Úgy érzi valamennyire félreértették amit mondott. Ha jól veszem ki, inkább az általatok sokszor említett “agyonfókuszcsoportozás”, minden kockázat kerülése a baja a képregényfilmekkel (gondolom azok a tünetei a hollywoodi helyzetnek). Olyannak érzi őket, mintha mindegyik remake lenne, mivel annyira kevés emberi témához nyúlhatnak, és olyan széles skálát kell lefedjenek a profitmaximalizáció miatt. És hogy ezek a filmek szépen lassan kiszorítanak a nagyvásznakról szinte mindent. Szerinte a tojás és a csirke esete az általuk mutatott igény, avagy hiába mondjuk, hogy de hát erre mennek az emberek, mert ha sokszor kapnak ezt, akkor úgy érzik csak ennyire vágynak.
Próbáltam összefogni, de itt a teljes általa írt bejegyzés, érdemes elolvasni.
Ha már szóba került a téma, akkor van ez az Edward Norton interjú, amiben a Hulkról is kérdezik, meg nagyjából arról, amiről fent Scorsese beszél, és ezt is iszonyat érdekes meghallgatni szerintem, ha valakit érdekel a cinema helyzete manapság. Norton sokkal visszafogottabb amúgy, mivel egyrészt hisz a nézőkben, a podcastok és sorozatok és a többi bizonyítja, hogy még mindig tudnak bonyolultabb dolgokra figyelni hosszan, nem 10 másodpercig lehet csak lekötni őket, viszont szerinte az káros esetleg a cinema kérdésen túl, hogy ennyire előregyártott, egyszerű gondolatokat fogyasztanak sokan, nem olyasmit, ami után fontosabb kérdéseket tesznek fel maguknak.
Sajnos szinte mindenben igaza van. Ő az egyik utolsó igazán eredeti amerikai filmrendező.
Szerintem nincs igaza. Megmaradhat a kecske és a káposzta is. A képregényfilmek nem zárják ki a művészfilmeket. Az egy álszent kijelentés, hogy csak a rendező személye döntene egy filmről, mert ez függ a mögötte álló stábtól (pl. operatőr, színészek, jelmezek, helyszínek, effektek, zene) Néha még a marketinges részleg is el tud adni egy rossz vagy közepes filmet egy kreatív kampánnyal, illetve akár elszúrni egy jónak ígérkező filmet. S ez csak egy a sok faktor közül. Ettől még egy képregényfilm is lehet igényesen eljátszott, érzelmeket válthat ki a sekélyesnek hitt sztori ellenére, látszódhat a beleölt művészi ambíció. Pl. Marvelnél csak nézzétek meg Ego bolygóját vagy Asgardot. Tehát az emberek nem feltétlenül feszengeni, nyüszíteni, nyomorultúl érezni magukat mennek moziba, hanem szórakozni, barátként viszontlátni a kedvenceiket. Ezt ragadta meg jól az MCU, hogy a nézőknél ez a csapatba, falkába tartozás érzése felülírja a vívódó, melankóliába és önismeretbe átcsapó drámák iránti igényt. Pláne egy olyan közösségi médiában, ahol mindenki különlegesnek és tökéletesnek hiszi magát a középszerűsége, a gyarlósága miatt, majd éppen ők akarnak abba a bizonyos görbe tükörbe belenézni. Egyszerűen ez a problémakerülő társadalom kivetülése is, hogy kerülik a mélyebb és komorabb alkotàsokat. De ismétlem, ettől még mindkét tábor létezhet egymás mellett és van közös halmazuk is.
Scorsese állítását/gondolatait, legjobban a Joker cáfolja, ugyan igen csak nem egy blogbuster típusú film még is lassan 1 mrd-nél tart.
Nézzük meg az október / november hónapokat, alig van valami igazán nézhető film :(
Itt van pl. a terminátor ami szinte egyedüli nagy durranásnak szánt produkció és az is csúnyán elhasalt, a gemini man szintén :(
Nekem ebből az jön le, hogy lenne itt igény egyedi filmekre is, vagy egyedi ötletekre megvalósításokra, csak hát ezek nincsenek kiszolgálva.
Az tény hogy a nagy stúdiók profit orientáltak és nem nagyon mernek próbálkozni új dolgokkal, de ez meg már nem a nézők hibája…
hanem magam a filmiparé, ami ellen szintén csak a benne dolgozó nagyobb presztízzsel rendelkező emberek-é is.
Vissza a Jokerhez, nem tudom mi igaz és mi PR de elvileg ott is sokat kellett harcolnia Todd Phillips-nek a studióval, hogy a saját vízióját vihesse nagy vászonra és lásd bejött…
Miben van igaza?
Nem létezik egyetlen igazság.
Összehasonlítja Hitchcock művészfilmeit a szuperhős filmekkel, wao!
Az egy dolog, hogy minden rendező mozivászonra készíti a filmjét, de a valóság az, hogy már a filmek 90%-át nem azon nézzük. Lehet ezen vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó, de ettől még ez a valóság.
És az is valóság, hogy szinte az összes filmet fókuszcsoportozzák manapság.
Egyébként én nem azt mondom, hogy semmiben sincsen igaza, mert tényleg kiszorítják a “kis” filmeket a piacról a nagy blockbusterek, de azért még vannak “független” filmfesztiválok, díjak, stb. És őszintén ezeknek a filmeknek mindig is nagyon szűk közönsége volt, ráadásul ezeket a filmeket hajlamosabbak vagyunk megnézni tv-ben, mint moziban.
Tényleg úgy mondom ezeket, hogy én szeretem a művészfilmeket, a nem blockbuster filmeket, a héten is filmfesztiválra megyek, egyik kedvenc rendezőm Ingmar Bergman.
*ellen szintén csak a benne dolgozó nagyobb presztízzsel rendelkező emberek tehetnek. <— ezt akartam írni csak közben elterelődött a figyelmem :D
Anthonz:Hitchcock nem művészfilmeket készített,hanem pokoli jó filmtörténeti zsánerműveket. Azok a filmek mai napig működnek,és bármikor újra lehet nézni őket,ellentétben a marveles förmedvényekkel.
A joker meg egy szimpla Scorsese klónfilm. Taxisöfőr meg Komédia Királya utánérzés. Borzasztóan túlértékelt valami.
A Marvel-filmek között is vannak jobbak és rosszabbak, ahogyan Scorsese életművében sem csak mesterművek szerepelnek…
Szerencsére akad jó pár tehetséges és egyedi stílusú rendező, akik biztosítják, hogy (ha kisebb arányban is, mint régen) de még jó ideig szülessenek igazán jó, többször nézhető mozifilmek. Persze ezt nem egy pénzgyár stúdió aranytojást tojó tyúkjától kell várni – annak ellenére, hogy én én pl. a Thor Ragnarok-ot vagy a Végtelen háborút bármikor újra tudnám nézni.
Közönségfilmek mindig is voltak és lesznek, most a képregény a divat. Változott a világ, a háromévesek profibbak a számítógépekkel és az okoskütyükkel, mint a diplomás fiatalok, a fiúk lányos ruhákban járnak, a lányok fiúként/férfiként viselkednek, kifordult magából a fajok és nemek közötti háború, a környezetszennyező cégek zöldnek állítják be magukat, a vegák és a húsevők háborúznak, a tévé lassan lenyomja a mozit, és a többi.
A Joker megmutatta, hogy nem kell a világsikerhez CGI és sok nagy név. Igen, rengeteget merít a Taxisofőrből és a Komédia királyából, viszont ez mióta baj?
Tarantino az egész filmográfiáját erre építette és mégis 20 éve zabálják a filmjeit (amik valószínűleg még 40 év múlva is remekül fognak mutatni).
Idővel a Marvel-lufi is ki fog pukkadni, ahogyan a többi korábbi is, aztán jön egy új őrület.
Készült egy jó minőségű fordítás is a NYtimes cikkből, ha valakit érdekel:
https://filmvilag.blog.hu/2019/11/05/scorsese_ujra_elmagyarazza_mit_jelent_szamara_a_mozi
“Összehasonlítja Hitchcock művészfilmeit a szuperhős filmekkel, wao!”
mert régen ezek mentek a moziban, erre özönlött a tömeg.
“Tehát az emberek nem feltétlenül feszengeni, nyüszíteni, nyomorultúl érezni magukat mennek moziba, hanem szórakozni, barátként viszontlátni a kedvenceiket. ”
az hogy gondolkozol valamin még nem feszengést és nyüszítést jelent.
Annyira unom már ezt basszus. Elmondta a véleményét és kész, mindenki lépjen már túl rajta a picsába! Neki is lehet véleménye ahogy mindenki másnak. Ne csináljunk már úgy mintha minden 2. ember imádná a képregény filmeket. Elmennek rá mert “nincs” más meg azok a megszokottak. Teljesen igaza van az öregnek. Olyan moziba járó ember kevés van aki kimondottan pl Marvel filmre megy el. Abból van a több aki elmegy rájuk mert tudja hogy biztosít egy bizonyos szórakozást. Nem véletlen hogy a Barátok Közt is már több mint 2 évtizede porondon van. :D Nem véletlen lesz 10 rész a Halálos Iramból is pl. Az emberek azt szeretik amit megszoknak. Én is ezer éve kaszálnám már pl a CW-s Arrowverzum sorik 90%-át de mégse teszem mert megszoktam hogy nézem őket.
Egyébként az egyik nem zárja ki a másikat. Tehát attól hogy én megnézek egy MCU vagy DC vagy bármilyen idióta blockbuster filmet nem jelenti hogy nem szeretem jobban a művészfilmeket. És ezt nem csak filmekre lehet kivetíteni hanem konkrétan bármire. Kapcsolatokra is pl. A legtöbb kapcsolat nem azért tart ki hosszú ideig mert annyira szerelmesek hanem mert megszokták egymást. Ez általános igazság. Aki ezt nem látja be azzal gondok vannak.
És azért azt is be kell látni hogy minden egyes Marvel film egy kaptafa. Épp ezért ilyen sikeresek. Na meg azért mert belenevelték az emberekbe hogy látni kell minden filmet hogy megértsd mi történik egy csapat filmben. Pedig ez egy baromi nagy hazugság igazából. És ebben a legjobb a Marvel hogy baromi jól kampányolnak a filmjeik mellett. És épp ezért van igaza az öregnek mert mondjatok egy filmet ami nem blockbuster de felkerült a radarra komolyabban az elmúlt 1-2 évben mert jobb volt a reklámja mint pl egy MCU filmnek. A komolyabb filmekre nem figyel fel a többség max akkor ha telepakolják díjakkal. De akkor is csak elenyésző ember nézi meg és akkor is csak utólag. És ez főleg azért van mert sokkal kevesebb pénzük van a reklámra.
Szóval lehet utálni az öreget a véleményéért de attól még igaza van. És attól hogy ezt vallja, ti, én és mások is ugyan úgy szerethetik a képregény adaptációkat. Előbb vagy utóbb úgyis jön más ami leváltja majd ezeket is.
Szerintem nem lehet olyan egyszerűen kategorizálni az embereket, hogy ez képregény filmeket szeret, ez drámát, stb.
Én például imádtam a Végtelen Háborút, 3x néztem meg moziban. Ugyanakkor szeretem nagyon Benjamin Buttont is. Tök más műfaj, tök más mondanivalóval.
És vannak napok, amikor az egyikhez nincs kedvem, máskor a másikhoz. Ha arra vágyok, hogy valami elvigyen 2 órára a valóságból és olyan helyre, ahol csak tátnom kell a számat és jó kedvem lesz tőle, akkor elmegyek megnézni a Ragnaröket. Ha nem erre vágyok, és épp bőgni akarok a jöhet a Híd Terabithia földjére.
Annyira sarkosan gondolkodik és elég szomorú, hogy ezt hangoztatja is… De talán, ha lement az Irishman, akkor abbahagyja. Ne legyenek illúzióink, kell a marketing neki is és ez a marketingnek egy elég hitvány formája. Itt jegyezném meg, hogy olyat még nem láttam sem a Marveltől, sem a DC-től, hogy azzal akarnának eladni egy filmet, hogy másokba beletörlik a lábukat!
Kár éles határvonalat húzni a filmek között és ilyen kategóriákat felépíteni, azokat pedig jó vagy rosszként megbélyegezni. Ez olyan mintha valaki azt mondaná, hogy jót enni csak Michelin csillagos étteremben lehet, vagy az autó a Ferrarinál és a Rolls Roycenál kezdődik. Szerintem lehet marha jót enni egy street foodosnál is és lehet rosszat enni egy elit étteremben is. De a történelem során voltak kritikán aluli Ferrarik és Rollsok is és gyártott olyan remek autókat a Volkswagen és a Volvo is, amik mosolyt csalnak az ember arcára. Mindegyik más és másért szerethető.
Véleményem szerint, bőven megférnek egymás mellett az ő filmjei és a képregényfilmek is a piacon. Én például imádom mindkettőt és szerintem elég nagy a mozibajárók közében a közös halmaz.
Tl;dr: Technikailag nem a Marvel a hibás, csak rajtuk vezeti le a feszkót az öreg, amiért a régi kurvázos nagy haverjai nem adnak neki elég dohányt és a Netflix-re száműzték.
Sokan írjátok, hogy miért nem tud megférni egymás mellett a kettő, hülye öreg mit pofázik, blabla. De hát éppen ezt kérdezi ő is, felőle maradhatna a Marvel, ha a többire is maradna hely, csak az a probléma, hogy nem marad. Elmondta, hogy neki nem kenyere, de elismeri, hogy másoknak élmény, sok benne a munka, nincs is ezzel baj.
Az viszont, hogy a blockbustereken kívül minden más művészfilm, meg hogy ezeknek soha nincs nagy közönsége, óriási tévedés. Volt, amíg maradt helyük, de ha lenne a nagyobb mozik által igény, akkor mehetnének még most is simán (vagy nem, de nem tudjuk meg a választ, mert nem mennek).
Épp, hogy nem fogalmaz sarkalatosan, hanem mindenkinek helyet akar, a vidámpark mellett legyen meg a Cinema is. De ha valami nem blockbuster az nem lesz egyből Stalker. Hitchcock, Scorsese nem muveszfilmesek, de meg Tarantino sem.
Tök igaza van.
A nézők is eligénytelenedtek, bármit megnéznek, mi agyon van reklámozva, egy hét múlva semmire nem emlékeznek belőle, csak legyen mit kiposztolni a facebookra.
Lehet, ez mindig is emberi jellem volt, de régebben sokkal öntudatosabbak voltak mind a nézők, mind a készítők.
Az nettó baromság, hogy a marvelek nincsenek hatással a filmiparra, ha látják, hogy az ugyanarra a sablonra felépített agyatlan látványfilmeket kajálják a nézők, mások is ilyen színvonalat készítenek – lásd: új star wars, új jurassic parkok, új terminátor…
Hydro nagyon jól leírta, elkorcsosult a világ, már nem ugyanazok az értékek, amik 15 évvel ezelőtt voltak. És a szomorú, hogy ezt azok szívják meg, akik igenis “azt a kort szeretnék”. Ahol a férfi férfi, nem a húsz kilójával, bokáig érő csőgatyában feszül a facebookon, a nő nő, és nem egy leszbikus-biszex insta-pózer picsa, és a média nem az elkorcsosult embereket, az emberi fajt ledegradáló értékeket reklámozza. Akármerre nézek, mindenhol az okostelefon, a magukat nulla eredményre verő hülyék, és mindenhonnan a művészetölő alkotások, mind zenében, filmben, műsorokban. És a marvel remekül felismerte, hogy erre tud egy piacot építeni, bármiféle értékek nélkül.
Éppen másfél hónapja kezdtem el végignézni az összeset (a marvel kapitánynál tartok), a legtöbbel büntetni lehet, de 1-2-re azt mondom, nem rossz. És az bosszantó úgymond, hogy ha egy kicsit visszavesznek az agyatlanságokból, sokkal maradandóbb filmeket tudtak volna kihozni belőlük.
Félreértés ne essék, megértem én, hogy egyeseknek jó kis kikapcsolódás, a gond az, hogy a marvelek miatt már minden filmet marvel-színvonalra akarnak belőni. Lehet, erről nem a marvel tehet, de ez van, hülye, aki ezt nem látja.
Scorsese filmjeihez meg annyit tennék hozzá, hogy Thelma Schoonmaker nagyon szar vágó, sokszor kizökkentő tud lenni a munkája, remélem, hogy a mostani filmjét nem ő nyeste…