Ez most valami újféle, kreatív próbálkozás lesz, egyfajta írói challenge… kíváncsi vagyok, hogyan sül el.
Az utóbbi pár évben visszatérő mémmé vált a Suicide Squad „This is Katana…” jelenete, amelyben Rick Flag (Joel Kinnaman karaktere, aki a Gunn-féle verzióban is visszatér) gyakorlatilag eldarálja a csapatnak, s ezáltal a nézőnek is, hogy kicsoda Katana karaktere és mit kell tudni róla.
Miért szeretik ezt a jelenetet ennyire szétszedni?
Szerintem a blog olvasóinak nem fogok óriási Heuréka! pillanatokat okozni, de azért a miheztartás végett adjunk értelmes indokot a kritika kapcsán: a film alapvetően egy vizuális műfaj (human, a „surprised pikachu” mémet majd ide szúrd be, légyszi!). Sokkalta hatékonyabb és profibb megmutatni valamit képekben, szavak nélkül, mint sem a néző szájába rágni bármilyen infót.
Ezért is lett az egyik legfontosabb és legalapvetőbb szabály az írók körében a „mutasd, ne pedig meséld” mantra. (OFF, de ez persze az életben is egészen megállja a helyét: hiába mondod el nekem naponta, hogy mekkora jóbarátom vagy, azzal mutatod meg igazán, ha megveszed nekem karácsonyra a 800 dolláros Vasember Hot Toys figurát. Mondani könnyű, érted…)
A néző ennek örül, mert így át tudja élni a történetet, szemben azzal, mintha mindent elmagyaráznánk neki.
Az ominózus „This is Katana…” jelenet viszont nemcsak ebben, hanem egy másik, szintén információ átadással kapcsolatos alapelvbe bukik bele: az infó feldarabolásába, illetve annak megfelelő adagolásába.
A néző annak is örül, ha ő fedezi fel a történetet lépésről lépésre, ő rakja össze a puzzle darabkákat egyesével.
Képzeld el, hogy eléd raknak egy 1000 darabos kirakóst, amiből már csak 1 darab hiányzik középen. Így azért nem túl „fun” kirakni azt a látképet Bruges-ről, hiába az a sok hattyú meg mesebeli lóf*sz.
Na, a Suicide Squad és David Ayer viszont mindezek ellenére Katana felvezetését 10 másodperc alatt elintézik. Minden fontos infót, amit érdemes tudni a karakterről, szabályosan ránk ZÚDÍT a film, Rick Flaget használva szócsőként. Az egyetlen pozitívum, ami megmenti a jelenetet a teljes kudarctól, az a rövidke flashback Tokióban – de erre még visszatérek.
Viszont: mivel fikázni mindenki tud és eddig nekem sem túl sok hozzáadott értékem van ehhez az íráshoz, ezért megpróbálok adni egy javaslatot, hogy hogyan lehetne feljavítani ezt a jelenetet és kompenzálni csóri Katana karakterét.
A challenge tehát adott és két fő megkötésem van saját magam felé:
Az egyik: felvezetni (nem átadni egy az egyben) az összes olyan infót, amit a jelenet az ismert formájában bemutat Katanáról.
Ezt én az alábbi 4+1 infómorzsára szűkítettem le, amikre egyenként fogok valamilyen javaslatot adni:
1., Katana Rick szárnysegédje (és nem egészen az Öngyilkos Osztag tagja)
2., Katana profi harcos a szamurájkarddal
3., Katana kardja elnyeli az áldozatai lelkét
4., Katana férje halott – ezzel kapcsolatban pedig lesz egy 5., rejtett infómorzsa is…
A másik megkötésem a procedúra kapcsán, hogy csak minimálisan változtathatok az eredetin. Vagyis teljesen új jelenetet nem írhatok, csak a meglévők ráncfelvarrása engedélyezett. Állítólag ~6 hét alatt kellett megírnia David Ayernek a forgatókönyvet, úgyhogy megpróbálom ezt az élményt itt most „piciben” lemodellezni úgy, hogy inkább a meglévő részeket javítom fel, mint sem hozzáírjak valami teljesen újat. A korlátok és szűkebb határok sokszor különben is serkentik a kreativitást.
Na de ennyi felvezető bőven elég, ugorjunk neki.
Az 1., “Katana Rick szárnysegédje” kapcsán: két járható utat látok. Az egyik, hogy ezt már itt, a repülőben bemutatjuk, például úgy, hogy egy félresikerült poént Katana egy Rick elleni támadásnak gondol: mittomén’, Bumeráng előveszi azt a hülye unikornisát Flag mellett, Katana pedig félreérti és azt hiszi, hogy rá akar támadni a kretén ausztrál a főnökére és huss, már villan is a penge. Nem a legjobb, de működik, ha tényleg szorít az idő.
A másik út, hogy erre csak később derül sor, hagyva egy kis extra rejtélyt/feszültséget a sztoriban Katana karakterét illetően.
Utóbbit én jobban preferálom, vagyis mikor Katana felszáll a gépre, Rick csak kevés szóval köszöntené (a „Késtél” még maradhatna is), aztán Katana csendben leülne a többiek közé. Bármelyik másik szerencsétlen rákérdez, hogy ki is ő pontosan, Rick elintézi valami kisebb hazugsággal, ami mutatná, hogy benne sem szabad megbízni, lásd később az Amanda Waller „twist”.
Később az első utcai harc során, Slipknot egyetlen „nagy” (nincs annyi idézőjel ami elég lehetne) jeleneténél Bumeráng amúgy is odahajít egyet a védjegy fegyverei közül Rick Flag felé… és Katana lehetne az, aki megvédi Flaget, mint szárnysegédje. Az különösen előnyös, ha a kardjával „kettévágja” a repülő bumerángot, mert ott a 2., pontot, valamint halványan a 3-4. pontokat is érinteni lehet. Így az akció célja nemcsak a plot, hanem a karakterek mélyítése is lehet pluszban, amit pedig különösen szeretünk.
A 2., “Katana profi harcos a szamurájkarddal” kapcsán: ez egyszerű. Az 1., kapcsán egyrészt már félig érintettem, egyébként pedig a már szintén szóba hozott tokiói flashback során akár lehetne mutatni valami extrább mozdulatot is, nemcsak a jelenet végére odavágni, amikorra már az összes jakuzát levágta Katana. Bááár igazából ez is sokat elárul a nő szamurájkardos skilljeiről, szóval határeset. Lépjünk tovább, ez a legkisebb problémánk.
A 3., “Katana kardja elnyeli az áldozatai lelkét” kapcsán: na ez talán a leggázabb húzás, hogy narrációval mutatták be a karakter egyik legérdekesebb aspektusát. Akár a tokiói flashback-ben, akár később a zombisereg támadása során lehetne mutatni, hogy a kard bizony rendelkezik egy ilyen különleges képességgel. Tegyük fel, hogy „dE hÁt a zOmBiSeReGnÉl nInCs lElkE”, oké, akkor Tokió a nyerő választás: mutassuk meg, hogy Katana nem feltétlenül szívesen használja ezt a fegyvert, csak ha nagyon muszáj és villantsuk fel, hogy egy-egy áldozat lelke (tipikusan a jakuza főnök, akit a flashback végén levág) beleszáll a kardba, egyfajta fakó szellemként, túlvilági suttogásokkal megspékelve. Katana ekkor meglát/meghall valaki mást is, de erről még nem beszélünk… és igen, a jakuza főnöknek se említse _ennyire_ egyértelműen, hogy a ki miatt is áll ő most bosszút. „A férjemnek se adtatok kegyelmet” helyett „Neki se adtatok kegyelmet”, vagy valami ilyesmi.
A 4. “Katana férje halott” kapcsán pedig: na, ez lesz az utolsó puzzle darabkánk. A krémek krémje. Szerintem kihagyott ziccer, hogy „az előző kapcsolatát elengedni képtelen” párhuzamot nem domborították ki jobban közte és Harley között. Erre a film később egyébként megadja a platformot, csak valahogy… nem kezd vele igazán semmit. Lényeg, hogy lehetne Harleyval egy ilyen mélyebb karakterpillanat a lépcsőházban (mikor Harley visszaemlékszik Obelix eredetsztorijára) vagy a kocsmában, amiben kiderül, hogy Katana férje halott.
És mindezek után keríthetünk sort a már sejtelmesen felvezetett 5. infómorzsára is, vagyis hogy Katana esetén ez az “elengedni képtelen” motívum milyen végleteket ölt. Az említett karakterpillanat és „bonding” végén erőteljesen megszoríthatná vagy akár elő is vehetné a kardot…
Így végül maga a néző rakhatna össze 1-et meg 1-et, vagyis: „Óóó, hogy a férje lelke is a kardjában van! Ezért nem használta akkor eddig a fegyvert olyan túlzott lelkesedéssel!” Mennyivel jobb élmény ez ahelyett, hogy mi rágjuk a néző szájába már a történet legelején, hogy 1 meg 1 az egyébként 2.
Végszó: Ez most tényleg csak egy ilyen kisebb kreativ challenge és írói gyakorlat a részemről, aminek elsődleges célja egyrészt a „fun”, másrészt pedig az esetleges tudásátadás volt. Természetesen ér nem egyetérteni a fenti irányokkal és kreativ döntésekkel, teljesen szubjektív ez az egész és simán lehet, hogy valahol valakinek jobb ötlete támadt. Amire elsősorban kíváncsi vagyok az az, hogy olvasnátok-e még ilyesmit később. Ha pedig igen, akár jelenetet is javasolhattok, hogy mit lehetne még ráncfelvarrni :)
Naná, hogy jöhet még ilyen!!!
Jó kis írás, én olvasnék hasonlókat :)
Pluszpont az In Bruges-ös kikacsintásért :D :D
Tök jó volt ezt olvasni, függetlenül attól, hogy mennyire hidegen hagy ez a film és ami valaha körülötte volt. Köszi Gore azért, jó kis tartalom, kérünk még!
Nagyszerű munka, a 4. ponton én is sokat gondolkodtam már korábban, jól megoldottad. Mindenképpen szívesen olvasnék még ilyeneket, javaslatnak pedig a következő jelenet ugrott be:
Batman vs Superman “Martha”
Szerintem az átlag nézőnek sajnos a szájába kell rágni manapság mindent. Ezért van a sok egy-két másodperces flashback a legtöbb filmben, amikor valami kiderül (fordulat) a cselekménnyel kapcsolatban. Mondjuk a cikkben kiragadott jelenet tényleg túlzás…
Aki odafigyel, annak leesnek a dolgok, de nem ez a jellemző sajnos.
Jöjjenek még a hosszú írások! :)
de látod, a flashback is mutatás, hogy “nézzed, ezzel függ össze ami kiderült”, míg a this is katana színtiszta expozíció, ami nulla kapcsolódási pontot ad
Még ilyen írásokat!
jó felvetések és hát igen, ennyire egyszerű lenne, ha minimálisan lett volna bennük igényesség (a fentiek valamelyikéből nem hiszem el, hogy ne akadt volna egy-egy vágókép).
viszont a legdöbbenetesebb az, hogy ha ezt is így sikerült átgondolni, akkor tutira egynél többször láttad a filmet :) na az a kemény
@abelh
a filmet tényleg csak egyszer láttam anno moziban :)
ehhez újranéztem a jelenetet meg utána még 1-2 másikat, de ennyi. (inkább youtube ranteket láttam sokat az évek során.)
bíró úr, esküszöm.
@peterke4074
“Szerintem az átlag nézőnek sajnos a szájába kell rágni manapság mindent. Ezért van a sok egy-két másodperces flashback a legtöbb filmben, amikor valami kiderül (fordulat) a cselekménnyel kapcsolatban.”
Azt hiszem, sejtem mire gondolsz, de ahogy human is írta fentebb, a flashback legalább megmutatja az infót és érdemben adja át, nem pedig “szócsővel”. Az viszont más kérdés, amire szerintem te is próbáltál utalni, hogy kicsit már olcsó mindent így bemutatni és maga a flashback, mint eszköz, eléggé túlhasznált lett (magánvélemény) az évek során.
Egyébként iszonyatosan nehéz eltalálni egy jó szintet azzal kapcsolatban, hogy mennyire legyél szájbarágós vs. absztrakt. Nekem most elkészült egy krimim, elolvastattam kb. 15 ismerősömmel és eléggé változatos visszajelzések születtek azt illetően, hogy ki mikor jött rá egy-egy “turpisságra” és ki mikor találta ki a gyilkost.
Átfogó mondanivaló, téma kapcsán belőni a megfelelő szintet még nehezebb: rakjak-e bele még egy dialógust, ami jobban rávilágít a filmem fő mondanivalójára? Szerintem már érthető és túl szájbarágós lesz. Aztán pár tesztolvasás után kiderül, hogy nem hogy egy, de legalább három helyen ki kellene ezt még domborítani… de akkor meg egy másik nézőnek lesz túl “prédikáló” a film.
Kicsit már letértem a fősodorró, de ezek szerintem tényleg az egyik legnehezebb részét képezi az írásnak és nagyon függ a célközönség befogadó készségétől.
Jópofa levezetés.
Én mindig úgy tudom elképzelni az ilyen szóbeli bemutatásokat, hogy direkt rossz infót közölnek a közönséggel és mi, az okos nézők vesszük észre, hogy sokkal mélyebb a karakter, mint aminek a többiek látják, ezután pedig ő a kedvenc “meg nem értett karakterünk”.
Példa:
Itt van “Gonosz Henry, aki gerjed a pisztolyára és imád embereket ölni” – szöveges bemutatás, közben pedig vannak flashbackek Henry gyerekkoráról, ahol happy volt, de a gonoszok elszakították a családtól, a főgonosznak spéci pisztolya volt, amivel kínozta az anyját, ő igazságot tett és megtartotta a pisztolyt mint emlékeztetőt, hogy a fegyverek rosszak és így tovább. Ha már mindenképpen kell duma bemutatás, akkor vagy kevés infó, vagy direkt rossz infó.
Amúgy nekem nagy kedvencem az az összevágott kis Star Wars videó, amikor Obi Wan meséli Lukenak, hogy kié volt a fénykard, kevés infóval, hogy az apjáé volt, akit megölt Darth Vader és közben be van vágva sok jelenet, hogy Anakin hogyan ált át a másik oldalra és lezárva az “You were my brother Anakin, I loved you” szöveggel.
Persze ez csak akkor üt, ha már láttad az első részeket (még akkor is ha direkt nem volt érthető) és lelő sok poént, de mint koncept bemutatni a hátteret, közben beszélni róla, a főszereplőt homályban tartani, de a nézőket felvilágosítani, szerintem szuper.
Érdekes műfaj, határozottan tetszett, jöhet még ilyen :)