Nagyon kettős ez a film, hiszen ahogy a Jay and Silent Bob Reboot, úgy a Clerks 3 is csak számbavétele Kevin Smith eddigi karrierjének, amire elhívja a fanjait is szokás szerint. Rengeteg feltűnés és “poén” csak számukra lesz mosolyogtató, új dolgokat nem is nagyon ír bele Smith. Emiatt mint friss komédia nem is működik a film, amiben Randal tulajdonképpen “meta” módon megírja a Clerks első részét, és utána igyekszik azt leforgatni is.
Ellenben, és most elnézést gore, valami szív csak lapul benne. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy míg a Clerks III bizonyos része csak mikrózása a régi szövegeknek, mutogatás “erre emlékszel” módon korábbi poénokra és helyzetekre, közben a közelgő halál miatt a dráma valahogy csak elkapott, a nosztalgia egy része működött számomra is a végére.
Nem is tudom, szerintetek Kevin Smith képes lenne valami többre? Manapság nem meri már kidugni a fejét a rajongói buborékjából, pedig úgy tűnik, hogy ha nem csak füvezéssel üti el a napjait, hanem reflektál az életére és abból merít, ezúttal ugye a saját szívrohamából, akkor van 1-2 gondolata mégis.
Erre inkább összetrombitálja a haverjait, és újra forgat velük egy filmet. Igen, az élet és karrier, “nyomom a Földön” keretéhez illett, hogy a Clerks-hez nyúlt vissza, de valami teljesen mást is keríthetett volna mind az élet értelme, mind pedig a halál elkerülhetetlensége köré. Ehelyett pedig amatőr színészek mondják érzelmek nélkül a szövegeket többnyire, és felhajtotta melléjük 10-20 cameóra a hollywoodi barátait.
Nyilván nem új gondolatok ezek, láttunk már hasonlót, de mint alkotó tudna hozzátenni saját fűszert. Vagy hát ennyire képes Kevin Smith. És igazából rengeteg ember örült a filmnek, “lóghattak az ismerőseikkel” kicsit újra, így a kőkemény rajongói nem hiszem, hogy csalódottan távoztak, új embereket pedig talán nem is akar már elérni az az író-rendező, aki a Clerks első részével iszonyat sokakat szólított meg minden technikai, és hát színészi probléma ellenére.
nem merem megnézni. nem is nagyon érdekel, pedig kultfilm volt nekünk az eredeti, aztán a többi egészen a Dogmáig. rajta maradt valahogy a faszi ezen a tripen, ami huszonfiatal évesen még nagyon bejött és 2000 körül még talán újszerű is volt, de elfáradt ez már nagyon és nem most, hanem úgy 15 éve.
Szerintem az a baj hogy Kevin Smith idő közben tényleg cult rendező lett. Korábban újat alkotott, de jó 10+ éve már csak a saját golyóit szopkodja, hogy ő így meg úgy mekkora zseni. Pedig nagyon nem az.
Ehhez hozzájön még az is hogy ami jól állt egy fiatal 25 körüli karakternek és vicces volt az ezredforduló körül, az öregebb figurákkal ma már semmilyen módon nem működik.
A Jay és Néma Bob reboot szerintem bűn rossz volt, ez viszont legalább szódával elmegy.
Kicsit kettős érzése van az embernek (vagy legalábbis nekem): egyfelől szerintem van ebben a szívben film. Másfelől viszont a cselekmény óhatatlanul folyamatosan arra hívja fel a figyelmet, hogy a 90-es évek végérvényesen elmúlt, és Smith soha többé nem fog tudni olyan filmet csinálni, mint a Clerks. De még olyat se, mint a Mallrats.
Szerintem Smith nem is igazán akar már filmezni. Néha van egy viszketés, amit meg kell vakarni, de nem igazán….