Adrian Molina, a Coco írója és társrendezőjének új filmje lesz a Pixarnál az Elio, amiben egy srácot néz az űrbíróság a Föld vezetőjének, és részt kell vegyen a bolygónk tárgyalásán.
A poszter alatt előzetes.
Elio teaser és poszter, a Pixar következő filmje
Fenének akar mindegyik pixar edukálni, nem lehetne pusztán szellemesen szórakoztatni?
totoro: Mert ezt csinálják majdnem 30 éve? És sokkal többször lett vele sikerük, mint nem?
Coco nálam benne van a Pixar top 3-ban, magasan van a léc, ha arra hivatkozunk. :)
#totoro: kérdés, hogy hol van az a pont, hogy az edukacio zavaró, adott esetben gátolja is a szórakoztatast, és hogy ezek egyáltalán miért egymással szemben álló dolgok. (szerintem nem az, sokkal inkább minőségi munka kérdése) Coco például ebben az esetben is jó példa, szerinted ott a történet elmeseleseben van zavaró edukacio? Egyáltalán lehetséges lenne azt anélkül, a kulturális kontextus nélkül, csak szórakoztató módon elmeselni?
Nem sokat láttam a Luca-ból, de a figurák eléggé onnan lettek átemelve, meg talán az animáció is. Annál a mesénél azt éreztem, hogy a gesztusok, mozgások ugyanúgy eltúlzottak és kapkodósak, mint a Derült égből fasírt-nál. Ezek a rajzfilmek pedig szerintem egyértelműen a gyerekeket célozzák csak meg, pedig a Pixar erőssége szerintem pont az volt, hogy több korosztálynál is célba talált. Kár.
mondjuk alapvetően minden mesének (sőt, igazából minden történetnek) van valamilyen mondanivalója. ha nincs semmi mondanivalója, akkor az üres. a mondnivaló, nem egyenlő edukációval. viszont akárhogy is nevezzük, a Pixar egészen kiváló ebben.
őszintén nem is értem, hogy egy felnőtt ember miért szólal fel ellene és felnőttként miért csak annyi az igénye, hogy “csak szóljon valamiről” – ergo legyen plotja, történjenek benne dolgok, de azon kívül, hogy “szellemesen szórakoztat”, ne legyen semmi mondanivalója, a cselekményen kívül mélyebb értelme.
még a legegyszerűbb gyerekmeséknek is van mondanivalójuk, vagyis edukálnak valamiről.
az összes emlékeztetes, klasszikussá vált mesefilmnek “edukál”, nem csak “szellemesen szórakoztat”.
fcb989, teljesen adom amit írsz.
Látom mindenki félreértett, akkor kifejtem: Vannak az úgynevezett “fejlesztő” könyvek, amik szájbarágnak ilyen-olyan tanításokat, és a mese amiben teszik egy hulladék. Tele van ilyenekkel minden könyvesbolt. Nem ezek a jó mesék, a jó mesék a világról szólnak, és a tanulságaik semmivel sem többek vagy kevesebbek mint amit a történeten keresztül megtapasztalunk. Nálam a pixar utóbbi x filmje ezért élvezhetetlen, mert nem a történet szolgáltat tanulsággal, hanem a tanulság köré írnak valami scriptet és kész. Néha így is kisülhet valami jó, de az, hogy szisztematikusan ez a recept, és nem képesek megújulni, mindig fel akarnak mutatni valamit amit “megtanít” a film, az régen rossz.
tororo, melyik Pixar filmek voltak ezek és mik voltak bennük, amik miatt élvezhetetlenek voltak számodra?
ahogy fentebb kérdezte a kolléga: “hol voltak azok a pontok, hogy az edukacio zavaró volt, adott esetben gátolta is a szórakoztatast”.
tehát ezekben a Pixar filmekben mik voltak azok a momentumok, történetvonalak, események stb. amik megtestesítik azt, amit kifogásolsz?
ha kifejted konkrét példákkal, talán érhető is lesz, mire gondolsz, de ez eddig csak annyira általános fikázás, ami nem beazonosítható.
totoro: de hát minden film úgy készül, hogy kitalálják az “üzenetet”, amihez utána a hozzávalókat, a karakterfejlődést. Nem vitatom, hogy a Pixarnál mostanában mellémegy a módszer, de nem azért, amit mondasz (kivéve ha a konkrét üzenet zavar;), hanem mert nincs erős kezű fő producer ott és a jó dolgozók jelentős része elment az új talent pipeline meg erre képes. A Toy Story első része is úgy íródott, hogy mi az üzenet és ezt miképp tudjuk a technikai korlátokkal megvalósítani.
human: A toy story első része úgy íródott, hogy kell egy sztori amivel demonstráljuk a 3d animációt mint mozit. A szereplők is azért játékok voltak, mert azokat könnyebb animálni. Az meg a tökéletes tévút, hogy üzenethez írunk történetet, szerinted Andersen az üzenethez írt mesét? A sztorinak kell legyen tanulsága, és nem a tanulságnak sztorija. Ez ami teljesen félrement a Pixar-nál. Szerintem.
szerinted hogy írt mesét? random elkezdett egy történetet hátha vezet valahova?
Human, a sztori az elsődleges, a tanulság meg vagy van egy történetben, vagy nincs. Egy rakás remek történet van tanulság nélkül. Komolyan, mintha nem egy nyelvet beszélnénk :)
totoro, ezt most nem gondolhatod komolyan! :D
az írók úgy ülnek neki írni, hogy kell a sztori, a lényeg, hogy legyen történet, de hogy lesz-e tanulság vagy mondanivaló a történetben vagy sem, az igazából mindegy? o_O
tényleg nagyon szokatlan az a nyelv, amit beszélsz. nagy valószínűséggel óriási meglepetések érhetnének, amikor kiderülne számodra, hogy a legtöbb mese és történet, ami szerinted csak a sztoriról szól, valójában nem csak események és történések.
válaszolj légyszi Humannak. szerinted Andersen tényleg úgy írta a meséit, hogy elkezdett egy random történetet, ami csak úgy vezet majd valahová? :)
A fejlesztő részben egyet tudok érteni amit mondasz, hogy tud rettentő gagyi lenni, kvázi első pillanatban leomlik az egész díszlet és ottmarad egy jó nagy semmi, vagy szimplán csak didaktikus valami. De szerintem ilyen éles határ nincs és nem is lehet a tanulság-történet között. Sokkal inkább a minőség (a mondandó minősége és az alkotás minősége) a határ szerintem, hogy ne is vedd akár észre, hogy egy alkotás létrehozása miből indult. (pl. szerintem a különböző korosztályoknak is szólnak jó mesék, és mindegyikben más szinten van a didaktukisság, szemüvegfüggő, hogy azt hogy itéled meg, meg mondjuk generációfüggő is, de ez új ablakot nyitna itt, ez most nem célom)
Nem vagyok forgatókönyvíró, se író, de nagyon nehezen tudok elképzelni egy olyan szituációt, ahol az van, hogy találjunk ki egy történetet, aztán hátha jó lesz a mondandója is, de mondjuk a felvetés érdekes.
Csak példaként, két megközelítést megpróbálok megnézni:
1 – Igaz történet(en alapul) – Mi fog meg egy ilyen történetben? Nem azért fog meg, és csinálsz belőle filmet, mert valami jót tud mondani másoknak, neked, a világnak?
2 – Történetet alkotunk, és nem számít a mondandó – hogy fűzöd össze, mi fogja az össze a történetet? A vizualitás, a trükkök, a karakterek maguk? Még ha ezzel a céllal is alkotod, tudsz mondanó nélkül ilyet csinálni?
Jogos lehet afelvetés, de szerintem a probléma fókusza ez nem tud lenni, így csak mellélövünk. :)
Pixarra koncentrálva például, a jó filmjeik meg a rosszak (nem olyan jók) között tud az lenni a határ, hogy a történet igencsak vékony és nem elég karaktres a látvány, de szerintem azokat olyankor nem az viszi el, hogy elnyomta a didaktikus mondandó, vagy igen? Melyik ilyen szerinted?