Lovebirds: inkább hatebirds?

A tökéletes példa arra, hogy mindennek vannak rajongói? A Netflix folyamatosan emeli ki a pozitív nézői véleményeket, éltetéseket a twitteren. Plusz a filmnél teljesen elgondolkoztam azon, hogy miért fogják vissza magukat a kinti kritikusok néha. Tudom, páran rögtön ugranak, hogy “félnek a pc brigádtól”, de szerintem egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Mármint arra gondolok, hogy a film rossz, a főszereplők között a kémia eléggé kérdéses (mindjárt bővebben), és mégis ez utóbbit emeli ki mindenki a film pozitívumának, mintha vak lenne. Egy részről érthető amúgy, valójában kedvelhetőek a színészek, csak nem ebben a filmben.

A történet ott indít, hogy Issa Rae és Kumail Nanjiani karaktere mintha egyéjszakás kalandot nyomott volna, vagy nem is tudom pontosan az elejét, mert utána meg az “első csók”-nál nagyon furcsán viselkednek – bár a csók előtt vágott arcuk visszatérő poén, szóval ilyen nyakatekert írás is lehet. A lényeg, hogy elvileg egymásba szeretnek, és együtt vannak évekig, de képtelenek rendesen kommunikálni.

Itt ugrik a film 3 évet, és épp szakítanak a kocsiban, vezetés közben, amikor véletlenül elütnek valakit. A furcsa, hogy az áldozat rögtön felpattan és elszáguld a helyszínről, “hőseink” mellé pedig bepattan egy zsaru, hogy el kell kapni a menekülőt. Viszont amikor utoléri, akkor elüti azt, aztán még párszor áthajt a tetemen. Nyilvánvalóan nem zsaru volt. Hőseink azt hiszik, hogy az igazi rendőrség már csak a bőrszínük miatt is őket fogja gyanúsítani a tettel, ezért elindulnak előkeríteni a tettest. Csak hát ugye átlagemberek, akiknek ez nem megy simán.

A lényeg, hogy a bűnügy miatt muszáj együtt maradniuk, hiába szakítottak, és ez a helyzet ugye szépen lassan az ismételt egymásra találásra vezet. Amúgy a nyomozásban is vannak érdekes fordulatok, minimálisan megerőltették magukat az írók, de az egész olyan tévéfilmes minőségű, pedig ugye a helyzet kéne feldobja a sima párkapcsolati drámát, és kéne komikussá tegye.

Viszont a rengeteg helyen pozitívan kiemelt a főszereplő páros castingja valójában siralmas. Azt, hogy vonzódnak egymáshoz, egy másodpercre sem adja át a film, ellenben amikor veszekednek és szakítanak az tökéletes. Mármint nem a színészek maguk rosszak, igazából bírom mindkettőt, de iszonyat nem illenek össze, csak a negatív érzések működtek közöttük, így egy másodpercre sem “izgultam” azon, hogy egymásra találjanak ismét.

A negatív érzéseken az sem segített, hogy mivel komikus Issa Rae és Kumail Nanjiani is, így az Apatow-Feige iskolát láthattuk a megvalósításban: néha csak letették a kamerát, hogy rögtönözzenek előtte. Avagy hiába van átívelőbb szál a nyomozással, sokszor megtorpan a lendület, mert 3 percet szórakoznak, hogy úgy mondjam, egy helyben. És az egészet tetézi a finálé, ahol már a pénz is elfogyott látszólag.

Hogy valami skálára tegyem: a Stuber az ellenfele, vagy a Game Night, de ezektől iszonyatosan elmarad. És hát a Stuber sem az a világmegfejtés, na most akkor képzeljétek el. Vagyis akár belenézhettek, hiszen végül mozi helyett a Netflixen kötött ki.