Lehet, hogy az Interstellarral voltak bajok, de nem technikai részen. Itt van, hogy miért ütött a vízbolygóra szállás, mennyire kevés CGI volt benne. Nolan utálat így vagy úgy, ezeket a jó húzásait azért el kéne ismernie mindenkinek.
Lehet, hogy az Interstellarral voltak bajok, de nem technikai részen. Itt van, hogy miért ütött a vízbolygóra szállás, mennyire kevés CGI volt benne. Nolan utálat így vagy úgy, ezeket a jó húzásait azért el kéne ismernie mindenkinek.
Aki utalja Nolant az utalja a vilagot. 2015 van. Szent es profan kez a kezben jar.
Én a Dark Man Rises extráinak végignézésekor döbbentme rá, hogy micsoda munkát végeztek. Ez se piskóta.
A legtöbb negatív hozzászólás, arról szól, hogy azért nem szeretik, mert…blabla. Sajnos azért, mert a legtöbben vagy nem értik miről is szól, mert magas nekik, vagy csak simán utálják, mert sokan szeretik. A maradéknak nem tetszik, mert nem a stílusuk a film nem fogta meg őket, ez pedig nem gond, mindenkinek más az ízlése.
én csak ezt a dokumentarista hozzáállását nem szeretem, és nekem a dráma is sok volt a filmben, pedig tele volt jó ötletekkel, a vízbolygó nagyon tetszett, az óriási hullámokkal, a robot is jópofa, de nekem így is túl erőltetett volt a sztori
Én meg hálát adok, hogy van még ilyen rendező, aki tartalommal is megtölti a filmjeit, értékeket közvetít, nem sablonokat gyárt és nem csak a látványról szól minden. Alig várom a következő filmjét.
linda6, a legtöbb negatív hozzászólás arról szólt, hogy az Interstellar tudomonyásoan pontatlan (mert hát ilyenkor minden mezei újságkihordó hülyegyerek és játékfüggő árufeltöltő is asztrofizikussá válik). Visszaolvasva legalábbis mást se látni. Elképesztő munka van a film mögött, és meg is látszódott. Az év filmje.
nekem az a furcsa, hogy Nolan próbálja magát ilyen ultrarealista rendezőként láttatni, meg hogy ő milyen komoly, közben meg a legegyszerűbb akciójelenettel nem boldogul, vagy iszonyat banálisan és hollywoodian oldja meg őket, pl az interstellarban sok esély volt ugye az ezerrel forgó űrállomásra csatlakozni, nagyon realista volt mondhatom :)))) kb nagyobb kamu volt, mint amiket az Armageddonban láthattunk, de mindegy, az emberi dráma meg , ez a szeretet duma, hát ez nagyon felszínes, erőltetett szint, szóval nekem itt a probléma, hogy mindenki sztárolja, hogy ő mennyire realista, közben meg a legegyszerűbb klisékkel dolgozik, és totál kamu, ötlettelen az egész, az Interstellarban is volt másfél óra teljesen felesleges duma
“mert hát ilyenkor minden mezei újságkihordó hülyegyerek és játékfüggő árufeltöltő is asztrofizikussá válik”
Ezzel sikerült is leírni a negatív hozzászólók 70%-t.
A látványvilág zseniális volt ebben a filmben azért megérte megnézni nagyban, a többi szódával egyszer elment.
Nekem a nyálas, “szeretet az ötödik dimenzió” motívummal volt bajom. A tudománytalanság nem zavar, ez egy film.
Nolan pedig csak folytassa a filmkészítést a saját szájíze szerint, mert az hogy a számtalan filmje közül egy nem tetszik nekem, elég jó arány, kár lenne, ha megváltozna.
Akkor most én is hozzászólok. :)
Ez a jelenet pl pont leírja, nekem miért nem tetszett. Ez milyen landolás, ahol kb semmit sem látni? Ez volt a kamerakezeléssel a fő bajom. Nem rángatták, viszont a belső terekből is alig lehetett valamit látni – főleg fejre mentek rá, az űrhajó berendezését hiába építették meg, nem használták ki – és a külső jelenetekből is lehetett volna több. Ebben a konkrét példában kimegy a kamera, és mit mutat? Az rhajó burkolatát. Köszi! Máris sokkal tágabb lett a tér. Dokumentraista, hmmm? Inkább unalmentarista.
Ilyen csalást ritkán látni. Nem értem hogy csinálták. A film első felében semmi sem történik, amikor meg végre a csillagok közé megyünk… tá-dááámmm, akkor sem történik semmi. Tudom, túlzás, de nekem csalódás volt ez a film. Mondjuk oda kellett volna írnom, az év csalódásai részbe, de ez a videó itt van. Átdobhatod, human. :) Bár akkor már törölheted is.
SPOILER!!! Az egyetlen jelenet, ami tetszett, az elszabadult űrbázis volt. Forognak, pörögnek, jó a zene, van feszültség.
A többi csak fölösleges szájtépés, fájdalmasan erőltetett érzelmi rájátszások – Anne Hathaway ahogy nagy kutyaszemekkel közli, hogy a szeretet az mindenen átível… Jajjj, még valami paprikasprét is kapott a szemébe, hogy könnyezni tudjon. Borzalmas jelenet szerintem, erőltetett. Még a plafon felé is néz, gondolom ott volt a lámpa, hátha jobban csillog a szemében az az egy szem könnycsepp.
Én nem vagyok sem fizikus, sem tudós, engem az ilyen tudományos fantasztikus dolgokkal le lehet venni a lábamról. Nekem már az is elég volt, hogy nem tettek hangot az űrbe. Nálam nem ezen bukott el. A történet az ijesztően kidolgozatlan volt. Ezen még sokat kellett volna dolgozni. Direkt nem írom a forgatókönyvet, sosem írtam, sosem olvastam egyet sem. (Max részleteket, de marha unalmas leírva egy film. :D ) Ízlések és pofonok, mint tudjuk.
Nekem az év filmje volt, de kicsit tényleg hiányzott itt-ott valami, például az arrogáns tanítónéni koppanó ábrázata a táblánál, ahogy Murphre néz, mikor a sikló indul az ablakon túl, és Murph büszke könnycseppel mondja neki, hogy az apukám ül benne.
A vízbolygó klassz volt, azon meg, hogy hogyan szálltak fel, nem rágódom, mondjuk, hogy ekkora dagálynál csökken annyival a gravitáció is; tökmindegy, a sztori nekem főleg a szeretet erejéről szólt, csak azután a gravitációéról.
Ha valaki nem érti, mi a baj Nolannal, az még nem látta az atombombaelszállító Batmant – vagy csak azért szereti, mert divat szeretni és utálni az utálókat :D