Egy stand-up special az egész, erre: rendezte Spike Jonze. És ebben kicsit minden benne is van a fellépésről, hiszen nagyjából arról szólt, hogy Aziz is csak egy ember, akinek érzései vannak, és a #metoo botránya miatt átgondolta az életében fontos dolgokat.
Tudom, cinikus észrevétel részemről, de tényleg olyan érzés volt ez a special, mintha humanizálni akarná Ansari-t, hiszen sokan negatívan gondoltak rá a tavalyi éve miatt. Amivel nincs is baj, csak mondom, hogy valamennyire vékony jégen egyensúlyozott. Ez de szép mondat lett.
A lényeg úgyis az, hogy a témák és az abból szőtt viccek jók-e. Bár a #metoo-val nem mert igazán viccelni, ott az előbb említett módon teljesen őszintén próbált beszélni, de azért a woke-ság, a twitteres felháborodás előkerült, csak a rasszizmus oldaláról. És igen, úgy tűnik a komikusok már elkezdenek a túlzott PC ellen beszélni. Aziz is elismeri, hogy vannak dolgok, amik fontosak (ugye erről is szól a Master of None sorozata), viszont a woke-valuta gyűjtés már sok a fehérek részéről, akik mások helyett háborodnak fel és közben nem látják mennyire téves úton járnak az elfogadással.
Igazából erről szól a special: az igazi változás kell, és szerinte az is történik mindemögött, nem pedig a hamis. Szóval nem a “hogy lehet fekete színésznő abban a szerepben” hülyeségeket menti fel, hanem a “én kétszer is láttam a Crazy Rich Asians-t, és aki rosszat mer mondani róla, az rasszista” gondolkozást. Mindkét oldalon.
Ehhez képest a special képi világa – de tényleg, ilyet mondani egy stand-upról – teljesen régimódi. Filmzajjal van tele, és ugye a humanizáláshoz feltétlen szükséges közeliek tök hangulatosak, nem annyira tipikusak a stíluson belül. Kár, hogy igazából kétszer fél órának érződik a fellépés, nem pedig egy nagynak, mivel az első blokkban levő dolgokra alig nyúl vissza poénnal Ansari.
Érdekesen alakul amúgy a stand-up világ mostanság, mert egyértelműen az emberi történetek előretörése figyelhető meg az “alapozás, lecsapás” poénok helyett. De igazából mindennek van hely, akinek ez nem jön be, annak úgyis van más stand-up, hiszen a Netflix, az Amazon, a Comedy Central továbbra is önti a pénzt a stílusba odakinn.
A magyar stand-up-okon el tudok nevetgélni. Szóval nem áll tőlem távol a stílus. De mikor elkezdtem nézni Kevin Hart: Irresponsible-jét a Netflix-szen, az egyáltalán nem talált be. El is gondolkodtam rajta, hogy vajon miért?! Szerintem nincs könnyű dolguk, hogy globálisan érthető, még is szórakoztató műsort csináljanak. A magyar műsorok lokálisan közelebb állnak hozzám, azokat jobban átérzem. De Hart műsora nagyon mellé ment nálam. Ezért se néztem még bele ebbe az Aziz félébe. Lehet kap egy esélyt, de ha ez se fog tetszeni, akkor én feladom. :)
.LnB: gondold el mi lenne, ha felhagytál volna a filmekkel 2 megnézése után.
.LnB: Anthony Jeselnik 2 db Netflix special-jét ajánlom.
.LnB: Gabriel Iglesias (Fluffy) fellépéseit ajánlom.
A master of none örök kedvenc marad. Az első évad is jó, de a második konkrétan zseniális, és még csak nem is nevezném vígjátéknak.
Bárki: Jimmy Carr Netflix special-jét nagyon ajánlom.
inkább azt írjátok már, hogy ez milyen volt :P
Bocs, de még előtte hadd offoljak egy utolsót. :)
.LnB:
Nincs olyan ember, aki “A” stand-upot szereti. Tuti, hogy a legmegveszekedettebb rajongónak sem jön be számtalan stand-up-os humora. Az a lényeg, hogy megtaláld azokat az embereket, akiknek bejön. Az is bőven lehet, hogy még tőlük is csak egy-egy special fog tetszeni. De olyan marha sokan vannak, hogy kizárt, hogy ne találd meg a számításod.
Szóval butaság egy humorista egy adott estje alapján azt gyanítani, hogy a külföldi stand-up úgy alles zusammen nem neked való. :)
Rohadt jó volt human. :D Szerintem is van egy erős törés a közepén, ami nagyon feltűnő, de ettől még minden percét imádtam. Pedig nekem Aziz korábbi standupjai eléggé mellélőttek, de ezzel az érzelmes, sokszor inkább monologizálással betrafált. A műsor két vége kb. nem is standup comedy, de ez nem is baj.
A jazz poén mindent vitt, azt pedig különösen értékeltem, hogy a kissrácnál előtört Azizból a spontán nevetés. Még több ilyet! :)
Az első kommentemmel, nem a stand up műfajt kritizáltam. Nem is kritizáltam semmit, csak megjegyeztem, hogy ez az amerikai globális humor nem annyira vicces számomra. Nem egy stand up alapján ítélek.
Viszont tegnap elkezdtem nézni ez az Aziz special-t. És ez sem jött be. ~20perc után kikapcsoltam. Megyek tovább megpróbálok mást.
De jo hogy irtal rola. Erdekes volt a megvalositas, sok poen utott. Furcsa volt a ritmusa. Nemreg neztem ujra Hassan Minhaj-Homecoming King-jet, ugye nem nehez parhuzanot vonni a ketto kozott. Nyilvan nem az indiai szarmazasra gondolok.. Nekem az valahogy jobban mukodott, marmint a szemelyes aspektus. Nyilvan ez is szivbol jott, es nehol mukodott (en is felhivtam Anyumat a resz utan…) De valahogy olyan volt mintha ez is egy uj tool lenne, amit hasznalni kell, nem pedig szerves resze az eloadasnak. Ami fontosabb az az hogy mi lesz ezutan? Ez lesz az o uj hangja, vagy visszater a regi egojahoz. es az igazan fontos dolgokat, majd a Master of nne-ba fejtegeti…
Valóban kicsit “mosdatósra” sikerült az eleje és a vége, és a középső szekció sem az a tipikusan megszokott standup volt, de azért jól szórakoztam rajta – bár máshogy (pl egy Gervais: Humanity után).
Az tetszett, hogy bevonta a közönséget (Dan!!!, “funny”), de sokszor ez a nagyon suttógos, túltolt érzelmes vonal… mármint értem a tavalyi éve után miért, de mégis kizökkentette az est ritmusát nekem.
LnB@
“De mikor elkezdtem nézni Kevin Hart: Irresponsible-jét a Netflix-szen, az egyáltalán nem talált be.”
Erre nagyon egyszerű a magyarázat: Hart kurva szar :). Asszem 10 percet néztem meg a stand upjából kíváncsiságból. Amúgy volt olyan filmje, amiben nem volt elviselhetetlen, szóval nem utálom zsigerből vagy ilyesmi, de az ő fellépései az átlag buta nézőnek szólnak. Ezért van X(10?)-ezer néző az ő estjén és mondjuk harmadannyi Azizén, és negyedannyi Jim Jefferiesen (nem tudom amúgy a számokat).
Imádtam a magyar stand upot, amikor elkezdődött, de mostanra elviselhetetlennek tartom Bödőcsön kívül – és ő is fárad.
Viszont az amcsi, angol ausztrál, stb. stand up totálisan más. Tényleg annyian vannak, hogy biztos fogsz találni olyat, akit szarrá fogsz nézni. Bedobok pár nevet én is: Sebastian Maniscalco (új favorit, hatalmas forma az öreg, ha bírod az olaszokat, igaz ő olasz-amerikai). Nálam a Top 3: Jim Jefferies, Dave Chappelle és Ricky Gervais, de amúgy mindig repülök egy-egy újra. Pl. Hassannak is tényleg jó a Homecoming Kingje, de más tőle nem tetszett. Aziznak nem bírtam végignézni a korábbi fellépéseit, de ezt kétszer is megnéztem.
(Human már készül moderálni a kommentemet, hogy mi a picsáért nem a specialről írok, nem igaz már :)) Most jön, human:
Imádom a Master of Nonet, imádom a Parks and Recet, de láthatóan két különböző Aziz van: az egogép és ez a mostani, aki kicsit elkezdett foglalkozni komolyabb dolgokkal is, amiket ez a stand up csak megerősített.
Én nagyon értékeltem, hogy vicc nélkül beleállt a metoo-s dologba, mert kellett egy ilyen, és habár nem tudjuk a teljes igazságót, anno nagyon sajnáltam Azizt, de legfőképp azt, hogy tuti nem lesz már Master of None S3. Meglátjuk, talán van remény.
Lényeg a lényeg, hogy nem ez a legtérdcsapkodósabb special, hanem ahogy human is említi, a woke-vonalba kapcsolódik inkább, afféle arany középúton maradva. Míg mondjuk Chappelle legutóbbi cucca, amit a sötétben végigbagózva ad elő egy kis teremnyi embernek, na, az már nem is stand up. De megmondom őszintén, hogy pont ezért kurvajó. Olyan, mint egy beszélgetés vele/velük, a stand upossal, aki talán közelebb enged magához, mint eddig. Persze, lehet, hogy ez téves és csak a műsor része. Vagy, hogy már direkt rájátszanak és használják, mint egy toolt (fentebb említette valaki). Nem tudom.
De az biztos, hogy számomra azok a stand upok találnak be leginkább, amik olyanok, mintha egy rég nem látott haverommal vagy egy random arccal beültem volna egy kocsmába sörözni, miközben ő mesél az életéről, és még a humora is jó.
Kevin Hart, Jimmy Carr, Fluffy és társaik nem ezt a stand upot nyomják, ahogy pl Bo Burnham sem, de mégis van köztük jó, csak nem ad annyit, mint mondjuk egy ilyen Aziz est. Vagy amikor Jefferies beszél a depressziójáról, a gun controlról, gyűlöletről és ateizmusról…és még nagyon sokat lehetne sorolni.
Szóval nekem is adta ez a special, ugyan Spike Jonze rendezését én inkább marketing eszköznek éreztem, mint bármi másnak (akárki rendezhette volna ezt), de gondolom biztosra mentek, amennyire lehetett a Netflixnél, hogy Aziznak tényleg sikerüljön egy jó visszatérést szállítania. Ha lesz még ilyen estje, tuti megnézem, de annak jobban örülnék ha ezt az énjét egy Master of None harmadik évadban élné ki.
“- You are the guy from Parks and Rec, Master of None… and you had that sexual misconduct thing last year, right?
– No,no,no,no,no,no,no,no,no… That was Hassan.”