Ez nem a Drive 2. Muszáj ezzel kezdenem, hiszen a reklámhadjáratát annak a megidézésére építették fel. Maximum filmtechnikailag idézi fel azt. Hogy akkor mi?
Egy tudathasadt film, ami nagyon próbál művészet lenni. Nyomatja a szimbolikát, aztán meg két mondatban a szánkba is rágja, amit akar, csak hogy mindenképp reakciót váltson ki. Közben Gosling nagyon néz, a “gonosz” nagyon néz, Kristin Scott Thomas pedig nagyon káromkodik. Ilyen anya ő.
Ja és zajlik a brutalitás. Ebben is szép nyugisan bontakozik ki az Only God Forgives. Először még szemérmes a témában, a vége felé pedig már a tortúra pornókat is üti. Van benne egy olyan kínzás, ami körberöhögi a Hostelt, és inkább a Mártírokhoz közelít hatásában. A wanna fight viszont tökéletes, majdnem megmentette az egész filmet.
Mindez valami eszméletlenül gyönyörűen fényképezve, fantasztikus Cliff Martinez soundtrackkel. A probléma az, hogy lélek és történet nem igazán került a filmbe. Míg a Driveban ott volt a szerelmi szál tökéletes katalizátornak, addig itt a bosszú és megváltás tematikát borzasztóan aknázta ki Nicholas Winding Refn.
A történet ugye azzal indul, hogy a főszereplő bátyját megölik, ő pedig bosszút akar állni első körben, aztán moralizál, aztán mégis kénytelen részt venni ebben hibás kiinduló pontú ördögi spirálban, mivel nem tud nemet mondani az anyjának.
Lehet nem jött le fentebb, de nem igazán tudom ajánlani a filmet. Kizökkentő kicsit, átlag hollywoodi drámákhoz mérve veszett lassú, de még a rendező előző filmjéhez, a Drivehoz képest is. Leginkább úgy írható ez le, hogy a szereplők vagy lassítva mennek, vagy pedig egy tökéletes szerkesztett állóképben… állnak. A kamera közelebb megy hozzájuk 10 másodperc alatt, de semmi nem történik, vágás a másik szereplőre, az is áll a minimal, gyönyörű színű díszletben. Igen, megint oda jutottam, hogy fantasztikusan van fényképezve ez a nihilista film, de valami hiányzik.
Nekem hatalmas csalódás volt, mert a Drive volt a mérce, ennek ellenére, mikor túltettem magam, hogy ez a film nem ugyanazt a vonalat képviseli, elkezdtem élvezni és a végére valahogy tetszett amit láttam. Nálam egy 9-est megért.
Kár, pedig beterveztem, hogy megnézem… Most kicsit lelombozódtam.
Én viszont ajánlom. Óriási film, ami nem a nagy közönségnek készült, hanem egy szűkebb rétegnek. Refn ismét megcsinálta.
Csak és kizárólag este, fények nélkül, valamint mindent környezetben lévő zajt kiiktatva kell nézni, és akkor a hatás nem maradhat el.
Igen sajnos ez a probléma, hogy sokunknál köztük nálam is a Drive volt a mérce. Többen mondták azt, hogy ez nem túl jó nézőpont, mert a rendező korábbi filmjeire jobban hasonlít mint pl. a Valhalla Rising-ra. És inkább a Drive lóg ki az alkotásai közül, az populárisabb alkotás. Nekem a Drive a kedvenc filmem, így engem is csalódásként ért ez a film, pedig nagyon vártam. De sebaj kaptunk már idén egy nagyon jó Gosling filmet a The Place Beyond the Pines-t.
A film nem Gosling bosszújával foglalkozott, hanem a szamurájkardos rendőrével. Egyébként szerintem érdekes volt, a vizuálitás kiváló, az alig 90 perc pedig végig izgalommal tudott tartani. Érdekes témák voltak még a Gosling-anya viszony, a Gosling-“barátnő” viszony, a kezek, a visszatérés az anyaméhbe, és a bosszú, ugyanis csak ‘Isten bocsájt meg’. Én mindenképpen ajánlanám, főleg hogy már torrent oldalakon az 1080Rip is. 9/10 éljen a neon!
Valami hiányzik? Őszintén szólva , minden hiányzik.
Karakterfelépítés, színészi játék, dialógusok mélysége, történet!
Imádtam a Drive-ot, komolyan, de nem csodálom, hogy ezt a szörnyű unalmas, semmit több helyen egyszerűen kifütyülték.
Nem is érdemes szót vesztegetni rá, abszolút nem ajánlom senkinek, mert csak csalódni fog és ideges is lesz.
( a ‘Wanna Fight’ scene egy vicc, én muay-thai bokszoltam , de azt irták mennyit edzett erre Gosling…..ja persze , komolyan , még ott sincs semmi említésre méltó)
SPOILER
Sztem nem feltétlenül a bosszúról szól a film, erős a film szimbolikája, a rendőr jelképezné Istent, aki próbál rendet teremteni és büntetni a bűnősöket a bűneik nagyságától függően, amúgy is sokszor szinte természet felettinek mutatják, a semmiből húzza elő a kardját, Gosling a harc során meg se tudja érinteni, mikor követi őt egyszerűen, csak eltűnik, Gosling anyja a sátán, aki megkísérti az embereket, Goslingot is próbálja rávenni h ölje meg a rendőrt és a családját, álljon bosszút a testvéréért. Gosling karaktere pedig kettőjük között őrlődik, végül a jót választja és megmenti a kislányt, de felelnie kell korábbi bűneiért, ezért a kéz lecsapás! Ez a szimbolika mutatkozik a színekben is a sok vörös és ugye a cím. De ez, csak saját meglátás. A film legfőbb baja, hogy a Drive után készült, mindenki másra számított, pedig a rendező filmjeinek többsége ilyen.
greg: nem csak a bosszúról szól, az csak a kiindulópot.
Marha érdekes film lett ez, olyan nagyon rétegfilm, amit ritkán találni (A romkocsmák büfészakosai biztosan odalesznek érte). A túlzottan erős szimbolizmus, ami már-már szájbarágósan steril, a karakterek teljes lecsupaszítása, gyakorlatilag skiccé redukálása, valamint a történet hiánya nagyon rányomja a bélyegét a filmre. (Arról nem beszélve, hogy Gosling karaktere már kissé irritálóan erőltetett ebben a néma, csak nézek, szikár arc vagyok szerepben. A Drive-ban elment, sőt jól állt neki, The Place Beyond the Pines-ban már zavaró volt, itt meg egyenesen kínos, hogy ugyanazat a karaktert adja).
Nehéz azonosulni a karakterekkel, talán Scott Thomas az akinek a karakterében és játékában valamilyen fény csillan. Annak ellenére is, hogy sokszor erőltetettnek és műnek hat karaktere.
Viszont a másik oldalon a fényképezés nagyon jó, a színek, beállítások, áthatások működnek, a zene valóban szolgálja a filmet, nem csak töltelék.
Az erőltetett szimbolizmus kissé kokainmámoros deliriumba csap át szerintem, néha bevillanó képek, konstans fények, robbanó agresszió. Persze jól elkülöníthetőek az egyéni motivációk, a rendező pedig nem rest sokkolni egy-egy erősebb szimbolummal. Talán túlzottan is direkt és nyílt az erőszak, nincs ami feloldja, nincs olyan szál, amely enyhítené. A rendező nem titkolja perverz vonzódását az erőszak felé, ebben a filmjében is már-már pornográfia az amit csinál, még ha a szimbolizmus ködébe is akarja rejteni a nyilvánvalót, hogy nem akar mást, mint kegyetlen és brutális erőszakot bemutatni, megbotránkoztatni, saját dühét a világra kiáltani.
A perverzió nyíltan jelen van a filmben, legyen az szexuális, fajtalankodó, vagy akár nyílt erőszakra áhítozó. Ezért nehéz besorolni. Nem amerikai közönségfilm, de eltávolodik az európai gyökerektől is, hiába az erős szimbolizmus.
Igazi főszereplője talán nincs is a filmnek, a karakterek sodródnak saját motivációik vonalán, aki leginkább változik az Gosling, anyjához való viszonya, az anyától való elszakadás nagyon erős és brutális jelenetsort kapott a filmben (ami elvileg az ő ötlete volt) ….
SPOILER amikor halott anyjába vágja a kardot és annak méhét kitépi, lényegében saját magát kitépve onnan, az már a művészi-horror-pornó-erőszak magasiskolája, némi freudizmussal – SPOILER OFF
… valamint egy kicsit erőltetett megtisztulási folyamatot.
A “nagy leszámolás” is elmarad, zavaró megbocsátást nyer az ellenfél a film egyik csúcspontján, ami ezután kissé megzuhan.
Refn csinált egy filmet saját magának.Ez valahol üdvözlendő is lenne, hogy nem áll be a sorba, nem felejti európai gyökereit, felvállalja szimbolizmusát, viszont ez a film csupasz, és történet nélküli pszichológiai látlelet lett saját lelkiállapotáról, igazából nem találni olyan mondanivalót ami értelmezhető lenne a nagyközönség számára. Nem hiába azok a kritikusok, akik oly örömmel fogadták előző filmjét – Drive – azok most a mélybe taszították Cannes-ban. (Ne feledjük, hogy Cannes-ban 2011-ben a legjobb rendezői díjat nyerte el a Drive-ért.)
Nehéz ítéletet mondani erről a filmről. Nagyon jól fényképezett, igazi vizuális orgia, mely belefullad a túlerőltetett nihilizmusba és szimbolizmusba, melyet körülleng és előretol a tabukat döntögető erőszak. Mindenképpen érdemes megnézni, de szerintem sokan fogják majd kárhoztatni.
Némileg off: Az külön szégyen amúgy, hogy ilyen sokan megnézik a bemutató előtt letöltve, sajnos ma itt tartunk. Ha jól tudom dobta az egyik forgalmazó, nem ismerem őket, gondolom megilyedtek a kritikáktól, de így már a másik sem reménykedhet nagy bevételben, hiszen a letöltő oldalak teli vannak a filmmel, ami magyar szinten szerintem gond, mármint egy forgalmazónak az ilyen szintű bevétel kiesés.
Talán nálam is az volt a gond, hogy a Drive volt a mérce, ami mellesleg a kedvenc filmem, és részemről simán 10/10.
De ez az Only God Forgives borzalom volt. Nagy csalódás. Lényegében sajnálom, hogy 1,5 órát elvesztegettem rá. :(
“Először még szemérmes a témában, a vége felé pedig már a tortúra pornókat is üti. Van benne egy olyan kínzás, ami körberöhögi a Hostelt, és inkább a Mártírokhoz közelít hatásában.”
Ezt remélem nem gondoltad komolyan…
SPOILER
Amúgy rém egyszerű, a film szimplán a megváltásról szól, Chang személyesíti meg Istent. A baj csak annyi, hogy ez így kevés. Imádom Ázsiát, a környezet és a hangulat valami fantasztikusra sikeredett, a zene fenomenális, ahogy a képek is csodálatosak. Csupán képtelenek voltak az egészet megtölteni élettel és tartalommal.
Bár lényegében azt kaptam, amire számítottam, mégis hatalmas hiányérzetem volt végig a film alatt, és a végén is. Értem én a lényeget, értem a célt, s mondhatni a keret és a megvalósítás tökéletes, de legbelül csupa űr és lyuk az egész. Nagyon sajnálom, mert jóval merészebb és okosabb lehetett volna ez a film…
kameraman: Lényegében gyönyörűen leírtad az egész filmet, és a mondanivalód nagy részével egyet is értek. Emelem kalapom, de tényleg.
Ez olyan film, amit majd szemiotika órákon szét fognak szedni minden bölcsésszakon, arra viszont bitang mód jó, olyan töménytelen mennyiségben fordulnak elő az ínyencségek, tényleg ki van mérve minden milliméterre.
De aztán az egész nem állt össze filmmé valahogy. Amikor elkezdődött, nagyon megutáltam, aztán egyre jobb lett a vége fele.
“Ezt remélem nem gondoltad komolyan…”
Miért? Olyan brutális volt a Hostel? Ja, a marketingje az volt, amikor volt az a plakát, ahol a csávó szájában van egy fúró. Aztán bent sem volt a filmben. Brutálisnak állították be és nem lett az (na jó, volt az, hogy lógott ki a csaj szeme,de ez is inkább undorító volt). Szemben a Mártírokkal, ami ugye francia újhullámos horrorfilm és az a film volt inkább brutális.
Vagy mire lett értve a kérdés?
Ha valakinek kedve van másfél órát elbaszni az életéből annak lehet ajánlani ezt a filmet. Drive-t imádom mai napig, ez viszont merem állítani hogy még a Valhalla Risingot is alulmúlja.
2013-ban ez a harmadik olyan film ami szép, szinte már gyönyörű, de mérhetetlenül buta és/vagy üres.
A másik kettő a Stoker és a Trance.
Sol: Szerintem a Stoker-ben és a Trance-ban is mérföldekkel több volt, mint ebben a filmben. S ha ez nálam egy erős 7/10, akkor a másik kettő simán van 8-9. Persze ízlések és pofonok, de azért abban egyet érthetünk, hogy már a stílusa mindhárom filmnek teljesen más, kár is hasonlítgatni őket.
Zsírfeka: Szerintem nem volt annyira brutális ez a film, mint ahogy azt human beállította. Meg alapból ezt a hasonlítást is értelmetlennek tartom.
A nagyanyám térdekalácsa 8-9 pontos, nem a Stoker/Trance. A stílusokat értelemszerűen nem hasonlítottam, csak stílusosnak neveztem őket és üresnek. Közepesnél kicsit jobb filmek, főleg, hogy mind a 3 rendezőtől láttunk már sokkal jobbat (amik 8-9 pontosak).
a kameramant hívjátok már meg podcastolni!
Sol: Nagyanyád térdkalácsára én max 5 pontot tudnék adni, láttam már kidolgozottabb, karakteresebb térdkalácsot is. :)
Amúgy simán lehet, hogy egyszerűen pont jókor talált meg engem mindhárom film, illetve én őket, de egyik sem teljesítette alul az elvárásaimat. Számomra kurva jól összerakott filmek voltak, amiknek a megtekintése élvezetes élményként él bennem. Főleg a Trance.
Na de ízlések és pofonok, ezen aztán nem fogunk összeveszni.
off:
„megtekintése élvezetes élményként él bennem. Főleg a Trance.”
Dawson meztelenkedése kinek ne nyújtana élvezetes élményt?
on:
Nem volt egy Drive, de azért rossz sem volt a film. Én nem találtam unalmasnak, sodródtam az eseményekkel. Újra nem nézném, de egyszeri nézést mindenképp megért, ha másért nem, a képi világért és a soundtrackért. :)
Amennyire vártam, annyira borzalmas lett. Trailerek alapján már már év filmje státuszba került nálam, hiszen minden megvolt benne ami azzá tehette volna, de sajnos kihagyott ziccer (marhára becsapós reklámanyaggal). Bele lehet látni a szimbolizmust (amit direkt módon belerakott a rendező, hogy legyen azért min csámcsogni viszont nem bontotta ki azt) de valójában csak egy öncélú látványorgia. Minden egyes képkockáról azt éreztem, hogy a rendező magának csinálta. Ez nem film, hanem gyönyörű állóképek sorozata egymás mellett. Viszont annyira idegesített, hogy láttam a színészeken ahogy direkt módon oda vannak állítva minden snittre az utolsó statiszta kisujjáig a beállításoknak alárendelve, hogy nem tudtam emiatt élvezni még látványt sem. Rohadtul önző, ennyivel lehetne jellemezni.
kameraman megfogalmazott mindent ami kavarog a fejemben
#9. kameraman olyan kritikát röttyentett ide hogy köpni-nyelni nem tudtam :) Emelem kalapom jó volt olvasni!
Én már mondtam, hogy kamera is írjon kritikát, mivel azokból kevés van, és sok filmről csak annyi említés esik, hogy ekkor meg ekkor van a premier. Pont.
Én ajánlanám a film előtt a rendező korábbi munkáiból a Fear X-et és a Bronsont megtekintésre, mert nekem sokkal inkább azok világát hozta a film. Ez a film kevésbé tömegbarát a Drive-hoz képest, de ettől eltekintve nekem be lett sorolva a kedvenc Refn filmek közé.
Engem speciel azóta is elgondolkodtat a film, érdekesen vannak benne felvonultatva a karkterek!
Iszonyatos baromsag
Egyébként a Drive-tól miért van mindenki elájulva? Tény, hogy ennél a filmnél sokkal élvezhetőbb, de lehet meg kell újra néznem, mert bennem nem hagyott mély nyomot.
Mindenesetre valamit azért tud ez a film, mert sokan várták, nagyon sokan már meg is nézték, és mindenki el is akarja mondani róla a véleményét :) Én utáltam…
A Wanna Fight kicsit hasonlít a Tangerine Dream – Betrayal c. számára. Nem azt mondom, hogy lopás, csak emlékeztet rá.
Egyetértek én is kameramannel hogy ezt a filmet inkább magának készítette a rendező mintsem a nézőknek.
szuper a kritika ! minden szavával egyetértek
sajnos ez egy tipikus művészkedős film, ami teljesen kifacsart erkölcsiséggel rendelkezik
sajnos van az embereknek egy része, akikből teljesen hiányzik a logikus gondolkodás, a figyelem a többi ember felé, a megfigyelőkészség
ezt egy ilyen rendező készítette ilyen embereknek, akik a maguk világában ezt biztos jónak találják, de a valóságban csak egy unalmas nulla
nem attól lesz valami művészet, mert a művész mozikban játsszák, hanem ha vannak benne valódi értékek
persze sokan ezt sajnos képtelenek felismerni, és inkább befelé fordulnak
amúgy már a driveban is nagyon chuck norrisra vette a csávó a figurát, mindig csendben volt, csak kemény arcokat vágott, de ez egy ilyen szőke hipszterről nem nagyon hihető, vagy a rendező erőltette ezt rá nem tudom, de inkább unalmas volt
26.lunchboxx111
Hoppá, na azt nem is tudtam, hogy a Bronson-t is ő rendezte.
a Bronson tényleg kurva jó volt, de akkor 5 év alatt, hogy fejlődött vissza ennyire ?
Nem fejlődött semmit vissza, csak ez más.
azt mondta MÁS..
höhöhööhööh höhöhöhööhöhöh
Sajnos nem ér fel se a Valhallával, se a Drive-val. Hozza, azt amit elvártam stílusban, képi világban. A végtelenül lassú ritmusa is tetszett, az erőszakot sem éreztem soknak, vagy feleslegesnek. De mégis hiányzik az a plusz belőle. Szép volt, jó volt. De nem lesz belőle klasszikus érzésem szerint. Talán az volt a hiba, hogy nincs egyetlen szerethető karakter sem. Nem tudom. Lehet, hogy jobban ki kellett volna bontania. Ezt sem tudom.
Gosling most nem volt olyan jó szerintem, legalábbis Kristin Scott Thomashoz képest, aki hátborzongató.
tényleg gyönyörű volt, a színek, a kontrasztok egyes snittek közt, az árnyékok.
Összegezve: Enyhe csalódás, viszont még így is egy nagyon jó film.