Emma Mackey alakítja Emily Brontë-t, a Wuthering Heights íróját ebben az életrajzi filmben. Vagyis részben kitalált a film, de bemutatja kik és mik inspirálták a lázadó nőt.
Egy teljesen hagyományos kosztümös film, ez a zsáner mostanában eléggé visszatért.
Az az erdekes, hogy hiaba probalnak korhuek lenni a kosztumos filmek, megis ranezesre jol meg lehet allapitani, hogy melyik evtizedben keszultek. Pl. a 70-es evekbeli kosztumos filmeken valahogy atsut a hetvenes evek, ahogy ezeken meg valahogy a modernitas. Hiaba probalnak korhu frizurakat csinalni. Nem kritika, inkabb erdekessegkeppen jegyezem meg.
Van valami abban, amit írtál, de ez szerintem a kisebbik gond. Ennél is irritálóbb az új trend, amikor klasszikusokat dolgoznak fel úgy, hogy az egész modernizálva van: a hangnem, az oda nem illő kikacsintások a közönségre, vagy az élményből teljesen kizökkentő zenék. (Pl. a Vanity Fair legújabb feldolgozásában Madonna Material girl c. száma volt az aláfestés.) Megengedőbb vagyok akkor, amikor ezt modern regényekkel teszik, mert a lektűröknek akár még jól is állhat (pl. Bridgerton), de a klasszikusokat pont azért szeretjük, az adja az értéküket, hogy nem modernek. :)