A XXI. század portréja bemutatja miképp vesztettük el az ártatlanságunkat? Ami a film elején sokkoló, a végére már csak egy nihilista lábjegyzet, és a komolyabb emberek is inkább csak ringatóznak a szar zenére, feloldódnak a felszínben.
A film története egy lányról szól, aki 1999-ben lelőnek egy iskolai mészárlásban. Túléli, a golyó örökre ott marad a gerincében, és az élményeit egy szép dallal dolgozza fel, amiben egy producer meglátja a sikert. Erre a lány karrierjének beindulásakor történik 9/11. És innen ugrik 2017-re a film, ahol Celeste már a visszatérését tervezi, egy nagy koncertkörutat a rajongóknak, amikor valakik az első videóklipjében látott maszkokban embereket mészárolnak egy tengerparton.
Igazából tök nehéz a történetet elmondani, mert oké, ez történik, de nagyjából semmit nem mond a filmről, vagyis arról, hogy milyen élmény. Teljesen érdekes, ahogy ábrázolja a két tragédiát a Vox Lux, és ezen keresztül az emberek és a média reakcióját. Nem véletlen, hogy a 9/11 előestéjén veszti el szüzességét a főszereplő, hiszen akkor veszti el rengeteg amerikai is, csak ugye nem szexuálisan. És ezen párhuzamok mellett még az is előkerülhet a filmben, hogy a sztárkultusz mit művel az emberrel, tönkreteszi a főszereplőt, aki ugye tulajdonképpen az emberiség talán. Saját magát pusztítja?
Mindezeket úgy mondom, hogy taszító a film. Nem olyan, hogy leül az ember és élvezi, sőt, még az elgondolkodós művek szabályait is felrúgja. Az ténynek tűnik, hogy a rendező Brady Corbet felnövése közben Lars von Trier tette rá a legnagyobb hatást, viszont, hogy is mondjam, tesz hozzá? Talán ez jó kifejezés. Legalábbis nem szolgai másolást látunk.
Amúgy fényképezés szempontjából gyönyörű a film. Vagyis ez is kettős érzés, mert olyan, mintha nem illene hozzá a kezdő mészárlás kivételével. Nem realista a kinézet, hanem túl művészies, de igazából engem ilyen szempontból lenyűgözött. És véleményem szerint teljesen összefügg a végén levő feloldással, hogy miért ezt a megoldást választhatták.
Oda jutottam, hogy ez megosztó darab lenne, de elnézve az imdb-t nem osztott ez senkit, a többség szerint szar, és valójában megértem ezeket az érzelmeket. Van benne valami, de az undorító érzés amit ad – néhol a túlművészieskedéssel – az bizony nem kellemes.
A legjobban a vége húzza alá ezeket, a sötét képek, a komolykodás egy olyan koncerthez vezet, ami valami siralmasan szar zenét jelent. Celeste dalai semmik (látom, hogy Sia írta őket, de direkt felszínesre), a sztárságához semmi köze a tehetségének, csak jó helyen volt jókor, megtalálta az angle-t, és a mocskos producer megcsinálta. Immáron a lábuk előtt a világ, ahova csak nehezen jutottak be. Egészen addig, amíg ki nem köpi őket?
Ez a film engem annak idején halálra idegesített a művészieskedéssel, ezért még az erősebb pillanatait sem tudtam értékelni. Portman mostanság nem választ túl jól.
Human, tök jól összefoglaltad az érzést, amit a film ad.
Nekem is eszembe jutott közben, hogy nagyon erőlködik a film, hogy klasszikus vagy valami nagy hatású mű legyen, de a végén nem sikerül Brady Corbetnek felnőni a feladathoz.
Baromi hullámzó a film, mert a nyitójelenet gyomorrúgásán túl hol nagyon rossz amit látunk, hol nagyon jó. Akad 1-2 zseniális rész is. Közben viszont baromira idegesítő az egész, amit látunk. Portman szerintem nagyon jó, de a semmitmondó szövegekkel ő sem tudott csodát tenni. Pedig a karaktere és a potenciál ami benne van a tragédiájában és a lányával való kapcsolatában, az többet érdemel. (Egyik legjobb rész, amikor az étteremben vannak).
Valahogy olyan érzésem volt a végén, hogy nem baj, hogy rászántam az időt, de többet nem nézném újra. Nem tudom, hogy ezzel egy profibb rendező mit tudott volna kezdeni, de a téma, meg a mögöttes tartalom miatt azt érzem, hogy ebben sokkal több volt.
“Portman szerintem nagyon jó, de a semmitmondó szövegekkel ő sem tudott csodát tenni. ”
szerintem direkt semmitmondó a szövege a normális jelenetekben is, ahogy Dafoe is mondja a sajtótájékoztató alatt.
Egyetertek, a semmitmondo szovegekkel. Pontosan ezert jatsza tul azokat a jeleneteket Portman kivaloan peldaul az ettermes jelenetben is. Ezert is latod, hogy “ez egy szinesz aki szineszkedik” nem pedig “Portman egy szerepben”, mint pl a Fekete Hattyuban.
Szerintem zsenialis film – jo par honapja lattam, de vissza-vissza emlekszem ra par naponta
Pár hónapja én is megnéztem és ha eszembe jut, most is csak arra jutok, hogy mindaz, amit fel akart karolni a film, túl nagy falat volt az írónak is és a rendezőnek is.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most mi is akart lenni. Egy/több korszak összefoglalója? Óda egy lány tragédiájához? Társadalomkritika? Intelmek a sztársághoz? Ezek mindegyike egyszerre?
De Portman itt is zseniális (minap néztem a Lucy in the sky-t, emiatt az “itt is”)
A “többség” szerint a Tree of Life is szar. Szerintem meg nekik kéne szart nyelni a játékidővel egyenlő arányban, Pasolini ütemére. A többség a tömegemberek hulláma, akik a Shawshank-et tették meg a rendkívül mérvadó 250-es lista dobogósának. Oszt ennyi.