Once Upon a Time… in Hollywood

Mint film jó mint Tarantino film gyenge de nagyon

Egy nagy nulla a film. Pár dinkának biztos bejön majd, de én még csak viccesnek se találtam. Nulla

Én most néztem moziban, tényleg kevés helyen kapni el Tarantino stílusjegyeit, de mint tisztelgés a kor előtt, elsőrangú. Az viszont igaz, hogy aki nem tudja hová tenni a kor színészeit, steve mcqueen-t, bruce lee-t, stb. vagy fingja nincs a Sharon Tate gyilkosságról, annak a filmélmény a töredéke lesz mint annak, mint akik képben vannak. Nekem simán 10/9.

Nekem gyengusz volt Quentin filmje.Vannak benne jó kis “tipikus ” Tarantino -beszélgetések. Leo és Brad klasszul játszik a vége az komoly, de nekem mégis csak az elment kategória volt.

Most néztem meg, és bocs, de ez harmatgyenge volt. Az első Tarantino film, amiről majdnem kijöttem menet közben. 3/10. Én kérek elnézést!

Fantasztikus film volt. Ebben az évben a legjobb a Midsommar mellett.
Sokkal visszafogottabb mint az eddigi filmjei, de emiatt sokkal különlegesebb. Hiányzott már egy ilyen kiváló, üdítő film a szuperhősökkel telített moziból.

Ez a film egy óriási tisztelgés Sharon Tate és barátai előtt, pont ezért néha kicsit uncsi és túlnyújtott lehet nekünk európaiaknak. Nem vágjuk pontosan a történelmet…
Meg mert mi szívesebben néznénk azt, ahogy korunk két legnagyobb színésze gyakorlatilag BÁRMIT csinál a vásznon. Tényleg fantasztikusak ők ketten, még a várakozásnál is jobbak…
Az ő barátságuk bemutatásai a film legjobb részei, de bárki más rendezésében és két nem ilyen zsenivel ez sem lenne olyan érdekes. Így viszont csodálatos és kibaszott emberi az egész végig. És pont azért annyira feszült és izgalmas a végkifejlet, mert előtte annyira meg tudtad szeretni ezt a két formát.
Tarantino egy tisztelgésbe csempészett, a 60 évek életérzésével fűszerezett “karriertörténetet” szállított a saját stílusában.
Kiforrot, kerek, a legmagasabb szint, ahogy megszoktuk! 9/10
(angolul kötelező, de mondanom sem kell)

Erről a filmről egy szó ugrik be:túl.
Túl hosszú,túltolt, túl hájpolt és inkább a két férfi főszereplő miatt jó,ha jó és nem a rendező miatt.
Nem mondom hogy ez Tarantino leggyengébb filmje,de majdhogynem.
És nem azért nem tetszett mert ne ismerném a kort,vagy ne néztem volna utána a hivatkozott filmeknek,hanem azért mert Tarantino úgy gondolta hogy ő van már akkora király,hogy épkézláb sztori nélkül is csinálhat cool filmet.Hát nem…

Most néztem meg én is, az első fél óra elég lassú, de utána a cselekméynek, párbeszédek viszik a filmet előre és hipp-hopp az a +2 óra el is röppen.
Nekem, mint aki qrva sok filmet látott már, valamint kb ismerem az akkori kor pár színészét, ikonját, filmjét, zenéjét, nekem nagoyn tetszett. Pitt vs Lee jelenet nagyon adta.
Ja, a legkisebb szerepekben is remek arcok játszanak, szokás szerint minden színész profibbat hoz, mint más filmekben, ez QT nagy érdeme.

Persze, hogy nem illik az eddigi sorozatba, teljesen más vonalon mozog a film, mint QT előző mozijai. De pont ezért volt jó.

QT mindig a soron következő filmjébe átemel pár új arcot az előző filmjéből, kíváncsi vagyok most ki lesz a befutó? Tippre, Margaret Qualley.

https://youtu.be/cF76gm9PdOs

A film 10/10

Egyébként miért jegyszi meg majdnem mindenki, hogy nem ez volt a legjobb Tarantino film?

Nem veszitek észre, hogy majdnem ő az egyetlen rendező Hollywoodban aki bármit megtehet? A 444-en ezt tökéletesen megfogalmazták

“Ezért mondom, hogy rétegfilm a Volt egyszer egy Hollywood. És ezért csoda, hogy egyáltalán elkészülhetett a mai Hollywoodban. És ezért szól a mozi igazi szerelmeseihez, nem pedig az alkalmi mozizókhoz, akik a pénztár előtt, poszterek alapján döntik el, hogy mit nézzenek, vagy akik azért ülnek be rá, mert “a ponyvaregényes csávó csinálta”.”

Znealk: szerintem hasonló benne van a posztban. azt mégsem gondolhatod, hogy én a “ponyvaregényes csávó” filmjére mentem :P

Nem akarom eldönteni, hogy Tarantino legjobbja-e, de ha szereted a filmeket, mindenképp nézd meg. Nem tudom, mikor jöttem ki utoljára ekkora vigyorral az arcomon a moziból, és nem csak a vicces részek miatt. Élvezet volt nézni a vásznat majd’ 3 órán át. És ahogy @human is írja, még órákig el tudtam volna merülni ebben a világban. A színészek pedig egyszerűen zseniálisak, Tarantino valahogy mindig kihozza a színészeiből a legjobbat. Sokszor újra fogom még nézni, mozis élménynek pedig felejthetetlen. De valóban nem árt ismerni hozzá a hátteret, ha teljes élményt akar az ember.

A filmet nézve úgy elvoltam vele, tetszett ez az egész miliő, sok poén betalált, képben voltam a korral, színészeivel stb., de szerintem ettől még ez Tarantino-tól a leggyengébb film. A film vége nagyon elszállt, az kifejezetten tetszett, mert nem erre számítottam.

Tehát akkor, ha jól veszem ki, Tarantino most csinált egy olyan filmet, ami nem a mai tízen- és huszonéves generációjának szól, hanem inkább a sajátjának? Király, hamarosan nézzük moziban. A Manson-dologgal és az akkori filmszínészekkel kapcsolatban képben vagyok, úgyhogy nem hiszem, hogy ezen bukna nálam a film. Na, kíváncsi leszek, meglepett a sok visszafogott fanyalgás, most már tényleg érdekel, hogy mit ad.

A minimmális háttértudás hiányában a nézők nagy részénél nyilván kapufa lesz (a teremből kifele menet inkább értetlenkedést, meg anyázást hallottunk), pedig fantasztikus, de tényleg. Rám legalábbis nagy hatással volt, és két nap távlatából ez csak erősödött :) Tarantinohoz képest nagyon visszafogott, persze gyönyörű, lassú (de közben másfél órának sem tünt a 159 perc), kedves, laza, megható, olyan élmény, ami tíz évente ha éri az embert moziban. Pitt, Brandy, Leo, Margaret Qualley, Margot zseniálisak végig. Micsoda film, basszus, imádtam!

Tarantino szinte minden eddigi filmjét szerettem (van amit nagyon), de mostanáig soha nem éreztem valódi csodálatot a munkássága iránt, úgy igazán nem taglózott le egyetlen alkotása sem. Így a Once Upon… után arra jutottam, hogy ennek oka az érzelmi azonosulás hiánya lehetett: a korábbi karakterei (Schultz dokit leszámítva) egész egyszerűen nem ébresztettek bennem érzelmeket – nagyon bírtam a sztorikat, a stílust, de egy-egy jóleső nevetésen kivül megmozgatni nem mozgatott meg bennem semmit, inkább csak egy elismerően bólogató kívülállóként voltam jelen a filmjeinél.
Ez változott meg most a moziban, köszönhetően a folyamatosan közelgő – megtörtént – borzalmak árnyékának (ahogy human is kiemelte, a látogatás a Manson-farmon például egyesenesen hátborzongató – na ilyesmit például soha nem éreztem korábban egy Tarantino-filmen), a fantasztikus (korántsem 2D-s, “ponyvaregényes”) karaktereknek, és főleg az író-rendező óriási szívének, amit beletett ebbe a sokszor maróan ironikus tisztelgésbe a kedvenc időszakának Hollywoodja felé. Ezúton csatlakoznék is azokhoz, akik szerint elrepült a 160 perc, és akik még akármennyit tudták volna tovább nézni.
A színészek gyakorlatilag egytől-egyig szuperek, lubickolnak a nagyjeleneteikben (Robbie pl. ahogy bejut a saját filmjére, és ahogy a vetítés alatt issza a körülötte ülők reakcióit), de hadd emeljem ki Pitt-et, aki egyrészt nem először bizonyítja, hogy milyen kiváló humorista, másrészt amikor badass-nak kell lennie, akkor egyszerűen a legcoolabb csávó a világon.
A végére még egyetlen fanyalgást is engedjetek meg: szerintem a Steve McQueen casting, és így a kötődő jelenet is tragikusra sikeredett. Eszméletlen jellegzetes és egyben ikonikus arc az övé, úgyhogy megértem hogy nehéz a dolog, de akkor már inkább hagyni kellett volna az egészet, mert így konkrétan a valamiért Steve McQueen-nek nevezett Damian Lewis-t látjuk idióta hajjal, ahogy magyaráz valamit.

tudom nem sokat jelent de 80 ezer szavaz után 8.3-on áll az imdb-n

Kissé lassú, szigorúan vett cselekmény nincs is, ugyan akkor a hangulat nagyon ott. Az, hogy háttérinfókkal vagy azok nélkül érdemes-e megnézni az jó kérdés. Nagyjából képben voltamm sok utalás, tisztelgés ájött, a gyilkosságot is ismerem, ugyanakkor a filmre kb nulla információval ültem be. Viszont az első dátum kiírása és Pollanskiék első feltűnése után azonban végig ott motoszkált bennem, hogy mit fog ezzel kezdeni Tarantino. Ez pedig kissé rányomta a bélyegét az élvezhetőségre, sokszor kizökkentett a hangulatból.

Tegnap este néztem meg. 4-en maradtunk a helyünkön a teremben a film végéig, ami lképesztően szomorú. Direkt kerültem minden beszámolót vagy trélert, és úgy ültem be a moziba hogy szépen lelassítottam a mindennapos pörgést előtte. Így végig élveztem az utazást amit a film adott. Igen éreztem benne a Tarantino-s megoldásokat, de közel sem volt olyan zavaró mint az elmúlt három filmjében. Aki kicsit sok volt nekem az pont Margot Robbie. Zoë Bell egyetlen jelenete jobban tetszett mint az egész “Sharon a moziban” jelenetsor. Ami nagyon tetszett a díszlet és a kellékek (különösen az autók) ennyire korhű ábrázolása.
Szóval nem állok be sem a fikázók sem az elájulók sorába szerintem kb 77/100 a film.

Egyébként számomra a Pitt vs Bruce Lee 2 perc volt az epic, amíg nem jött a Pitt látogatása a Manson-farmon szkene, na, ott egy olyan hangulat, para és izgalom volt 15 percbe sűrítve, hogy a karfába kapaszkodtam.
Oszkárt Pitt-nek, de most!

“Viszont az első dátum kiírása és Pollanskiék első feltűnése után azonban végig ott motoszkált bennem, hogy mit fog ezzel kezdeni Tarantino.”

ez volt a lényeg velük

2. AZ URATOK-nak:
Szerintem sem az év filmje, korrekt, de Tarantinóhoz képest ez kicsit kevés, viszont takarodj már innen ezzel a lekezelő dumáddal. Van haverom, aki imádja mondjuk a Transformers-filmeket, de eszem ágában sem lenne baromnak tartani őt azért, mert mondjuk én épp nem csípem őket. Kettővel alattad sem tetszett a film vkinek, mégsem titulálta hülyének a vele ellentétesen gondolkozókat.

Hat sajnos csoppet csalodott vagyok a filmet illetoen. Szeretem QT munkassagat, de valahogy ugy kellet volna megirni az egeszet, hogy az olyanok is ertsek akik nem tudjak ki az a Sharon Tate, Steve McQueen, Polansky stb. Meglehetett volna azt csinalni nem szajbaragosan/unalmasan is talan. Ugy ultem be, hogy egyedul Bruce Lee-t es Mansonekat tudtam kicsodak (azt leszamitva hogy aztan kiket is oltek meg, csak annyit tudtam, hogy terhes no is volt kozottuk). Pl. egy Interstellar elvezese se igenyel meg egy asztrofizika diplomat.
Ennek ellenere a kor bemutatasa es az autokazasok nagyon jok voltak. A szineszek performancejaval egyutt.

Tetszett, kellemes, szórakoztató mozi volt. Nem mestermű. Ahhoz túl hosszú, es túl sok fölösleges dolog miatt túl hosszú. Pl Margot összes jelenete + a Steve McQueen féle party az elején. Leo és Brad nagyot mentek. A vége hatalmas.

Utólag azt mondom imádtam mert a vége felhuzta nagyon. De. Az elején az autokazasokrol a GTA5 jutott eszembe sokszor, mindig uton volt vki és a régimódi hátulról nézzük oket perspektiva is tul lett tolva kicsit olyan szajbaragos módon. Kifejezetten zavaro volt par jo zene beindulasakor snittelni vagy leallitani a motort. Mintha csak a soundtracj miatt került volma bele par számmal több. Illetve a vege fele a manson bandás párbeszéd a kocsiban is olyan erőltetten Tarantinos akart lenni, kb mint egy jol kimért recept alapján akárcsak a marvel. Ezek csak benyomasok de aki kicsit is filmkedvelo annak tuti bejön majd.

Nekem a Nagy szökés résznél jutott eszembe, hogy az ott mennyire rohadtul nem esik le annak, aki nem ismeri a McQueen-filmet (saccra a magyar nézők 95%-a)

Ez egy idősebb, érettebb alkotó munkája: Tarantino leült végre, megnyugodott, így a feszült akciók és a vérontás helyett tudott a hangulatra figyelni. Lassan hömpölyög a film, és néha elkalandozik, amikor Tarantino pl. egy westernfilmet akar mutatni nekünk, de teljesen mindegy, mit akar megnézetni velünk, mert megnézzük. Egy percig sem untam a filmet, csak élveztem a gyönyörű képeket, és vártam, hogyan fog összefonódni a két színész-haver mindennapi élete a Manson-gyilkosságokkal. A végén azt is megkaptam, és fantasztikus volt. Ez egy kiváló film.

SPOILER

Azt észrevettétek, hogy Pitt lakókocsijában ott volt a kék kávéskancsó a Hateful Eight-ből? :D

A film átlagos! Tarantino rosszabb filmjei közé tartozik! Fentebb írták a fő okokat (túlnyújtottság plusz aki tényleg nem ismeri a kort meg a hivatkozásokat azoknak sokat elvesz a filmből)! Szinészek tényleg nagyon jók!
De SPOILER: sokak által istenített Pitt Bruce Lee jelenet ami engem a legjobban zavart és nem is azért amiért Lee lányát és rajongóit hogy arrogáns nagyképű nek mutatja Tarantino hanem hogy egy 54 éves kaszkadőr aki amúgy még kigyúrva sincs úgy dobálja és veri össze mint más egy plüssfigurát a valaha volt legnagyobb harcművészt!!! Vicc

Oh máj dzsizisz micsoda kommentek… Unalmas, gyenge, átlagos lol ne vicceljünk már.
Akárki akármit mond QT-nál nincs különlegesebb rendező a piacon jelenleg és nem is tud mellenyulni. Most kicsit más vonalon mozgott mint általában, – így a marvel fanoknak biztos ‘unalmas’ is lehetett-, de akkor is az év egyik leghangulatosabb filmjét hozta az öreg. Respect.

Danny

A vicces az, hogy akinek nem tetszett az biztos marvel rajongó és hogy úgy beszélsz Tarantino-ról, mintha ő lenne az istencsászár, aki nem tud mellényúlni és ‘szart’ csinálni.

32. blurayfan: Pedig igaza van, ez azoknak nem fog szórakozást nyújtani, akik csak az explicit vonalat látják meg egy filmben, akiknek nem tűnik fel egy film mélyebb rétege, nem fogékonyak vagy értők arra, hogy a film mint eszköz nem csak képeket hanem emóciókat is bemutathat, és lehet ez a fontosabb cél, mint maga a sztorivezetés. A marvel filmek tipikusan azok, amikor tényleg minden explicit az arcodba van tolva, és ha érzelmekre van szükség azt szinte kiiírják a vászonra, hogy MOST MEGHAL A VASEMBER TESSÉK SAJNÁLNI! Magyarul végtelenül egyszerű és önismétlő eszközkészlettel rendelkező MESÉK, a mesék infantilis eszköztárával. A magukat Tarantino rajongóknak mondók között is rengeteg ilyen van, mert Tarantino szeret élni a meghökkentő erőszak eszközével, nem véletlen hogy a Becstelen Brigantik van sok Tarantino rajongó szerint az életműve csúcsán, miközben az erőszakos jeleneteken túl “hú, apám, hogy szétverte a fejét baseballütővel” az a film nem sok mélységet tud felmutatni, egy egyszerű, jól megírt, de felszínes ponyva, jó színészekkel, sok akcióval és keménykedéssel előadva. Ezek a rajongók igazából nem is azt szeretik Tarantinoban amitől ő valóban jó rendező, ők azt várják egy filmjétől, hogy legyen benne egy jó adag váratlan, érdekes erőszakos jelenet. Na nekik ez a film kurva unalmas lesz, egy Marvel mozi viszont tökéletesen kiszolgálja őket.

Az utolsó 3 kommentre reagálnék.
Imádtam minden percét a Hollywoodnak, és órákig tudtam volna még nézni (természetesen eredeti nyelven), ráadásul ismerem a kor nagyjait is, tehát nem találkoztam olyan jelenettel, amit ne értettem volna. Szvsz. egy mestermű.
És most jöjjön a feketeleves. Nagyon szeretem a Marvel filmeket is.
Na ilyenkor mi van?
Tudom a választ: szűk látókör.

Még annyit hozzátennék, hogy a film után a mosdóban tök értelmesen beszélgettek a filmről kb. 18-20 éves srácok.
Bevallom, én is meglepődtem, hogy ezek a fiatalok is tudták hová tenni a történteket.

Human
“ez volt a lényeg velük”

Ez ok, csak sajnos így minden ilyen jelenetnél kb. kirántot a filmből, ami nem volt jó. Arra kicsi volt az esély, hogy a történtek szerint lesz bemutatva, így viszont a kicsavart verziót már az elején sejteni lehetett a szomszédságból is. A pontos kivitelezés persze így is ütött.

Az a probléma, hogy itt két típusú néző, a művészibb jellegű filmeknél, teljesen elbeszél egymás mellett. Az egyiknek nem tetszenek, mert unalmasak, a másiknak tetszenek, viszont nem képes kifejteni, hogy ez miért van. Ezért ilyen felszínes vitákat vagyunk kénytelenek olvasni a kommentszekcióban, amelyek nem képesek egy bizonyos ponton túljutni. Nem is annyira Tarantino filmjére, mint inkább ennek a véget nem érő vitának a mibenlétére szeretném felhívni a figyelmet.

A populáris filmek az esetek nagy többségében cselekmény és tartalom orientáltak. Ezzel szemben a művészfilmek kezdenek a formával is valamit, a hagyományos cselekményvezetést pedig kikezdik. Mindkettőre van ellenpélda természetesen, ezek csupán tendenciák. A konfliktus a két típusú néző között ott keletkezik, hogy a laikus (filmtudományban járatlan) a cselekményvezetésen, a szereplőkön és a drámán nem jut túl. (Mielőtt bárki megsértődik, az ember alapvető értelmezői képességét és szocializációját figyelembe véve ez teljesen normális. Elsődlegesen a narratívát figyeljük, arra reagálunk: Mi történt egy filmben? Ezt a kérdést teszi fel a nézők nagy része. Persze, az elbeszélés értelmezése is gyakran hagy némi kívánnivalót maga után.) Így a legtöbb esetben a forma, amely egyébként a tartalmat is képes befolyásolni és azzal mindenféle kapcsolatot megteremteni (arról nem is beszélve, hogy interakcióba léphet az eddig bevett filmes formákkal és stílusokkal is) számukra láthatatlan marad. Nem tanulták meg “olvasni” például a beállítások, a keret, a képsíkok, a kompozíció, a képmélység, a szemszög, a vágások, a kameramozgások vagy a montázsok jelentéseit, magyarán, ahogyan egy film elmesél valamit és nem azt, amit elmesél. Ha az ember járatos ezen a téren, akkor az ehhez hasonló film “unalmas” jeleneteiben (unalmas alatt megint csak a tartalmat bélyegzik meg, értsd: nincs éppen akció) nem látnak mást, csak a cselekmény intenzitásának a hiányát. Pedig, természetesen nem minden rendező esetében, formailag ezek a jelenetek annyi izgalmat és olyan komplex jelentéshálózatot tartalmazhatnak (például a fent már említett módokon: a film önmagának és más filmeknek a formai világával való interakciójában), hogy az embernek leesik az álla. Képzeljük el, hogy egy konkrét beállítás, kompozíció, kameraszög, kameramozgás vagy vágástechnika annyit mondd, mint egy drámai jelenet. Igen, létezik, amiről beszélek, csak meg kell tanulni a filmnek ezen rétegeit is olvasni. (Hozzáteszem, hogy ezek után a hozzáértők populárisabb filmekkel szembeni ellenszenve is érthetőbbé válna. És ezzel nem mondom azt, hogy ez az ellenszenv minden esetben jogos.)

Az eddigiekkel összefügg egy másik probléma. Tarantino és sok más művészfilmes vagy ahhoz közel álló rendező (Tarantino leginkább a populáris és művészfilm közé tehető) formailag jelez(ne) a nézőnek egy csomó mindent. Például, ha még egy Tarantino filmet sem láttál, azonban képes vagy egy film formai rétegeit is olvasni, akkor már az első percekben leeshet, pusztán egy-egy formai gesztusból, hogy ő tökéletesen tisztában van a műfajfilmek eszközkészletével és hogy ő nem kíván műfajfilmeket gyártani, hanem ahogyan a posztmodern érában ez gyakori, reflektál rájuk, játszik és ironizál velük és az eszközkészletükkel. Ha a néző figyelmét ezek a gesztusok elkerülik, akkor könnyen lehet, hogy az agyában egy western, akció, horror, dráma, dokumentumfilm stb. elvárásai és narratívarendszere aktiválódik. És ezek után egyik vagy másik műfajon méri le a film értéket, vagy összezavarodik és nem érti, hogy ez a film akkor most mi akart lenni. Mondanom sem kell, hogy ebben az esetben a film mélységes félreértéséről van szó.

A két típusú néző között (a laikus cselekménycentrikus és a megérzés alapú vagy egyszerűen sznob „értő”) tehát nem segíti a vita kibontakozását, hogy az előbbi megsértődik és rossz néven veszi az utóbbi kritikáját, aki kimondva vagy kimondatlanul azt sugallja, hogy a laikus butább, sekélyesebb gondolkodású és ízlésú, míg az utóbbi ugyan megjegyzi, hogy a szóban forgó film „mélyebb”, de kommentjével és érvelésével ezt a „mélységet” nem képes érzékeltetni és megmagyarázni.

34: Már miért lenne a válasz a szűk látókör? A kompatibilitás olyan mint a számítógépeknél, azaz azzal, hogy élvezed a nehezebben értelmezhető filmeket, nem veszted el az egyszerűbb filmek élvezetének képességét. Simán rendben van, hogy ez is tetszik és a Marvel filmek is.

37: Ennél a filmnél nem lehet filmélményt leromboló spoilerek nélkül elmondani, mitől jó, nem véletlenül kérte Tarantino is Cannesi premier után a kritikusokat és nézőket, hogy tartózkodjanak a spoilerektől. Szerintem amikor el kell mondani mitől jó, akkor már megette a fene, és jelen esetben teljesen igaza van azoknak a kritikáknak, hogy ez a film túl bennfentes, túlságosan csak az amerikaiaknak szól, szóval senki nem szólja le azt akinek ez miatt nem tetszik, mert egy átlag magyarnak miért kellene, hogy fogalma legyen hollywood ezen korszakáról, meg a Manson gyilkosságokról, de amikor sorra jönnek a “mi volt ez a szar”, “semmiről sem szólt”, “Tarantino legrosszabb filmje” stb. akkor egy filmes fórumon csak reagál az ember, nem sznobságból, hanem azért mert máshogy gondolja.

atticus93: egyrészt kösz ezért a kommentért, viszont nekem az is a véleményem az ilyesfajta eszközökről, hogy ezek akkor is hathatnak, ha valaki nem “értő”. Ezért van, hogy 1-2 “lassú” művészfilmet is felragadnak néha ezen halmazokba tartozó nézők, mert a kizárólag populáris filmekért rajongók is érzik ami zajlik, bár megfogalmazni lehet nem tudnák, de a vágás vagy a beállítás berángatja őket a “többibe” (pl a Mothernél szerintem akadtak ilyenek, ezért is volt eléggé megosztó a film), csak nem szúrja ki a szemük. Így bár látszólag utána a cselekményről beszélnek sokszor, de feltűnhet, hogy hatott rájuk.

Viszont itt egyelőre nem ez áll fenn, szóval lehet Tarantino nem a maximumon használta az eszköztárát, szemben a régi filmjeivel, ahol lehet “hú de erőszakos volt” amit mondtak a nézők és ezért most le lettek szólva, de közben más szinten is átérezték, csak nem tudták hogy elmondani. Persze kérdés, hogy Tarantino akarta-e egy ilyen számára személyes, vagy fontos filmnél ezt tenni, hiszen biztos jár némi áldozattal is az ilyesmi — pl. itt szerintem a western részek tuti megsínylették volna, mivel érdekes volt, hogy Rick Dalton filmjeit sokszor az ahogy “moziba fog kerülni”, de néha a forgatáson levő kamerával néztük (grat Leonak, iszonyat mit hozott), és erre utána ott volt Cliff látogatása a farmon modern westernként, ahol ha jól emlékszem a rosszfiús beállításokat kapta sokszor.

39: Én úgy néztem meg ezt a filmet, hogy sem a 60′-as évek Amerikájának szakértõje nem voltam, sem a Manson gyilkosságoknak (konkrétan én az egész ügyrõl eddig nem hallottam). Mégis élveztem minden percét. Ha egy film csak specifikus elõzetes tudás és pretextusok árán érthetõ meg, azt nem tartom jó filmnek. Engem az fogott meg, ahogyan a bevett műfaji formanyelvi eszközökkel játszik Tarantino; ahogyan a film a filmben felépítéssel játszik; amit úgy általában a fikcióról mond; ahogyan játszik a nézõi elvárásokkal és elõítéletekkel; ahogyan intelligensen, művészhez méltóna helyrerakja azokat a kritikusait, akik még mindig a “Ez a sok erõszak nem lesz rossz hatással az emberekre?” típusú érvvel hozakodnak elõ és végül ahogyan kikezdi és feszegeti a hagyományos elbeszélésmód határait. Összességében pedig azért, mert ahogyan õ megmutat valamit az az én fejemben olyan komplex jelentésrobbanáshoz vezet, hogy nem is tudok ebbõl mindent felszínre hozni. Egy jelenetén több gondolkozni való van mind tartalmilaf, mind formailag mint egy tipikus hollywood-i filmen. Õszinte, kreatí, bátor, eredeti, játékos és reflektív a saját és az egyetemes filmművészetre.

Teljes mértékben butaság leszólni a másikat, amiért esetleg nem tetszett neki a film. Nem csak Marvel rajongó lehet az illető. Elég komoly baj, hogy ha manapság nem tetszik valakinek egy ilyen jellegű film, akkor az már Marvel rajongó, tehát buta és csak a robbanások és a CGI érdeklik.

A másik pedig, ha nem tetszett, akkor nem vagy igazi QT fan, mert csak a vért és a meghökkentő részeket szereted QT mozijaiban. Az Aljas Nyolcas tele volt vérrel és meghökkentő részekkel, mégis az egyik leggyengébb filmje szerintem. A Jackie Brownban pedig talán a legkevesebb az összes műve közül, mégis az egyik legjobbnak tartom. Ebben viszont marhára untam az összes Sharon Tate jelenetet és imádtam, mikor

SPOILER

Leo megjelent a lángszóróval.

SPOILER VÉGE

Nem olyan egyszerű ez a kérdés, hogy csak így be lehessen kategorizàlni az embereket. Ettől szép az egyéni vélemény, mindenki máshogy éli meg ezeket a dolgokat.

43: Igen, de ugyanakkor ne vegye magára az akinek nem tetszett, amikor kimondja valaki, hogy annak nem fog tetszeni aki csak beesik az utcáról mindenféle háttérismeret nélkül. Ha megnézitek a magyar filmes oldalakat, az olyanokat mint ez a blog is, összesen talán 100-200 ember szól folyamatosan hozzá. Alig érdekel valakit mélyebben egy-egy mozi, nem szentségtörés kimondani, hogy a mozizók zöme totál fogalmatlanul ül be filmekre, műfajra vagy színészekre vesz jegyet és kész. Az átlag mozinézőnek ez a film egyszerűen értelmetlen – én pl. a lányommal voltam, és felvázoltam előtte a világot, a manson – polanski – tate sztorit, és simán képben volt, élvezte, de ennyi háttérismeret kellett, enélkül csak nézett volna ki a fejéből a végén, hogy ez mi volt. És nem néztem volna le a lányomat ezért, ez egyszerű tény lett volna. És persze az is tökéletesen érthető, ha mindennel képben voltál, és neked mégsem tetszett, a magyar kritikák is erősen megosztottak.

atticus93 -al egyetértve,ha már egy film megértéséhez előképzettség kell,akkor az igenis a film ,méginkább az alkotó sara.
Környezetemben lévők többsége sem értékelte túl sokra a filmet,mivel Tarantino nekik egy kétségtelenül saját ezköztárral rendelkező,de mégiscsak mainstream rendező. Így is ültek be a filmre,erre kaptak egy lassan hömpölygő,utalgató már-már művészfilmet. Ez a film az átlagnéző számára nem lesz nagy élmény (ha egyáltalán megnézi)

Mert 10 perc wiki olvasás a rendező sara… Értem. Képzeld az én környezetemben mindenki hallott a világ egyik legismertebb elmebeteg szektájáról pedig nem vagyunk tudósok.

Azokat a nézőket abszolút nem értem, akik felróják Tarantinonak, hogy csak az amerikaiaknak csinálta a filmet, vagy azoknak akik ismerik a kort, vagy olyat hallottam már a napokban, hogy csak saját magának készítette. Egyrészt szerintem ezek tök nem igazak, másrészt ha mégis csak egy szűk rétegeknek csinálta volna, akkor mi van? Nem hiszem, hogy QT felelősséggel tartozna az összes moziba járó vagy akár csak QT-fanonak. Arról csinál filmet, amiről akar, és mivel mázlija is van, ezért pénzt is kap rá.

Szerintem az Inglorious Basterds óta nem volt ilyen jó Tarantino. Azzal együtt, hogy nagyon más volt ez a filmje, mint bármely más korábbija, mégse tagadhatná le, hogy ő készítette. Ahogy human is írta, én is még órákat képes lettem volna nézni ezt a mesét. Vagyis nem is mese volt ez, inkább csak ilyen képeslap-szerű pillanatok kiragadva egy elfeledett korból, amik a végén valamennyire összeértek és nagyon QT-s fináléban végződtek. Minden egyes pillanatában érződött, hogy QT most tényleg a szívét-lelkét beletette ebbe a filmbe, a legapróbb dolgok is a helyükön voltak.

Az, hogy a casting megint káprázatos volt, az nem meglepő. Sok mindenki ki lett már itt a kommentekben emelve, de én még mindenképp megemlíteném Julia Butterst, aki a kislányt játszotta eszméletlen jól, ráadásul DiCaprio mellett.
Ja igen, a főszereplő duó szintén zseniális volt, külön-külön és együtt is. Pittnek adjon már valaki végre egy Oscart! (Valószínűleg nem ezért fog, de azért ez a film is azt bizonyította, hogy bármit eljátszik).

Puffin: ha ez nekem szólt,tiszteletben tartom a véleményed,de azt nem hogy azt ilyen passzív-agresszív formában adod át. Kevesebb arrogancia,több elfogadás.
Ezzel együtt a véleményemet fenntartom

SPOILER

Érdekes, hogy sokaknak az aljas nyolcan nem tetszett, nekem az nagyon is. Ez viszont unalmas volt. Mint film nem az igazi, mint egy kor lenyomata viszont igen. Ja és miért változtatta meg a gyilkosságot a végén??

SPOILER

48: A kérdésedre válaszolva. Ez egy Tarantino mozi és nem dokumentum film. Ő egy fiktív történetet mesélt el, aminek voltak valós szereplői is, vagy valóságból inspirált szereplői. Tisztelgett az elhunytak előtt és a maga filmes eszközeivel revansot vett a Manson szekta 3 tagján… az Ő történetében Sharon Tate és a barátai életben maradtak és ez így is van jól.

De ez nem az első eset nála… lásd a Becstelen Brigantykat… és Hitler halálát! Tud csavarni a valóságon, legalább pár percig, pár óráig. Ő ezt élvezi és mi is élvezzük.. Vagy ha még nem, akkor tessék ezt élvezni!!!

SPOILER — a tiéd is, KicsiSaguaro 👆

Tarantino azért változtatta meg a gyilkosságot a végén, mert 1.) így alkotott valami váratlant, ami fun; 2.) mert így megmentette a gyönyörű nő életét, és 3.) mert így megbüntette a beteg gyilkos hippiket. Az Inglorious Basterdsben is úgy írta át a történelmet, hogy a gonoszok veszítsenek, és itt is azt tette. És utána kiírják a film címét, hogy Once Upon a Time… — és rájössz, hogy ez egy mese, mesének van szánva, és a mesékben mindig a jók győznek. Ezért.

szerintem nem ilyen egyszerű miért más (+ ne számokban írjatok egymásnak, mert 1 követhetetlen, 2 ha véletlen moderálás van akkor elcsúszik:)

Nyilván SPOILER végig a “Miért változtatta meg a történelmet? kérdéskör kapcsán:

Szerintem ahogy többen is írták fent, QT egy olyan szerelmeslevelet akart a “régi” Hollywood-nak intézni, amibe jó pár olyan kritika és meglátás is belekerült, ami örökérvényű és mai is figyelni kellene rá.

Ezek között volt jó pár olyan, amit csak “kis” mértékben járt körül a filmben:
– a kaszkadőrök megítélése és fontossága
– a sztársággal járó alkoholfogyasztás hátrányai, valamint akár a depresszió és az öngyilkosság veszély is (diCaprio egész lakókocsis kiborulós jelenete)
– Pitt karakterének múltja a hajón szerintem egy az egyben egy metoo kritika volt, főleg ha Kurt Russel karakterét és a feleségét nézzük, ahogy beszéltek róla utána

Viszont a film legnagyobb mondanivalója szerintem az, hogy “Love thy neighbour”. Szeresd a szomszédod, felebarátod, vagy még “nyálasabban”, figyeljünk oda a másikra.

Rögtön a legelején elmondja Dalton, hogy egy hónapja szomszédok Polanski-val és nem is találkoztak. A siker hajszolása miatt ráadásul Pitt és Di Caprio karaktere is majdnem elválnak egymástól a film végére a fél év Olaszország után.

Én az átírt történelmet a végén, az utolsó képsorok alatt ahogy Dalton több, mint 7 hónap után végre beköszön és beszélget egyet Sharon Tate-tel ennek tudom be: hogy habár egy ilyen, a filmben majdnem és a valóságban sajnos bekövetkező szörnyűség kell ahhoz, hogy Hollywood világában figyeljünk a másikra még akkor is, ha elvakít a siker és csillogás.

Szerintem ma megyek el rá. Ami a fő sztorit illeti, ez a film teljesen történelem hű akar lenni, vagy megölik benne Hitler-t a végén?

Aludva egyet a filmre: akik minden kritikára azzal érvelnek, hogy ez Tarantino film az gondolja át még egyszer a filmet de úgy, mintha nem tudná ki a rendező. ÉS bumm egy unalmas katyvasz. Ez a film tényleg csak azoknak élvezetes akik ismerik a rendezőt, az akkori filmeket, a történetet.
Amúgy köszi, értem most már a végét, így Tarantinosabb, így állt bosszút rajtuk. Ez rendben is van.

Zseniálisan erős film,rendezés,színészek,zenék díszletek,minden elsőrangú,kiváló filmélmény. Nem értem a sok negatív kritikát,az ember elolvas egy wikipedia szócikket,vagy kettőt,aztán érthető az egész story,aki meg egy tarantino filmre úgy ül be,hogy fingja sincs mit fog nézni,az meg is érdemli,hogy ne értsen semmit. A film vége meg tényleg óriásit üt,zseniálisan elő volt készítve,hogy jön a horror story két részletben(ranch+polanski ház ) és aztán láttuk amit láttunk,zseniális meglepetés, igazságszolgáltatás,ahogy nem számítottunk rá.
Az egész film magával ragadó,a zenék,az egész kor hangulata,a háttérben növekvő feszültség,aztán annak feloldása…. nem tudom,hogy volt-e olyan film amit ennyire újra akartam volna nézni miután kijöttem a moziból.
A film teli volt felejthetetlen jelentekkel:
a ranch-es rész
Dicaprio színészi alakítása a westernben(az egész jelenet mestermű)
A lángszórós rész
Cliff Booth jelenete a feleségével
De alapvetően minden beszélgetés bikaerős volt ami Rick és Cliff között ment.
stbstb.
Igazából reggelig lehetne dicsérni,nagyon sajnálhatja akinek elment a feje felett ez a film.

Evil9
Köszi, így már semmit sem kell írnom. Egyetértek. 🤗

53. B+…megnéztem. Nem kommentálnám, de ebbe beletrafáltam. Én azért megértem a kritikákat is, maradjunk annyiban. Elröppent, de egyben érződött erősen, hogy lehetett volna belőle bőven vágni. A vége dolog itt most nem tetszett, nagyon nem. Értem én, hogy miért. De na. Ha kárpótolt volna a többi, de sajnos nem nagyon tette. Számítani lehetett a film stílusára a trailer alapján, de igazából nem volt erős cselekménye, és ami a legjobban szíven ütött, hogy párbeszéde sem. Márpedig ha valamit várok egy Tarantino filmtől akkor az az. Átment rajtam mintha nem is lett volna. Gyorsan el fogom felejteni.

Nekem bejött. 8/10

Zseniális volt a film és elszomorító olvasni ezt a sok negatív kommentet. Értetlenkedést.

A film végéről:

Az egész filmben végig vonul a valóság és fikció allegóriaája, és, hogy a kettő, hogyan fér meg egymás mellett, egészíti ki egymást. Erre a legszembetűnőbb példa a két főszereplő személye. (befutott színész aki szerepeket játszik, elvarázsolt világban él, illetve kaszkadőr aki a kőkemény valóságot testesíti meg.)
Szerintem Tarantino azt mondja, hogy a film képes megváltoztatni a valóságot éppen ezért gyönyörű. Ő bármit megtehet a filmjeiben, megszépíthet egy emléket. Ez a legnagyobb tisztelgés Tarantinotol, mind Sharon Tate, mind a hivatása iránt.

Ettől függetlenül számomra kiszámítható a volt ez a végkifejlet, mivel anno nyilatkozta, hogy egy trilógiát szeretne készíteni amelyekben megváltoztat sötét történelmi eseményeket.

A három film (Unglorious, Django, Once Upon..) pedig jól működik együtt a közös főszereplőkkel utalásokkal, de szerintem a három közül ez magasan kiemlekedik. Baromi szépen van végig vezetve a mondanivaló, lassan hömpölyög és elgondolkodtat. Kevésbé érződik manírosnak, mint a másik kettő. Sugárzik belőle a szeretet. Imádtam.

Már kétszer megnéztem, pont egy ilyen visszaványódó érzés miatt. Szerintem lesz ebből egy 3. is még, kicsit később :)

“Nem túl jó de nem is vészes.” A játékidő nálam is elröpült, beszippantott a 60as évekbe és a színészi játék is pazar volt. De egyszer elég volt, pont mint az Aljas Nyolcas.

Én is láttam már kétszer (szigorúan angolul). Szerintem is zseniális a hangulata, nem értem a sok fanyalgó kommentet… Nyilván hosszú és lassú menetű, de aki nem tudja mire ül be az meg is érdemli.
A jó a rossz és a csúf, apokalipszis most, volt egyszer egy vadnyugat, keresztapa 2 stb.. Mind hosszú és lassú menetű film mégis a legjobbak között tartják számon, úgyhogy ez nem egy jó indok kedves transformers rajongók :)

nézd, a Transformers filmek is 5-10 órásak mindig.

amúgy tényleg :D

Nem a legjobb Tarantino film, de a többi nyári filmet simán veri minőségben.
Elsőre nézésre 7/10.
Rick Dalton nálam bekerült a kedvenc Tarantino karakterek közé,de Cliff is felejthetetlen marad.
Spoiler
DiCaprio remek volt. Főleg amikor kiakadt a 3 hippire.
Negatívum nálam amikor a hippik bementek Dalton lakására és farkasszemet néztek Cliffel. Tavaly a Bad Times At el Royalban sokkal feszültebb volt amikor a hippik bementek a hotelba. Itt nem volt meg a nagy feszültség, Tarantino jobban is megtudta volna csinálni azt a jelenetet.
Az idézhető párbeszédeket én is hiányolom. Kicsit jó lett volna még dolgozni a párbeszédeken.
Összességében jó élmény volt.

Végre egy QT film, amiről nagyon sokat és nagyon szívesen beszélnék és végre nem csak a velőtrázó manirjai miatt. Nálam lehet befér a legjobb 3 Tarantino filmbe a Kutyaszoritoban és a Kill Bill 1 mellett.

Szeretek mosolyogva kijönni a moziból. Ez most is így volt.

Némileg QT fannak tartom magam, talán azért mert lebilincsel a karakterábrázolása, a dialógusai, en bloc ahogy elmesél egy történetet.
Nem szeretem a western filmeket, Bruce Lee-ért sem voltam oda különösebben, a Sharon Tate-Manson sztorival sem voltam annyira képben, (azaz nem kerestem ki wikin) mégis imádtam minden percét és mikor kiírták a címet, kirobbant belőlem a gondolat, hogy még, még, mééég, csak még egy órácskát. Vagy egy pici betekintést abba, ahogy szóba elegyednek egymással, miután bemennek.. el tudtam volna nézni egész nap.
Nehéz szavakba önteni, vagy felsorolni, mennyi minden tetszett. Azért azt leszögezem, hogy DiCaprio minden perce kincs volt – bár érte már kb 7 éves korom óta rajongok.
Tarantino azon kevesek egyike, akik még egy sima könyvről induló párbeszédet is érdekessé tudnak tenni. Nem kell, hogy fröcsögjön orrba-szájba a vér, elég, ha csak meglep és egy icipicit megszépíti a történelem egy szeletét a maga módján.
Kicsit én is amolyan szerelmes levélnek fogom fel ezt a filmet. Nem feltétlen csak és kizárólag Hollywoodnak, Sharonnak, vagy az akkori kor nagyjainak, hanem magának a filmkészítésnek.
Hogy ezen felül mi az üzenete, van-e üzenete, szól-e bárkinek? Hogyne. Rick Daltonon keresztül szerintem simán meg lehetett értetni a nézővel, hogy a dolgok rendbe tudnak jönni, ha adunk nekik egy esélyt, általában rendbe is jönnek (lásd Leo lakókocsis kirohanásos jelenete:D vagy bármelyik párbeszéde Cliffel) és amit fentebb írt valaki, hogy figyeljünk oda egymásra, ne várjuk meg, míg megtörténik a tragédia..

Érzelmileg nagyon erős, szép munka, csak így tovább:D és talán pont azért nagyon jó, mert Tarantinotól kicsit szokatlan, nyugodtabb, letisztultabb irány, ami nyilván nem mindenkinek fog tetszeni, de ez nem is baj.

Akkor én is hozzáadom a saját meglátásaimat.

Nekem személy szerint a gyengébb QT-filmek közé tartozik, pedig nagyon vártam. Voltak problémáim a Hateful Eight-tel is, de azt gondoltam, itt majd kiköszörüli a csorbát, de nem, ez még problémásabb volt.

Egyrészről élveztem a filmet magát: nagyon hamar elment, jó volt a hangulata, teljes mértékben egyetértek azzal kapcsolatban, hogy itt valami magasabb szintű dologról van szó. Azonban:

-Rick Dalton karaktere számomra totálisan hiteltelen, non-character volt. Nem éreztem mögötte hátteret, nem volt plasztikus számomra, hiába volt meg az alapanyag hozzá. A Clint Eastwood karrierjére hajazó allúziók is helyben voltak, a kor embere, a kor színésze, mégsem állt össze karakterré, amin az sem segített, hogy szerintem Leo az egyik legrosszabb alakítását nyújtja az elmúlt évekből (természetesen csak önmagához hasonlítva). Modoros játéka miatt csak egy dolgozó színész láttam, nem pedig egy valódi figurát.

-Daltonon mellett számomra az összes figura papírmasé jellegű volt. Brad Pitt alakítása és figurája volt a legkézzelfoghatóbb, de színészek által játszott színészek/rendezők mászkáltak ki-be a filmből anélkül, hogy többek lennének, mint idézőjeles említések. Ez kiváltképp igaz Sharon Tate-re, aki táncon és mosolygáson kívül a film szerint nem volt többre képes, alig szólalt meg.

-Maga a világ és a korszak rengeteg izgalmas nyersanyagot szolgáltatott egy igazán ütős mozihoz, feldolgozáshoz. Éppen ezért volt meglepő, hogy QT végig kliséhegyekben gázolt: zeneválasztásban, valamint a korszak bemutatásában nem nyújtott számomra semmivel sem többet, mint mondjok más, hasonszőrű alkotások. Maga a város is csak modoros díszlet marad, akárcsak Leo alakítása.

-Bár vannak nagyon jó pillanatai, például az erős zárás, valamint a Bruce Lee jelenet, hogy csak példát említsek, többnyire a forgatókönyv mégis unalomba fullad, több helyen is. És itt most nem a cselekmény hiányára gondolok, vagy az eseménytelenségre, hogy reagáljak korábbi kommentekre is. A probléma nálam azzal volt, hogy maga a korszak/szereplők/helyszínek bemutatása nem mutatott semmi többet a kötelezőnél, valamint a film egyes szekvenciái akár a vágószoba padlóján is landolhattak volna, ugyanis semmit nem adtak hozzá a filmhez. Gondolok itt főképpen a western-shoot -ra, aminek jelentősen kijárt volna az a vágóolló.

Aztán hogy kapcsolódunk Sharon Tate-hez? Miért van szükség erre a kapcsolatra egyáltalán? Igen, fontos része volt a korszaknak, az évnek: akárcsak Nixon megválasztása, vagy éppen a holdraszállás, erről mégsem hallottunk semmit. A film így nem több számomra, mint toporzékolás, valamint kiváló és unalmas jelenetek, pillanatok csokra. Nem állt össze teljes egésszé.

Mindezek mellett mégsem mondom, hogy rossz film, ahogyan azt említettem korábban is. Élveztem, jó volt elnézni (legfőképp nem csekély háttértudással), de sajnos nem tudott hozzáadni a már meglévőkhöz. Arra is gondoltam, hogy talán az volt a baj, hogy eddig QT mindig zsánerben maradt, és az adott zsánerek kulcselemeit figurázta, játszott velük, itt azonban filmet kellett készíteni, nem volt semmi, amivel játszadozni lehetett volna, csak a történelem.

Egy hosszabb cutot is megnéztem volna, ugyanis érezhetően sok minden kimaradt. QT fontolgatta, hogy még átszabja a filmet Cannes-után: erősen ráfért volna, mert ez így számomra kevés volt. 6/10.

Ez egy kísérleti film volt a számomra: a sodró történet 1 pont, a korhangulat 10, így jön ki szorzással a pontszám – és remélem, két Oscar a srácoknak. Ugyan átlagban megvolt a Tarantinótól megszokott ‘literszám’ is, de kissé farnehéz lett a végeredmény, talán mert a vágószobából kihordott véres zsákok súlya nagyobb volt, mint a mesterkópiáé.

QT biztos nagy tisztelője Polanskinak, ez az inverz, Bruce Campbell legjobb pillanatait idéző finálé valami kamaszos vérbosszúpornó-vágyálom lett az ifjú özvegy rendező felé, aki – utólag – biztos szívesen beugrott volna Cliff és/vagy a lángszóróval ejakuláló házigazda szerepébe.

Nagyon várom a négyórás verziót.

Egyetlen percig se tartottam unalmasnak, nagyon élveztem. Sokkal jobban megfogott, mint Tarantino kettő legutóbbi filmje, talán mert erősebb volt a kötődésem a szereplőkhöz. A feszült Manson Familys jeleneteket leszámítva végig ott csillogott benne a hollywoodi aranykor “bája”, amiért Tarantino láthatóan baromira rajong, mert hát a végével egy olyan alternatív modernkori mesét vázolt fel, ahol ez a korszak örökké tart.

Azt még senki nem írta, hogy Leo karaktere egyébként Burt Reynoldsról volt mintázva és az ő kaszkadőre is létező személy volt. (Navajo Joe >> Nebraska Jim a második legjobb spagetti western rendezővel :D ) Illetve Burt Reynolds játszotta volna az öreget a farmon, csak sajnos idő előtt elhunyt.

Nekem a kedvenc jelenetem ahogy Bruce Lee beszél Mohamed Aliról. Az annyira tipikusa korabelire sikeredett, hogy elmondani nem lehet. Számomra tökéletes volt a film. Végre értettem a történelmi hátteret, nem úgy, mint az előző filmben, ahol a polgárháborúról vitatkoztak, az elég lapos volt. Valóban kevésbé élvezhető úgy ez a film is, ha nem ismered azt a kort. Ja és Steve McQueen hibátlan volt. :)

Kibaszott jó volt ez a film, Kill Bill óta messze a legjobb QT. Dicaprio, Pitt de igazából minden színész zseniális volt. Egyből behúzott a hangulat és nem is eresztett. Óriási zenék, snittek. Csatlakozom azokhoz akik nézték volna még pár órán át.

Végre ide, Istenhátamögére is elért a film a Mozgó Mozival. Még a hatása alatt vagyok, annyira jó volt a hangulata. Sztoriban nem túl erős a film, inkább olyan, mintha életképek sorozatát láttam volna, vagy egy halom fekete-fehér és színes képeslapot filmszerűen összefűzve. (Mint amilyenek gyerekkoromban voltak, azok a leporellós képeslap gyűjtemények). Ehhez képest a vége meg teljesen elborult volt. Nem a legjobb T. film, de nem bánom, hogy moziban néztem meg. :)

Once Upon a Time… in Hollywood

73 hozzászólás a “Once Upon a Time… in Hollywood” bejegyzéshez

Leave a Reply

Hirdetés