Bár a Fight Club az első kérdés, de ez csak ugródeszka egy sokkal szerteágazóbb beszélgetéshez, amit egy pszichiáterrel folytattam filmekről és betegségekről.
25 hozzászólás a “Podcast in Limbo #5: Pszichológiai betegségek mozgóképeken” bejegyzéshez
Gratulálok a műsorhoz. Kiváló témaválasztás, érdekes beszélgetés. Csak így tovább.
gyorsan letoltad, 10* sebesség? :)
Úgy kb 43. percnél írtam. :)
kösz a pozitív visszajelzést
A podcastet még nem hallgattam meg, de eszembe jutott, hogy egy pszichológus isnerősöm a Sucker Punchról mondta, hogy jól megfogja egy beteg képzelgéseit, meg ahogy a valóságot a fejében lévő dolgokhoz igazítja.
Tudom nem film, de játék trailerek is szoktak lenni az oldalon, szóval… A Hellblade: Senua’s Sacrifice-ról nagyon meghallgatnék egy szakértő véleményt. Szerencsére tapasztalatom nincs de érzésre az egyik legjobb a témában, nagyon eltalálták és tökéletesen átélhetően adták át egy mentális beteg képzelgéseit, szorongásait, tehetetlenségét és küzdelmét. Ráadásul mivel játék nagyon is a bőrünkön érezzük ezeket.
Human alighanem ez eddigi podcastos karrierednek, legalábbis amiket én hallottam belőle, csúcspontja. Alapból nagyon jó ötlet volt a szakértő hölgyet bevonni, de jól is vittétek végig az adást. Nagyon érdekes volt.
Ha jól emlékszem Silverben a JLaw karaktere nem elvált, pont az volt nagy problémája a sok hancúr mellett, hogy igen hamar megözvegyült
A filmnézési szokáshoz, ahhoz hogy ki hogy ül le… én van amikor konkrétan direkt sírni akarok és szomorkodni, mert szerintem nagyon fontos, hogy rendszeresen kiadd magadból az ilyesfajta érzelmi nyomásokat és az jó ha nem az élet vesz rá, hogy bőgicsélj, hanem egy film. Szerintem ha az ember egy bizonyos szinten tartja magát, én ezzel a filmes “kikényszerítéssel”, akkor a mindennapi feszültségeket jobban bírja, mert nincs az a megtelik a pohár szituáció. Ezért nem is tudnám elképzelni, hogy mindig csak vidám filmeket nézzek.
Mekare: nagyon dióhéjban összefoglaltad Arisztotelész poétikáját, s hogy miért fontosabb a tragédia mint a komédia: előbbi katarzissal tisztít.
Nem szoktam ilyen jellegű filmeket nézni, így egy “Aha!” élmény volt, amikor A Manchester by the Sea (A régi város) után ezt a megkönnyebbülést/megtisztulást éreztem életemben először, hogy valószínűleg ez az a bizonyos katarzis, amit az irodalomtanáraim emlegettek. :)
Human lásd már be, hogy képtelen vagy beszélgetni egy értelmiséggel. És te voltál az ,aki többre tartotta magát a nyilvános vetítésnél. Jézusom, lásd már be, hogy túl nagyra tartod magad, de amúgy a nyilvános vetítés atyja nem te voltál,hanem Béla!
Nem is értem,miért vagy képtelen ezt belátni…
Anthony711: nahát akkor ennek utána olvasok, mert ezt eléggé ösztönből toltam eddig, köszi.
Dean6: nem tartom magam többre semminél, csak mást akartam csinálni, mint eddig. Nem látom, hogy ez miért felfoghatatlan. Sajnálom, hogy nem tetszik a változás, de az élet ilyen, semmi sem állandó. Az meg, hogy profi azonnal a más, hát nem tudom, lehet neked minden rögtön megy, de nekem gyakorlás kell hozzá.
Viszont abban tényleg igazad van, hogy a Béla a Nyilvános Vetítés atyja, és szerencsére töretlenül folytatja azt a podcastet, de emiatt ebből a szögből sem látom mi a hőzöngés oka. Így most két podcast van, nem 1. Ha nem bírsz, ez a látszat amit mutatsz, akkor még könnyebb nem hallgatnod, mint eddig, amikor el kellett viselned a többiek mellett.
Nekem is tetszett. Tényleg érdekes, szerteágazó beszélgetés volt.
Két dolog abból a sokból, ami eszembe jutott, miközben hallgattam. Az egyik a szociopatákkal kapcsolatban: említettétek Hannibalt és Dextert, de van még egy sorozathős szociopata, aki nem rabló, hanem pandúr: Sherlock. A másik gondolat: örülök, hogy az autizmus filmes ábrázolása kapcsán szóba került Temple Grandin. Ajánlom figyelmedbe azt a filmet, human.
Az előző négy beszélgetés podcast-ját is megtalálom a blogon? Érdekelne. Köszi :)
Mekare: bocs h nem reagáltam, miközben a negatívra rögtön. köszi ezt a dicséretet. az is biztos, hogy jó rég láttam a Silvert, és az újranézésre nem sok minden vett rá.
ThomassLord: elvileg a Hellblade jól mutatja be a mentális betegséget. “It was designed using input from people with lived experience of psychosis, and as such, may be harrowing for some players.”
Fishi: az nagyon-nagyon erős film!
Nekem is tetszett a podcast, legyen még sok hasonló, szakértővel beszélgetős adás! A bipoláris depressziót a Fúsi női szereplője szerintem elég jól hozza, mindemellett jó film is.
Ha jól emlékszem Patricia a Stöki felesége, és a videojátékos függések kapcsán is van egy igen pazar iddqd podcast vele. A podcast nagyon jó, folytasd sokáig.
Ezt a beszélgetést én is jobban élveztem, mint a korábbiakat. (Nem azért, mert azok rosszabbak voltak, hanem mert az MCU problémakör engem kevéssé foglalkoztat.) Az interjúalany nagyon szimpatikus, a téma pedig érdekes és aktuális volt. Különösen a vége tetszett, mert én is szeretem az olyan filmeket, amik arról szólnak, hogy a két főszereplő találkozik, és bár csak rövid időt töltenek együtt, de ebből a találkozásból mindketten valami olyasmivel gazdagodnak, ami az egész hátralévő életüket meghatározza. (Talán azért, mert hasonló tapasztalatom a magánéletemben is volt már.)
Tökéletes, problémák nélküli ember nincs, mindenki hordoz magában kisebb-nagyobb lelki terheket, feldolgozatlan konfliktusokat – a mentálisan egészségesek is -, és igen, ahogy előttem is írták már, néha akár egy jó dráma is tud abban segíteni, hogy megkönnyebbüljünk és továbbléphessünk. :)
Köszi a linket, human. A Cumberbatch-félére. Ott “high functioning sociopath”-ként aposztrofálja magát hősünk.
Jó volna megemlteni, hogy ha valaki podcast appban keresi, akkor podcast in limbo néven semmit nem kap, hanem filmjunkie+-ra kell keresni.
Most jutottam csak el idáig. Irtó érdekes volt, jó volt hallgatni a beszélgetőpartnert is.
X a rendszerből törölve kapcsán: az állandóam fejjel lefelé mutatott városon kívül engem csak az zavart a végén SPOILER hogy elengedett egy rossz embert. Oké nem bosszúállónak mutatták a főhősnőt, döntsd el te, hogy zárod le magadban a sztorit, de sok film alapján mondhatjuk azt, hogy ha megtudod, hogy ki ölte meg a gyereked apját a szerelmedet stb., nem tudsz egyszerűen hátat fordítani és tiszta lappal elindulni, új életet kezdeni. Ilyen nincs!!!!:D de maga a film jó próbálkozás volt, van hova fejlődni, de sztem jó az irány..
Namindegy elkalandoztam, csak így tovább, ne hagyd abba se a podcastet se a blogot :)
A splitben a srácot Billy Milligan-ről mintázták, azaz egy valós személyről, és róla Daniel Keyes egész hiteles esettanulmányt /regényt ír és ő azért szakember volt. Gondolom ez hozzájárult a filmben szereplő személy hitelességéhez.
Egyébként kiváló adás volt, nagyon tetszett.
Uszonna: köszi. Sajnos nem tudom megkérdezni, mert továbbra sem látta, de szerintem az, hogy ennyire tudnak egymásról a személyiségek “most X kienged” meg “azt mondták ezt csináljam”, az már írói kitaláció lehet a dráma szempontjából, mégha a valóságon is alapszik valamennyire a betegség ábrázolása.
Mindenesetre a két regényt, a Szép álmokat, Billy és a Billy Milligan háború-t érdemes elolvasni. Egyébként Daniel Keyes több érdekes regényt írt hasonló témákkal : Virágot Algernonnak, Ötödik Sally.
Leave a Reply
Hirdetés
Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.
Gratulálok a műsorhoz. Kiváló témaválasztás, érdekes beszélgetés. Csak így tovább.
gyorsan letoltad, 10* sebesség? :)
Úgy kb 43. percnél írtam. :)
kösz a pozitív visszajelzést
A podcastet még nem hallgattam meg, de eszembe jutott, hogy egy pszichológus isnerősöm a Sucker Punchról mondta, hogy jól megfogja egy beteg képzelgéseit, meg ahogy a valóságot a fejében lévő dolgokhoz igazítja.
Tudom nem film, de játék trailerek is szoktak lenni az oldalon, szóval… A Hellblade: Senua’s Sacrifice-ról nagyon meghallgatnék egy szakértő véleményt. Szerencsére tapasztalatom nincs de érzésre az egyik legjobb a témában, nagyon eltalálták és tökéletesen átélhetően adták át egy mentális beteg képzelgéseit, szorongásait, tehetetlenségét és küzdelmét. Ráadásul mivel játék nagyon is a bőrünkön érezzük ezeket.
Human alighanem ez eddigi podcastos karrierednek, legalábbis amiket én hallottam belőle, csúcspontja. Alapból nagyon jó ötlet volt a szakértő hölgyet bevonni, de jól is vittétek végig az adást. Nagyon érdekes volt.
Ha jól emlékszem Silverben a JLaw karaktere nem elvált, pont az volt nagy problémája a sok hancúr mellett, hogy igen hamar megözvegyült
A filmnézési szokáshoz, ahhoz hogy ki hogy ül le… én van amikor konkrétan direkt sírni akarok és szomorkodni, mert szerintem nagyon fontos, hogy rendszeresen kiadd magadból az ilyesfajta érzelmi nyomásokat és az jó ha nem az élet vesz rá, hogy bőgicsélj, hanem egy film. Szerintem ha az ember egy bizonyos szinten tartja magát, én ezzel a filmes “kikényszerítéssel”, akkor a mindennapi feszültségeket jobban bírja, mert nincs az a megtelik a pohár szituáció. Ezért nem is tudnám elképzelni, hogy mindig csak vidám filmeket nézzek.
Mekare: nagyon dióhéjban összefoglaltad Arisztotelész poétikáját, s hogy miért fontosabb a tragédia mint a komédia: előbbi katarzissal tisztít.
Nem szoktam ilyen jellegű filmeket nézni, így egy “Aha!” élmény volt, amikor A Manchester by the Sea (A régi város) után ezt a megkönnyebbülést/megtisztulást éreztem életemben először, hogy valószínűleg ez az a bizonyos katarzis, amit az irodalomtanáraim emlegettek. :)
Human lásd már be, hogy képtelen vagy beszélgetni egy értelmiséggel. És te voltál az ,aki többre tartotta magát a nyilvános vetítésnél. Jézusom, lásd már be, hogy túl nagyra tartod magad, de amúgy a nyilvános vetítés atyja nem te voltál,hanem Béla!
Nem is értem,miért vagy képtelen ezt belátni…
Anthony711: nahát akkor ennek utána olvasok, mert ezt eléggé ösztönből toltam eddig, köszi.
Dean6: nem tartom magam többre semminél, csak mást akartam csinálni, mint eddig. Nem látom, hogy ez miért felfoghatatlan. Sajnálom, hogy nem tetszik a változás, de az élet ilyen, semmi sem állandó. Az meg, hogy profi azonnal a más, hát nem tudom, lehet neked minden rögtön megy, de nekem gyakorlás kell hozzá.
Viszont abban tényleg igazad van, hogy a Béla a Nyilvános Vetítés atyja, és szerencsére töretlenül folytatja azt a podcastet, de emiatt ebből a szögből sem látom mi a hőzöngés oka. Így most két podcast van, nem 1. Ha nem bírsz, ez a látszat amit mutatsz, akkor még könnyebb nem hallgatnod, mint eddig, amikor el kellett viselned a többiek mellett.
Nekem is tetszett. Tényleg érdekes, szerteágazó beszélgetés volt.
Két dolog abból a sokból, ami eszembe jutott, miközben hallgattam. Az egyik a szociopatákkal kapcsolatban: említettétek Hannibalt és Dextert, de van még egy sorozathős szociopata, aki nem rabló, hanem pandúr: Sherlock. A másik gondolat: örülök, hogy az autizmus filmes ábrázolása kapcsán szóba került Temple Grandin. Ajánlom figyelmedbe azt a filmet, human.
Az előző négy beszélgetés podcast-ját is megtalálom a blogon? Érdekelne. Köszi :)
az előző adások https://filmbuzi.hu/archives/category/podcast-2/
someone: amúgy pedig melyik Sherlockra gondolsz?
Mekare: bocs h nem reagáltam, miközben a negatívra rögtön. köszi ezt a dicséretet. az is biztos, hogy jó rég láttam a Silvert, és az újranézésre nem sok minden vett rá.
ThomassLord: elvileg a Hellblade jól mutatja be a mentális betegséget. “It was designed using input from people with lived experience of psychosis, and as such, may be harrowing for some players.”
Fishi: az nagyon-nagyon erős film!
Nekem is tetszett a podcast, legyen még sok hasonló, szakértővel beszélgetős adás! A bipoláris depressziót a Fúsi női szereplője szerintem elég jól hozza, mindemellett jó film is.
Ha jól emlékszem Patricia a Stöki felesége, és a videojátékos függések kapcsán is van egy igen pazar iddqd podcast vele. A podcast nagyon jó, folytasd sokáig.
Ezt a beszélgetést én is jobban élveztem, mint a korábbiakat. (Nem azért, mert azok rosszabbak voltak, hanem mert az MCU problémakör engem kevéssé foglalkoztat.) Az interjúalany nagyon szimpatikus, a téma pedig érdekes és aktuális volt. Különösen a vége tetszett, mert én is szeretem az olyan filmeket, amik arról szólnak, hogy a két főszereplő találkozik, és bár csak rövid időt töltenek együtt, de ebből a találkozásból mindketten valami olyasmivel gazdagodnak, ami az egész hátralévő életüket meghatározza. (Talán azért, mert hasonló tapasztalatom a magánéletemben is volt már.)
Tökéletes, problémák nélküli ember nincs, mindenki hordoz magában kisebb-nagyobb lelki terheket, feldolgozatlan konfliktusokat – a mentálisan egészségesek is -, és igen, ahogy előttem is írták már, néha akár egy jó dráma is tud abban segíteni, hogy megkönnyebbüljünk és továbbléphessünk. :)
Köszi a linket, human. A Cumberbatch-félére. Ott “high functioning sociopath”-ként aposztrofálja magát hősünk.
Jó volna megemlteni, hogy ha valaki podcast appban keresi, akkor podcast in limbo néven semmit nem kap, hanem filmjunkie+-ra kell keresni.
Most jutottam csak el idáig. Irtó érdekes volt, jó volt hallgatni a beszélgetőpartnert is.
X a rendszerből törölve kapcsán: az állandóam fejjel lefelé mutatott városon kívül engem csak az zavart a végén SPOILER hogy elengedett egy rossz embert. Oké nem bosszúállónak mutatták a főhősnőt, döntsd el te, hogy zárod le magadban a sztorit, de sok film alapján mondhatjuk azt, hogy ha megtudod, hogy ki ölte meg a gyereked apját a szerelmedet stb., nem tudsz egyszerűen hátat fordítani és tiszta lappal elindulni, új életet kezdeni. Ilyen nincs!!!!:D de maga a film jó próbálkozás volt, van hova fejlődni, de sztem jó az irány..
Namindegy elkalandoztam, csak így tovább, ne hagyd abba se a podcastet se a blogot :)
A splitben a srácot Billy Milligan-ről mintázták, azaz egy valós személyről, és róla Daniel Keyes egész hiteles esettanulmányt /regényt ír és ő azért szakember volt. Gondolom ez hozzájárult a filmben szereplő személy hitelességéhez.
Egyébként kiváló adás volt, nagyon tetszett.
Uszonna: köszi. Sajnos nem tudom megkérdezni, mert továbbra sem látta, de szerintem az, hogy ennyire tudnak egymásról a személyiségek “most X kienged” meg “azt mondták ezt csináljam”, az már írói kitaláció lehet a dráma szempontjából, mégha a valóságon is alapszik valamennyire a betegség ábrázolása.
Mindenesetre a két regényt, a Szép álmokat, Billy és a Billy Milligan háború-t érdemes elolvasni. Egyébként Daniel Keyes több érdekes regényt írt hasonló témákkal : Virágot Algernonnak, Ötödik Sally.