhoz képest, hogy ‘nem tetszett’ elég hosszan tudtuk a pozitívumait taglalni. Szóval nem rossz film (nem is ezt mondtuk), de nem is az a sokszor újranézős típus. Néha kicsit unalmasnak találtam, de sok ponton érdekes volt.
“Vagy nem akarjuk semmiképpen se újra nézni, mint a V for Vendetta.”
Most egy ilyen után hogy vegyek mérvadónak bármit is, amit a filmekről mondtok. :D
igazából én már újra akarom nézni, hogy ez a mi a fenétől ennyire magas pont, mert ugye elég rég láttam moziban.
nem tudom mi lehet a probléma de nálam a 17-16-15 nem tudom meghallgatni.nem játssza le a többit igen .
valami ötlet ?
Amúgy ez teljesen normális, hogy egy adott film valakinek bejön, valakinek meg nem, az IMDB 250-ről. Aligha létezik ember, akinek mind a 250 tetszik. Viszont tényleg szomorúan hallom, hogy mind a hárman ennyire negatív véleménnyel vagytok róla. Nekem se top 10-es film, de a saját top 250-embe tuti beleraknám.
A V for Vendetta újranézésévél az a gond, hogy ez tipikusan olyan film, amit ha az ember egyszer már látott, akkor már soha nem lesz ugyan olyan élmény megnézni. Mint például a Hatodik érzék-nél.
Mondjuk ezek után érdekelne, hogy az általatok ismertek közül melyik az a film, aminek a legkevésbé van helye a 250-be. De ha a V for Vendetta a válasz, én tuti agyvérzést kapok. :D
Mondjuk nehéz reálisan választani, mivel még talán a felét sem láttam, meg van amiket nem lehet összehasonlítani, de azért vannak amiket nem raknék bele.
Animációs filmek közül jelölném a WALL-E-t vagy a L’ecsó-t. Szórakoztató mesék az igaz, na de hogy minden idők 59-ik legjobb filmje a Wall-e, az azért irtó nagy túlzás. Legalább is szerintem. Ehhez képest a Laputa csak 241-ik a Nauszika pedig csak a 228-ik helyen van.
A filmek közül kihagynám például A pankrátor-t. Lehet hogy jók az alakítások, és a bemutatott történet is mély mondanivalóval rendelkezik, de számomra abszolút nem volt pozitív filmes élmény. Hiába van egy filmben egy nagyon jó alakítás, ha a filmet nem tudom élvezni.