Nicole Holofcener új filmje Julia Louis-Dreyfus főszereplésével. Egy írónőről szól, aki véletlenül meghallja, hogy a férje mit mond másnak a nő könyvéről. Nyilván nem jókat, ha ez megrázza a házasságukat.
Itt az idő betiltani azt, hogy a dramedy-et komédiának hívjuk? Nézem a trailert, és “a must see comedy”, de.. hol? Egy kemény kapcsolati dráma az öregedésről és a kis hazugságokról. Persze, van benne pár poén itt-ott, de azért…
A poszter alatt előzetes.
A botoxos poénon meg mindig röhögök :)))
Lehet én vagyok fura, de nekem ebben a trailerben volt négy olyan poén amin hangosan felrohogtem. De hozzá kell tennem van egy olyan érzésem, hogy ez a film Júlia Dreyfus köré van felhúzva és mintha minden más (korrekt) színész azért lenne ott, hogy felvezető legyen Júlia punchline-jaihoz (vagy hogy mondják ezt magyarul). De aki őt szereti (én igen és nagyon, és elnezegetnem, ahogy egy telefonkonyvet felolvas) annak ez egy igazi kincs lesz :))
Ez a fajta humor nem igazan mukodik trailerben. Vannak szineszek, mint JL-D, akik nem is tudnak verkomoly dramaban szerepelni, mert egyszeruen vicces kisugarzasuk van.
De igen, ez ilyen Woody Allen “vigjatek” kategoria.
Nem tudom egyedül vagyok-e, de soha nem szerettem a dramedy kifejezést. Szerintem önmagában az nem műfaj, és a comedy és drama keveréke, hibridje szerintem nem adja meg a kellő alapot ahhoz, hogy külön műfajként kezeljük (mert csak hibrid és nem lesz valami új). Ezért a comedy dramat mondjuk sokkal jobban kedvelem.
De akkor meg már jön h minek hívjuk alapból és szerintem innen jön az hogy a comedyval mennek előbb, mert talán nehéz elképzelni h egy dráma vicces legyen? Érdekes kérdéskör