Várjatok, ha a fentire nem kaptátok fel a fejetek: ez egy iszonyat véres westernfilm S. Craig Zahler (Bone Tomahawk) forgatókönyvéből. És még nincs vége: a főszerepre Matthew McConaughey-t akarják megszerezni. Jöhet.
A történet középpontjában egy sheriff és egy orvos van, akik bosszút akarnak állni egy bűnbandán, akik egy vihar alatt kirabolnak és terrorizálnak egy kisvárost. Gondolom az egészet a Hurrican Heist ihlette.
Már most imádom!
Ideje lenne már Matthewnak felébredni az 5 éves kómából…
Zahler forgatókönyvéből Park rendez? Ez részemről a történettől függetlenül a várólista élmezőnyébe ugrana, de így, hogy western, egyenesen ATOMVÁROS (mondjuk McConaughey számomra nem éppen a legbizalomgerjesztőbb casting lenne, de hátha)!
Írtam egy hosszú elemzésszerűséget Zahler eredeti, 2006-os (és nem mellesleg Black Listet /legjobb meg nem filmesített szkriptek/ vezető) forgatókönyvéről. A Hurricane Heist az évszámokból következően nem inspirálhatta, az a film inkább az 1989-es keltezésű, szintén egy meg nem valósult forgatókönyvet, jelesül David Chappe Gale Force című irományát vehette alapul, amit Renny Harlin rendezett volna és Stallone egy hurrikán idején egy parti városkára lecsapó bankrabló kalózokkal vette volna fel a harcot.
SPOILEREK!
Jelenleg is birtokomban van PDF-formátumban az eredetileg The Brigands of Rattleborge címre hallgató forgatókönyv, amely ráadásul a legjobb, amit valaha hobbiból olvastam. Pszichológiailag felkavaró, explicit erőszakjeleneteket csínján, de épp emiatt nyomasztóbban adagoló, árnyalt karakterológiájú tanulmány a bosszú körforgásáról, történetesen westernként, tehát senki nem téved nagyot, ha a vadnyugati A bosszú uraként definiálja. McConaughey-nek Dr. Abraham Weiss, a feketébe öltözött, halálangyal-küllemű, merev és félelmetes orvos/ gyilkos szerepét adnák, aki a felesége lemészárlásáért társul Pickman seriffel, akinek – lehet tévedek – az egész családja veszett oda a pszichopata Billy Lee és bandája támadásakor. Etikai kérdésekkel teli bosszúdráma, még a veszélyes Billy Lee sem tűnik teljesen embertelennek. Pickman azonban nála is összetettebb, földhözragadtabb karakter: míg Weiss szinte abszolútumként oszt igazságot, valahol a pokolbéli Monte Cristo grófja és a Sicario első részében látható Alejandro fajzataként, addig a seriff magát a gyarló embert képviseli. Az ő szerepére is egy A-ligás sztárt néztek ki. Nos, szerintem McConaughey-nél érezhetően jobb lenne Michael Fassbender, és akár A-ligás, akár nem, de Pickman lehetne az amúgy is Zahler-kollaboráns Mel Gibson, aki a szerepben antitézisét nyújtaná a Mad Max, Martin Riggs-féle akcióhősöknek és talán még Oscarra is jelölnék érte, bár amikor Pickman “You Jew bastard!” felkiáltással ítéli el a kínzásban jártas doki egyik splatterpunk (David J. Schow, Edward Lee, Jack Ketchum – utóbbiaktól, de még Kurt Russelltől, Joe R. Lansdale-től is olvashatóak ugyanazok a méltatások két Zahler-regény borítóján) rémtettét… nem biztos, hogy ez a gyakorlatban kivitelezhető lenne. Zahler legjobb műve, beleértve a rendezéseit is, Cormac McCarthy és Larry McMurtry mívességével írt, poétikus ballada, és látva, hogy az Amazon gyártaná, szerintem a negatív befejezés is marad, itt tényleg ne számíts még áldozathozatalon keresztül megjelenő happy endre (ld. Cell Block 99) sem. Park egyébként már 2012. óta kötődik a projekthez, akkor a Warnernek rendezte volna meg a könyvet, ugyanekkor Czar is háromfilmes szerződést kapott a stúdiótól, de… ez az a stúdió, ami talán Nolan kivételével újabban nem akar szerzőket engedni a húsosfazékhoz. Én 2017. szeptemberében olvastam a Rattleborge-ot, vessétek rá magatokat ti is, zseniális spec script, tematikai folytatása az A Congregation of Jackals című 2010-es Zahler-regény, az utána következő, eléggé John Ford/ Alan LeMay/ Az üldözők/ némileg Szalmakutyák-beütésű Wraiths of the Broken Land (amelyet pár éve Ridley Scott rendezett és Drew Goddard adaptált volna) viszont már a Csontok és skalpok posztmodern, műfajokat mixelő, “lost world” (H. Rider Haggard, Edgar Rice Burroughs, H.P. Lovecraft) kalandtörténetként is funkcionáló cselekményének készíti elő a terepet. A Rattleborge és a Jackals útiwesternek is (jó, jó, a Wraiths és a Csontok… is, de még a Cell Block 99 börtönfilmjében is van utazás), esetükben Joseph Conrad megfelelőbb analógia – de egyébként Zahler egyik legnagyobb erőssége, hogy ebben a két legjobb írásában egyszerre kedvez a Max Brand-féle ponyvawesternek és az analitikus-modernista-revizionista B-westernek/ pszichológiai westernek rajongóinak. A Rattleborge és a Jackals nyomatékosan ERŐSZAKELLENESEK, a Wraiths, a Csontok… és a Cell Block 99 ilyen-olyan mértékben erőszakpártiak, nem tudom, milyen lesz a Concrete, de egy-két ember már beszélt róla, és van rá esély, hogy szikárabb, kiábrándultabb lesz, tehát inkább Rattleborge-osabb, mint Csontok-típusú, hamarosan kiderül. (Post credit scene 1.: a gyilkosságot, fosztogatást fedező záport olyasmi, amit Nick Cave a Tupelóban énekel és amit az És meglátá a szamár az Úrnak angyalát-ban ír. Post credit scene 2.: az eső metaforikus és keretes szerkezetű a Rattleborge-ban: az értelmetlen erőszak szimbólumaként indítja és foglalja záróképbe a forgatókönyvet)