Az Overlordot rendező Julius Avery épp átírja Eric Pearson (Black Widow, Godzilla vs. Kong) forgatókönyvét, hogy utána bepattanjon az új Van Helsing-film direktori székébe is. Az egyik producer pedig James Wan. Minden összeáll ahhoz, hogy rendes horrorhangulat legyen?
A történetről nem árultak el egyelőre semmit, de a The Invisible Man alapján én azt tippelném, hogy modern korba teszik, hiszen itt akarják összehozni az Universal szörnyes univerzumát.
Hát nem tudom, de én ettől a mindent hozzunk a mai korba egy kicsit unalmas. Költség megúszós szaga van, amibe bele lehet tolni még egy-két mai “divatos” mondanivalót is…
Akkor már inkább az előző verzió
Én pont a minap néztem újra a Jackmaneset, lehet a gyerekkori nosztalgia teszi, nem is érdekel hogy mi, de kurvára tetszett még mindig. Fasza 2000es évek közepi kalandfilm, tök jó Jackman, tök jó Faramir, a főgonosz is működik, és hát Kate Beckinsale…
A Jackmanes verziót én is imádom, emlékszem anno kétszer is megnéztem moziban. Volt benne minden, frankó zene, badass főhős, vicces sidekick, vámpír csajok is elég dögösek voltak és szvsz a legjobb Dracula van benne, amit eddig filmen láttam.
Amúgy én már frankón abban a tudatban éltem, hogy a szörnyes univerzum építést már kétszer kukába dobták és végleg, wtf?
A Jackmanes film a mai napig nagy kedvencem. Az is sokat elárul, hogy így kb 20 év múlva még mindig korrektek az effektek, konkrétan a legjobb farkas meg vámpír dizájn a mai napig. Az a Dracula meg nálam lazán top3, Lugosi Béla és Garry Oldman után.
A Jackman-es verzió ott volt az első dvd-im közt, nagy bánat, hogy bd-en nem adták ki. Nem csak a nosztalgia miatt, de tényleg a mai napig egy élvezhető, szórakoztató film!
Jackmanest én is szeretem. Az elején lévő jekyl/hyde harc nagy kedvenc. Cgi sem annyira rossz így visszanézve szerintem jól öregedett. A vámpír csajszik nagyon dögösek voltak ahogy Kate is.
De ez a szörny univerzumosdi még létezik? Tom crúzos múmia film kb megbukott. A láthatatlan ember meg nekem full különáló filmnek hat semmi utalás nem volt ott univerzumépítéste.
A főhős egy-két kütyüjét (az a sorozatlövő számszeríj, wow), Alan Silvestri zenéjét és a totálisan kész Drakulát (a színésze láthatóan megértette, hogy hová került, és teljesen elengedte a gyeplőt; életemben nem láttam ilyen modoros túljátszást, de veszettül szórakoztató) leszámítva egy kalap fekáliát nem ér az első rész: döbbenetesen gagyi fordulatok, minősíthetetlen alakítások (Beckinsale az élen), és röhejes jelenetek roskadásig. De a legnagyobb baj, hogy az emlegetett Richard Roxburght leszámítva mindenki komolyan veszi, elsősorban a rendező, aki pedig a Múmiánál zseniálisan adagolta a humort, ám itt főleg a főhőse annyira sótlan, hogy O’Connell lába nyomát sem csókolhatná meg.
Egyszóval modern kor ide, univerzumépítés oda, finoman szólva sincs magasan a léc az új filmnek; legyen hát egy szórakoztató darab!