Ezúttal itthon az HBO szállította az új jobb karácsonyi filmet? Ha valaki nem a régi klasszikusokat akarja nézni, akkor egy Nintendo megszerzésébe merülhet el a 80-as években játszódó történetben.
Az előzeteshez azt írtam, hogy gyerekfilm az ünnepekre, és ezt tartom is. Sosem lesz ennél több, viszont ez nem jelent automatikusan rosszat. Egy remek családi film mindig jöhet, nem? Mondjuk 10 (?) alattiakkal biztos nem nézném, mert utána lehet komoly témákról kell majd beszélgetni. Nem durvul vagy ilyesmi, de eléggé életszerűen lesz kvázi boldog a végén.
Előtte viszont iszonyat aranyos. Egy srác nintendót akar karácsonyra a 80-as években valamikor, a szülők nem támogatják ebben, így a haverokkal elkezd dolgozni a másfajta megszerzésen, ami sok bonyodalommal jár. Mindezt egy modern apa meséli visszaemlékezve a lányának, aki telefont akar, ahelyett, hogy örülne az öregével lógásnak és jobban az aktuális helyzetében élne. Ezek szerint van “kölykök küldetésen” szál, de mellé bőven akad lehetőség arra felhívni a figyelmet, hogy a szeretteink a lényeg, nem pedig a 200 centis OLED tévé, amit kaphattunk volna.
Egyszerű morális üzenet, sok mosolygás közben. Mindenképp a film előnye, hogy nem erőltették a 2 órás játékidőt, rövid történetben pont annyi a poén meg a nosztalgia van – utóbbiról meri azt is mondani, hogy nem minden fénylett ami akkor volt – hogy 90 percben még pont nem válik unalmassá.
Kedves film volt, de a magyar felirat olyan borzalmas félrefordításokkal volt tele, hogy az minősíthetetlen.
Egy hete láttam, de már nem emlékszem rá. Nem lesz belole klasszikus karacsonyi film.
Kicsit felidézte azokat az időket, amikor 2 és fél évig spóroltam az első Game Boy-omra, mert akkoriban nem annyiból állt az ilyen konzolok beszerzése, hogy majd azt kérem karácsonyra és szó nélkül meg is kapom. Előbb kaptam ugyanolyan értékben undorító mintás pulcsikat, zoknikat, meg olyan ruhákat, melyekben tiszta ciki volt bemenni a suliba. Leírhatatlan élmény volt a kezembe fogni azt a konzolt, aminek a megszerzéséhez hihetetlenül nagy elszántság, kitartás kellett és annyira megbecsültem, vigyáztam rá, hogy a mai napig megvan szép állapotban. Értetlenül csóválom is a fejem azon, mikor tucatjával látom az olyan posztokat a Nintendo csoportokban, hogy 4-5 éves gyerekeknek majdnem 200 ezerért vesznek karácsonyra Nintendo Switch-et játékokkal, aztán 2-3 héttel később törött kijelzővel hirdeti a szülő ugyanazt a konzolt alkatrésznek, mert a gyerek nem vigyázott rá. Ha annak idején, 4-5 évesen csak úgy megkapom a Game Boy-t mondjuk 10 játékkazettával, akkor valószínűleg én is simán lezúztam volna azt 3 hét alatt és semmi olyat nem éreztem volna, hogy meg kellene becsülnöm.