Bár filmekről is van szó, az egész beszélgetés a Testről és lélekről miatt kezdődött, aztán említésre került a Marsi és a Sound of Metal, de mégis az utóbbi év pszichológiai szempontból a téma Dr. Polgár Patríciával. Milyen hatása lehetett ránk akár tudat alatt is, és hogy miképp lehet feldolgozni esetleg.
Arra is rákérdeztem, csak sajnos nem az adásban, hogy aki teljesen figyelmen kívül igyekezett hagyni a vírust, élte a életét, arra esetleg pont a lezárások hathattak pszichológiailag.
Mèèèèg.. Légyszíves.. :)
Szeretem ezeket a beszélgetéseket. Dr. Polgár Patrícia öniróniája és humorérzéke nagyon szimpatikus, kár, hogy olyan kevés hozzászólás érkezik a podcast-ekhez.
Ez megint elgondolkodtató volt, és biztosra veszem, hogy nem most került utoljára szóba a téma. A közel 1,5 éve tartó (és ki tudja, mikor végződő) folyamatos stressz az emberiség pszichés állapotára hosszabb távon is káros hatással lesz. Az életünk soha nem lesz már ugyanolyan, és ez biztosan otthagyja majd a lenyomatát a filmiparban is. (A közösségi oldalaknak pedig különösen nagy szerepük van egymás hülyítésében.)
Én is az említett, „vissza a természethez” módszereket vetettem be a bezárkózás idején, és mind bevált. Futni csak akkor vagyok hajlandó, ha üldöznek, viszont mióta jobbra fordult az idő, gyalog megyek, ahová csak lehet; sok időt töltök a kertben, jóval kevesebbet a számítógép mellett; beleástam magam egy új szakterületbe, ami régóta érdekelt; a kezdeti álmatlanság ellen pedig szelíd és biztonságos csodaszernek bizonyult a citromfű tea. . :)
Elcsépeltnek hangzik, de működik: „Ha a sorstól citromot kapsz, csinálj belőle limonádét!”
Kevésbé érzi az ember vesztesnek a helyzetet, ha sikerül kihozni belőle valami produktív dolgot, legyen az bármilyen kicsi is. Adott esetben viszont a „dolce far niente” (édes semmittevés) pont olyan hatékony eszköz a mentális egészség megőrzéséhez, mint a kreatív, vagy fizikai tevékenységek. Változó, hogy kinek mire van éppen szüksége, mitől töltődik fel.
A torinói lóra fenyegetéssel sem tudna senki rávenni, de a valahogy a Testről és lélekről sem az a kategória, amire most kapható lennék, talán majd egyszer… :)
pedig egyáltalán nem lehúzós film, engem meglepett, mert anno olyan művészieskedős szenvedősnek tűnt amikor először hallottam róla.