Végre egy nagyszabású romantikus film, ami arról szól, hogy add fel az álmaid. Vagyis arról, hogy vedd észre, ami körülötted van. Vagyis bonyolultabb.
Érdekes amúgy a helyzet, mert ugye a felszínen arról szól a film, hogy az egyik este elmegy az áram 10 másodpercre, és utána senki nem emlékszik a The Beatles-re, és annak a popkultúrára tett hatására, csak a főhősünk, aki amúgy énekes. Mit tesz? Elkezdi előadni a dalaikat. Működnek manapság is? Milyen imposztornak lenni? És közben még van a szerelmi szál a gyerekkori jóbaráttal, aki menedzseli az ominózus éjszaka előtt a “karrierjét”.
És bevallom, hogy első körben a rendező felül ültem a filmnek: Danny Boyle. Na ő alig vehető észre a Yesterday-en. Konkrétan olyan érzés, mintha bárki ülhetett volna a direktor székében. Semmi nem volt Boyle lendületéből és látásmódjából. Ez rögtön ott kiszúrható, amikor az áramszünetet felvezetik a Day in the Life című dal kakofóniás részével, de utána nem csapják le a dal folytatásával, ami a Woke up, fell out of bed szöveggel még adta volna magát a tipikus Boyle tempónak. Például a nemrég félig újranéztem a Slumdog Millionare-t, és technikailag olyan erős az ereje, hogy azzal szemmel a Yesterday csalódás.
Viszont, és de, és a többi: a film írója Richard Curtis. Sokan a Love Actually miatt gondolhatnak rá, de Curtis írta az About Time-ot, amivel összepárosítva a Yesterday-t már más a képlet, és szerintem el is juthatunk oda, hogy mi is a témája. Kivételesen valamennyire spoileres leszek, de csak téma ügyileg, nem konkrét történéssel. Szóval a moziból kijőve csalódás volt a film, viszont ahogy gondolkoztam rajta, úgy húztam feljebb magamban.
A Beatles-re nem emlékezős témát valójában csak megvezetésnek érzem. Érdekes volt persze, meg jó volt hallani a dalaikat kicsit máshogy, és remek felvetés, hogy a kultúra miképp alakult volna nélkülük, sőt, még a zeneipar leszólása is vicces volt ennek kapcsán. Az emberek vágynak valami igazi dologra, érzésekre, autentikus előadókra. Mindez szép és jó.
Viszont ott van az író Curtis, és az sem véletlen, hogy az Eleanor Rigby dalra nem emlékezett igazán a főszereplő. Sőt, a régi időknek emléket állító dalokra nem emlékezett (amikor ott állt a Strawberry Fields Forever lepusztult jelenén…). Mindezek ellenére fontosnak tartotta a felidézésüket. És akkor ott is vagyunk, hogy valaki csak addig marad fenn, amíg emlékszünk rá, amíg ott van a történeteikben. Ez legyen családtag, vagy bárki, a Beatles csak egy vicces eszköz volt ennek elmeséléséhez, ahhoz hogy nem is gondolnád a létezésed mennyi mindenre van hatással. Te emlékszel a nagyszüleidről mindenre? És a dédszüleidről? Meséld el valakinek, aki fontos az életedben. És innen a Yesterday is hatásos, bár nem nő fel az About Time-hoz, az egyik legszomorúbb romantikus filmhez.
Na meg ugye ott van, hogy a főszereplő végül hol köt ki az itteni történet végén. Meg, hogy kivel találkozik, ami segít átértékelni számára a saját életét.
Az meg már csak utószó, hogy a trailerek alapján itt lehetett némi fennakadás a végső vágásnál, szóval kíváncsi lennék a first cutra, de valószínűleg sosem kapjuk meg. Talán pár furcsán elhelyezett jelenet is több értelmet kapna úgy…
Tegnap láttam a filmet, mert a trailer érdekesnek tűnt, meg Danny Boyle, meg a zene klasszikus (nem a szívem csücske a Beatles, de kellemes volt azt a pár dalt felkeverve hallani), meg mert Ana de Armas…
Spoiler nélkül: aki miatta nézné, ne tegye, kivágták a karakterét. A trailer alapján pedig nagyon jól játszotta a szerepét.
Számomra ez egy teljesen középszerű film lett így a végére, ami konkrétan a nagy semmibe futott ki. Igazad van, a rendezőt egyáltalán nem érezni (!), és ez szomorú valahol.
Az alapötlet remek volt, de úgy érzem, nem tudtak vele mit kezdeni, nem tudták kibontani és értékelhetően továbbgondolni, mintha ők sem tudták volna, mi legyen a befejezés, legyen-e benne csavar, ha igen, kicsi vagy nagy… Bevállalósabbnak kellett volna lenniük. Szíve van a filmnek, de töke nincs, emiatt a szív is gyengécske. Hiányérzetet hagy az emberben.
Ui. nincs cigi? Egy kurta poén kedvéért ekkora logikátlanság?
Lily James. Nekem más nem is kell, az meg csak pláne hogy Beatles és Curtis az író mert mai napig az egyik legnagyobb kedvencem tőle az About Time. Szerintem vagy 10x láttam azóta hogy megjelent.
Én is ma néztem, sajnos együtt kell értenem veletek. Ezen még dolgozni kellett volna. Én azt éreztem, hogy annyira megörült az író az alapötletnek, sőt Boyle is, hogy ezzel késznek is könyvelték el a filmet. Igen, van amikor egy jó ötlet elad egy filmet, és nem is kell több, de itt egyszerűen még írni kellett volna, ülni rajta, és erősebbre írni. Máshol dicsérték a harsány producernőt, hogy ellopta a showt, én pont nem így láttam, kilógott nála a lóláb, az addig valódi történet nála már paródiába fulladt, akkora karikatúra volt. A többi mellékszereplő viszont tényleg jó volt, bár mindnek láttuk már valahol az archeotipusát, még Sherannak is, aki viszont sokat lendít a filmen. Furcsa mód a dalok sem lettek olyan erősek mint vártam, de lehet csak az én ízlésemmel van baj :)
Ettől függetlenül nem mondanám rossznak, csak az én várakozásaimnál gyengébb, de ajánlott, egy az átlagnál nívósabb nyári kis szösszenet, eredeti ötletekkel.
na de melyik alapötletnek :) érzésre nem a kritikára válaszoltok.
amúgy igen, a szőkét direkt nem írtam bele. lehet ha valaki most találkozott először Kate McKinnonnal akkor mondhat ilyet, de a csaj mindenhol ugyanez, full kilógott a filmből minden szinten, még akkor is, ha annak a szálnak pont nem a komolyságot szánták hanem a karikatúrát.
“A trailer alapján pedig nagyon jól játszotta a szerepét”
😁😁😁
szép volt a trailerben, na
SPOILER
Lehet, hogy én nem figyeltem, de nem úgy volt, hogy Beatles nélkül nem volt Oasis? Szóval akkor az egész Wonderwallos suli előadás nem történik meg, ahonnan a menedzserévé avanzsál Lily James…
SPOILER VÉGE
Amúgy kellemes limonádé film, csak nem értem miért kellett ehhez Danny Boyle? Meg mondjuk lehetett volna végni belőle egy negyed órát simán…
:D
Nekem tetszett. Szolid 8/10. A zenék zseniálisak – pedig nem is vagyok The Beatles rajongó. Szerintem aranyos volt.
Óriási Beatles rajongó vagyok, körülbelül 10 alkalommal sírtam el magam a film alatt. Óriási élmény volt számomra, igen, limonádé nagyon is, de számomra 10/10.
SPOILER
Vártam, hogy feltűnik majd az egyik tag de valamiért pont Lennonra nem számítottam, zseniális húzás volt a készítők részéről.