A minap belefutottam a Louis CK viccbe, miszerint Matt Damon az egyik írója a filmnek, és úgy kezdte a forgatókönyvet, hogy “mindenekelőtt: fantasztikus vagyok, egyszerű munkás, sokat verekszem, de ezek mellett.. az IQ-m szinte végtelen, még suliba sem jártam, csak tudom a dolgokat”. Persze nevettem rajta, viszont fel is élesztette bennem, hogy újra kéne nézni (SkyShowtime-on van épp) a Good Will Huntingot.
A történet ugye egy munkás csávóról szól, aki emellett még zseni is. Egyik nap matematikai feltörőket old meg az egyetem takarítása közben, másik nap majdnem börtön be megy, mivel kezet emel egy rendőrre. Nyilván valami brutális trauma van emögött, amit fel kell dolgoznia, hogy ne “kényelmesen” egy helyben topogjon egész életében. Milyen mázli, hogy pont kiszúrja a matek professzor az egyik fejtörő megfejtése közben, így megmentheti a börtöntől, ha hajlandó terápiára járni. Ezek a filmek már csak ilyenek, főleg ha jó irányba akarnak haladni, hogy valahogy csak összejön minden a változáshoz.
Mindezek persze adom Louie poénját is, viszont…, nem vesz el a filmből. A Good Will Hunting egy olyan jelenet felé halad gőzerővel, hogy minden túlzását jóváteszi közben. Igen, film, persze, hogy elfér a valóság túlpörgetése, a különleges főhős, a zseni, aki közben a saját életét viselkedését nem látja át rendesen ugye. Lehet több a karakter, mint egy átlagember, ez emeli a szórakozást, de eközben az érzelmi útjához simán lehet csatlakozni.
Olyan durva, hogy most valahogy szétesettnek érződött a film. Csak dobálták Matt Damon karakterének útjába a lépcsőfokokat, de némelyik nagyon erőltetettnek tűnt, vagyis inkább csak rosszul illeszkedett a többihez, nem organikusan.
Nyilván mit tudom én, Oscar bácsi jött, de közben meg mégis egyetértek a díjjal. Lehet, hogy két fiatal srác nem tudta visszafogni magát amikor vicces-erős-zseni embernek írta a karakterét, de a főszereplő Will felszabadítását annyira telibe találták, hogy a kicsit nyögvenyelős, de kellő mellékszálak is felmentődnek. Kivéve az amin a fenti linken levő almás poén lovagol, mert a rosszfiú akkora karikatúra volt, hogy tuti finomítani kéne rajta. Na de Will hogy odamondott neki, mert zseni!
A Good Will Hunting tökéleges komfort-film. Jól megcsinált, Gus Van Sant szétrendezte némelyik jelenetét, főleg a csúcspontot a casting pedig fantasztikus Robin Williamszel és Matt Damonnal. Ezek mellett olyan megnyugtató a katarzisa, hogy utána egyszerűen jobban érzi magát az ember.
Nagyon erős film. A kritika elolvasása után lehet megnézem valamikor. Gyakrabban előszedhetnél ilyen klasszikusokat Human, én szívesen olvasok ezekről.
+1
Nálam ez a film örök klasszikus
Régebben mindig ezzel viccelődtem, mikor megkérdezték mi a munkám… Elmesélem Matt Damon sztoriját a filmből: Takarítok egy egyetemen, aztán megoldottam egy szinte megoldhatatlan egyenletet…
Én is lájkolom, hogy porondra kerülnek régebbi filmek is. :)
Matt Damon feloldozása hibátlan, az én kedvenc jelenetem viszont (meg amennyire hallom, nem vagyok ezzel egyedül) Robin Williams monológja a parkban. Egész egyszerűen aranyat ér. Williams csodálatos ebben a szerepben (is).
A film tele van kis emberi dolgokkal, finom, közhellyé degradálható, mégis nagyon is helytálló félmondatokkal.
Újranéztem nemrég. Való igaz, “rosszul öregedett”, érezhetően áthatja a korszellem, és igen, vannak benne ügyetlenül megírt jelenetek. De mindez nem számít.
akármikor kapom el tévében, mindig ott ragadok. Nekem is a parkos monológ a legmaradandóbb, az úgy szép és teljes, ahogy van.
Damonnak jól állt ez a szerep.
Még több régebbi filmes posztot!! :D
Robin Williamst évtizedekig tolták rá nem illő vicceskedő mézes-mázas karakterekbe, kár hogy csak a karrierje végén találták meg az érdemi szerepek. Ezekben rendre valami mentálisan sérült beteg embert alakít, valószínűleg részben önmagát.
26 év késéssel néztem meg nemrégen, hallottam, hogy jó film, de valahogy mindig későbbre tartogattam. Kár volt, mert zseniális film, mély, gyarlóan emberi és mégis, vagy pont ezért magával ragad, az utolsó képkocka után is. Gyönyörű film.
Nagyon szeretem, csak az egymás után következő, szinte egytől-egyig szuper jeleneteket valahogy nem köti össze semmi, nincs flow, nincsenek átvezetések. Minden jelenet ÜBERFONTOS (a szétrendezett jelzővel teljesen egyetértek), de közben mégis működik a film a rendkívül érzékenyen adagolt érzelmi töltet és parádés alakítások miatt (Ben Afflecktől pl. azóta sem láttam olyan jó momentumot mint itt a kifakadását).
Nagyon jó hogy 13 évesen láttam a filmet, amikor megjelent, mai napig az egyik legmeghatározóbb film az életemben, főleg a park jelenet, örülök hogy jókor, jó időben láttam, sokat segített akkor, és sokat segít most is. remekmű, ennyi.
Mindig utáltam mikor megkérdezték, hogy na és melyik a kedvenc filmed? Én erre nem tudok válaszolni, mert van mondjuk 5-10, ami tök meghatározó és fontos számomra. De ha nagyon nyaggatnak, akkor általában a Good Will Huntingot mondom, egyike az általam legtöbbször látott filmeknek. Nem tudom azt mondani, hogy hibátlan, mégis egy remekműnek gondolom, amiben minden pont úgy klappol, hogy kiadjon egy tökéletes filmélményt, és minden egyes alkalommal hatalmas pozitív energiákkal és legördülő könnyekkel állok fel utána.
Damon és Williams fantasztikusak, az írás remek, na és ott a soundtrack is a szuper dalokkal, amit időről időre mindig előveszek.
Nekem ez egy 10/10 film, édesapámmal együtt néztük meg, amit soha nem felejtek el…
egész kamaszkoromra nagy hatással volt ez a film, ezek a beszégetések életre szóló tanításokat adnak….
ja és többször újra néztem, és nézném bármikor….