Gondolom nem titok, hogy bírom Taika Waititi rendezéseit, a nagyobbak közül a Hunt for the Wilderpeople és a Thor: Ragnarök is bejött, de ez valamiért semmilyen hatást nem váltott ki belőlem.
Pedig a koncepció is tetszik: egy gyerek szemén át mutatja be a II. világháború Németországát. A fiút látszólag teljesen elvakítja a propaganda, és a táplált gyűlölet, a képzelt barátja konkrétan Hitler, de amikor rájön, hogy az anyja egy zsidó lányt bújtat a házban, akkor kicsit megremeg a világa. Utána pedig összeismerkedik vele, ami még jobban kinyitja a szemét a hazugságokra. Lehet mégsem gonosz szörnyekről van szó…
Azt hiszem egyértelmű, hogy mi a film célja a mostani világban. Ha nem is azt, hogy szeressük egymást gyerekek, akkor legalábbis a nagyobb empátia, a buborékból kinézés serkentése. Igenis tudjunk meg több információt, ne higgyünk el mindent amit hallunk egy forrásból. Mind emberek vagyunk.
A probléma a Jojo Rabbittal, hogy a szatírát, vagy komédiát nem éreztem benne igazán, mármint a trailerben levő 1-2 abszurd pillanaton kívül. Mindez azért tűnt fel, mert ugye Waititi ezzel a filmmel példálózott, hogy igenis lehet merész komédiát csinálni manapság, csak nem mindegy miképp áll hozzá az ember. Tessék, ő még Hitlert is bele merte tenni a művébe, és senki nem feszíti érte keresztre twitteren.
Most félretéve azt, hogy Hitlerből nyilván nyugodtan lehet viccet űzni a kereszteshadjáratot folytatók között. Őt Tarantino is nyugodtan ki merte figurázni a Basterdsben. A Jojo Rabbitra viszont mindent mernék mondani, csak azt nem, hogy dráma-komédia. A drámában meg valójában pont a nézőpont, a gyerek szemszöge miatt nem kapott el, túl szájbarágós, kioktatós lett emiatt a film.
Ne értsetek félre, szerintem amit kitűztek maguknak, azt jól végigvitték, ügyesen maradt a gyerek szemszögében az egész. Számára a náci tisztek lehet ilyen karikatúrák, neki lehet nem tűnik fel a felnőttek viselkedésében a komorság, vagy pont a cinizmus, meg óvni is akarják a borzalmaktól. Érdekes a film ebből a szempontból készítésileg, de a két gyerek közötti kapcsolat, ami azért a Jojo Rabbit jelentős részét kiteszi, nem működik igazán.
Az is előfordulhat, hogy szembemegyek a film egyik üzenetével, és pont nem vagyok elég empatikus a lurkó felé?
Így az írás után akkor módosítom a ScarJo-s kérdésem: melyik Oscar jelölést érdemelte meg?
Szerintem két részre oszthatók a film jelenetei: ott vannak a kicsit komolyabb részek, főleg Jojo és a zsidó lány, illetve Jojo és az anyja között. Ezekből néha kicsit sok, de tényleg csak egy kicsit.
Másrészt viszont ott van a nácis vonal, ami szerintem következetesen, mégsem repetitíven viszi végig azt a humort, amit a trailer is beígért.
Talán egy egész picit szájbarágós, de nálam nagyon betalált, igazán jó kis dramedy lett, a maga műfajában jobban tetszett, mint az 1917. Megadom rá a 9 pontot.
Pont a Jojo Rabbit és az 1917 volt s hétvégi program.
Mindkettő film a székhez ragasztott. A Jojo Rabbit érzékenysége elképesztő. Waititi egy zseni. Az apróságok…és akkor nem írok többet. Nálam favorit minden téren. A másik filmről, ha lesz írás. :)
Egyetértek teljes mértékben. Minden oldalról (dráma/komédia) nem volt eléggé erők teljes, pusztán langyos. Kicsit kihagyott zicccer, meg ha élvezetes is volt.
Jó film!! A vègère meg.. Aaaaaaahhhhh HEROES(nèmetül).. Imàdom!!
Jó írás lett, egyetértek. ScarJo jelölését nem igazán értem..
Én imádtam a Jojo-t.
Szerintem Scarlett, ezért az alakításért jobban megérdemli az Oscart.
Ez egy nagyon bájos film és Scarlett imádnivaló benne.
Tök jó kritika. Plusz nekem Sam Rockwell karaktere dobott rá egy nagyot.
a Marriage Storyban nyújtott alakításával szemben erre jobban megérdemli? Huuha nagyon nem értek egyet. Itt imádnivaló és bájos (már akinek,.. nekem inkább kicsit semmilyen), abban viszont tényleg színészkedett, pedig attól a filmtől sem dobtam hátast. Rockwell sokkal emlékezetesebb volt, ha már mellékszereplők.
Én nem kérem számon az imdb-re, egyéb helyekre odabiggyesztett műfajt egy egyébként tökéletes filmen. Kit érdekel: az csak egy eszköz, hogy eladják, hogy a néző kb. be tudja lőni valahova.
A Wilderpeople sem volt olyan nagyon kacagtató, ugyanaz a tónus, szerintem. A Hétköznapi vámpírok, az vígjáték, igen.
Igazából inkább aranyos mint vicces, és kifejezetten sötét jelenetek is vannak. Engem az első pillanattól kezdve magával ragadott, és a végén, David Bowie Heldenjével szépen lezárt egy utazást. A gyerekszínészeknek minden megmoccanása a tehetségükre vall. Roman Griffin Davis még az ajtót is úgy csukja be a zárójelenetben, mint egy Oscar-díjas profi.
blady: Pont jó volt az úgy, nem az anyukáról szólt a film. Igazából még valahogy az is benne volt, hogy anyuka napközben elég elfoglalt, kicsit el is hanyagolja a srácot, de amikor együtt vannak, az minőségi idő (SPOILER: ki tudja, meddig lehet még vele SPOILER VÉGE).
A gyerek úgy általában jó ideig nem érti, mi folyik körülötte, bizonytalan, hiányzik neki az apja is, de nem hisztizik emiatt végig (ami más filmekben azért idegesítő tud lenni). Érdekes lenne tudni, mi van az eredeti könyvben, milyen eltérésekkel írta meg Waititi a filmet.
“Én nem kérem számon az imdb-re, egyéb helyekre odabiggyesztett műfajt egy egyébként tökéletes filmen.”
azt én sem, ellenben ha a rendező azt mondja, hogy szatíra-komédia, az már számít sztem
Szerintem zseniális alkotás. Nem lendül túl sem a dráma, sem a komédia, sem a szatíra kategóriájában. Nekem nagyon összhangban volt az egész. A házassági történetet még nem láttam, így nincs viszonyítási alapom, de Scarlett Johannson szerintem nagyszerű volt a Jojo-ban. :) Ha a házassági történetben is az csak még jobb! :)
human: hogyne számítana, de a rendező is csak be akarta lőni valahova. Lehetne történelmi, háborús, vagy kosztümös (fiktív) period piece is, ha nem lenne benne Hitler úgy, ahogy.
Az írás alapján nem néztem volna meg, de szerencsére megtettem előtte. Nagyon jó film !!! Ritkán ajánlok filmet de ezt igen. Mondom ezt úgy hogy wilderpeople pl nem tetszett
A german shephard poénon én nagyon hangosan felnevettem :D