Na végre! Izé, csak viccelek, kell még egy adaptáció? Mondjuk modernkori Olaszországba helyezik, ahol két fiatal igyekszik családjaik erőszakos múltján túlemelkedni. Főszerepben Josh O’Connor és Jessie Buckley.
Na végre! Izé, csak viccelek, kell még egy adaptáció? Mondjuk modernkori Olaszországba helyezik, ahol két fiatal igyekszik családjaik erőszakos múltján túlemelkedni. Főszerepben Josh O’Connor és Jessie Buckley.
Szerintem soha nem fogom megérteni miért pazarolnak el egy rakat pénzt évente arra, hogy feldolgozzák Shakespeare valamelyik müvét 8 milliomod alkalommal. De gondoltam ha valaki erre a filmes vár akkor ajánlom figyelmébe az idei Sundanceröl R#J címü remeket ami instaliveok, Twitter feedek és más hasonló dolgok segítségével fogja elmesélni a történetet. Ja és aki aggódna azt megnyugtatom eredeti Shakespeare szövegezéssel beszélnek benne. Sajnos trailer nincsen. A videó linket csak azért raktam be mert, 1:35-nél ismerös arc bukkan fel😁
https://www.imdb.com/title/tt12330184/
https://m.youtube.com/watch?v=jLm90Q5rBH4
Mondjuk épkézláb modern kori átértelmezés még nem nagyon volt. A DiCaprio-s borzadály nem tette magasra a lécet.
A DiCaprio-s jó volt. Ez a két arc viszont nem túl szimpatikus erre a szerepőre (Josh O’Connort egyébként színészként szeretem másban).
Kicsit túlkorosak a színészek nekem.
Szerintem megvolt a Dicaprio-s adaptációnak a maga bája, de ez…? Totális és pusztító érdektelenség, két totál ellenszenves színésszel, ráadásul valóban túl korosak ehhez, amit fentebb a kolléga is említ.
Képek alapján nem illenek össze, illetve nem is szépek. Bocsánat, de a sztori, a romantikus sztorik alfája, legyenek üdék, frissek, kívánatosak a szereplők.
Marad a Zeffirelli és a Luhrmann-féle verzió a gyűjteményben.
Hú fura hogy a Dicaprio-s adaptációt mennyire sokan nem szeretik. Szerintem jó volt. Tényleg modern korba helyezte a klasszikus történetet. Egyet értek az előttem felszólalókkal, ez így totál érdektelen/értelmetlen csak egy +1 feldolgozás semmi több.Az pedig oké hogy egy hollywoodi filmben gyakran 30 körüi színészek játszanak közép iskolásokat, de történetesen ezen a két színészen tényleg látszik hogy túlkorosak egy TINI szerelmes pár eljátszásához. Bocsi.
Azt azért tegyük hozzá, hogy ezt a londoni National Theatre színpadain és kulisszái mögött forgatták, szóval ez amolyan hibrid lesz, mert se nem film-film, se nem színházi felvétel, meg ugye tévés bemutatója lesz.
Tök megértem amúgy, akik fiatalabb szereplőket várnának el, de szerintem annyira nem túlkorosak ők se, mármint kinézetre (egyikük 30, másikuk 31), nekem a trailer alapján tetszik a színészválasztás.
Latin-Amerikában ezt a sztorit rendszeresen újramesélték, évente legalább ötször három különböző országban és tévécsatornán, telenovella formájában. Csak a helyszín, a mellékfigurák, a köztük lévő kapcsolati háló és nevek változtak. Szerintem létezik néhány klasszikus sztori, amelyeket rendszeresen nézünk újracsomagolva és másképpen kombinálva, Shakespeare ezzel a darabbal ráérzett egyre. Néhány ilyen még:
1. Montecristo grófja (a főhőst elítélik/megölik, de nem hal meg, aztán visszatér bosszút állni és leszámolni, hány film és sorozat alapja?)
2. Hamupipőke/Pygmalion. A szegény szépséges lány, aki lehet akár csúnya is, valami segítség során kikupálódik, aztán elnyeri a herceg szívét. Kombinálható a Montecristóval: visszatér és bosszút áll.
3. Harry Potter-vonal (akár Star Wars is lehet): az elnyomott gyermek valójában valami nagyszerű család sarja, apránként nagy harcossá válik, lehet hogy nem a legokosabb, de valamit nagyon tud ösztönből, ő a kulcs a nagyon nagy gonosz legyőzéséhez.
4. Óz/Alice-vonulat. Valaki a megszokott környezetéből eltűnik, egy új és érdekes helyen találja magát, alkalmazkodik, segít másokon és nagy nehezen, sok kaland során hazajut, miközben megtanul ezt-azt az életről.
Van még pár ilyen, de a számuk céges.
Ez amúgy a National Theatre új live előadása, nem? Akkor viszont nem feltétlen kéne a filmekkel egy kalap alá venni, mert egy lefilmezett színházi előadás lesz (mint a Hamilton – azt is lehet filmnek hívni, meg filmes díjakra jelölni, csak furcsa).
Ez viszont a túlkoros szereplőket is magyarázza, mert színházban az ilyeneket lazábban kezelik, mint ahogy évente kb. 5-6 R&J feldolgozás készül, filmvilággal szemben ott ilyesmire nem harapnak, sőt.
Ez a tipikus “OMG,who the hell cares?” -kategória!