A film története nem olyan egyszerű: A középpontjában egy forgatókönyvíró van, aki egyrészt összejön az épületében lakó másik magányos férfival, másrészt visszatérve a családi otthonába azt tapasztalja, hogy az elvileg rég halott szülei élnek és úgy néznek ki, mint régen.
A trailer után sem lettem sokkal okosabb.
Nem kicsit erős ez a 4 fős főszereplő gárda: Paul Mescal (akinek már most ragyogó jövőt jósolnak), Andrew Scott (a britek megbecsült kincse), Claire Foy, Jamie Bell (aki fejemben még mindig egy srác, aztán meglátom hogy milyen most).
Nem tudom mi lesz ebből, de bíztató. Legalább nem valami 100x lerágott csont történet. Paul Mescal meg a kedvenc fiatal férfi színészem, bármi jöhet vele.
Taichi Yamada (angol szórendben) 1987-es novelláján alapul (bizonyos dolgok persze kicsit megváltoztatva), ha valaki “okosabb szeretne kicsit lenni” a filmmel kapcsolatban. 🙂
érdekesnek tűnik a sztori (elgondolkodtam 10 mp-re, hogy le merjem-e írni) de mit tesz hozzá a két férfi közti kapcsolat? Mostanában elég gyakran, így itt is csak beleerőltetettnek érzem. Érdekel, meg fogom nézni, de pl párom pont emiatt fogja kihagyni, pedig még akár tökjó mindfuck is lehetne, a gárda is jó, de oké értem ilyen világot élünk, legyen..
Én azt nem értem, hogy miért gondolja úgy bárki, hogy ha történetesen hetero pár helyett nem hetero pár van egy történetben, akkor annak külön tennie kell hozzá, máskülönben “beleerőltetett”. Mintha lenne egy default beállítás, amitől eltérni csak akkor lehet, ha az valami pluszt ad, jelent. Miért kellene? Miért kellene egy nem hetero pár szerepeltetésének jogosultságát külön magyarázni? Tényleg nem értem ezt a logikát.
Endymio: Nincs benne logika. Vannak emberek, akik még mindig nem tudnak értelmezni valamit, ami nem olyan mint az ő életükben.
hülyeség, ha veszik a fáradságot és filmre visznek egy novellát, majd könyvadaptációnak kiáltják ki, akkor ne változtassák meg a karaktereket. Ennyi erővel a notebook, meg a folyami rákok, vagy az időutazó felesége is szólhatott volna egy leszbikus párról, de nem szólt, mert úgy kívánta a történet, ne legyünk már ennyire pökhendiek
blady: mivel tudom, hogy nem homofóbiából kérdezed, nekem a nemiségének felvállalásáról szólónak tűnik a film, hogy mi lett volna, ha már fiatalon lehetett volna önnmaga velük. vagy ha nem is centire ez, de mindenképp összefügghet a két dolog, még ha át is veszik a regény fordulatát amit most megnéztem, de nyilván a plot nem írta le, hogy mit jelképeztek a szülők ott
de ez is majd csak akkor derül ki, ha megnézem, a trailerből nem jön át. Majd lehet felütöm a könyvet is, mert baromi érdekesnek tűnik. Amúgy is eddig egyetlen egyszer mondtam valamire, hogy jobb lett a film, mint a könyv, amiből készült, úgyhogy megint fel van adva a lecke.
Nem vagyok homofób :) mai napig győzködöm az uramat, hogy nézze meg a call me by your name-et meg a Brokeback Mountaint:D ide írtam volna egyéb megjegyzést is, de ahogy múlnak az évek, talán egyre bölcsebb leszek a kommentszekciót illetően:D
Ha az eredeti novellában heteró párról van szó, akkor valóban furcsa változtatás ez, ezt nem tudtam. Így értem a fejvakarást.
“filmre visznek egy novellát, majd könyvadaptációnak kiáltják ki, akkor ne változtassák meg a karaktereket” – mármint a karakterek szexuális orientácóját? Mert hogy adaptációkban igencsak gyakori, hogy megváltoztatják a karaktereket :) Akár a jellemüket, korukat, motivációjukat, cselekedeteiket, nemüket (Düne pl.), több karakterből gyúrnak össze egyet stb, lehetne még sorolni.
Nem védeni akarom ezt a döntést, mert szerintem is fura (fordított esetben is az lenne), de azért elég hétköznapi dolog, hogy adaptációkban változtatnak a karaktereken.
blady, nem tudom hány évesek vagytok, de pl a Heartstopper-rel tehettek egy próbát. Tinikről szól, nincs benne semmi szex, talán még csók sem, de vigyorog tőle az ember, olyan aranyos az egész.
“One night the woman who appears to be the only other residential tenant in the building shows up at his doorstep with a half-empty bottle of champagne, looking for some company, but he pretends he is too busy and so she leaves. (…) Meanwhile he also become more involved with the woman in his building, Kei, with a real relationship developing between them.”
jobban nem akartam beleolvasni, nem akarnám lelöni a poént, de az kiderül, hogy elvált és egy nővel jön össze, nem férfival:D
Variáljanak, nekem belefér, csak egyelőre nem tudom hova tenni, ahogy fentebb írtam.
36 :) köszi a tippet, felírtam a bakancslistámra
Ha már ajánlunk, én Love, Simon ajánlanám, homofób ismerősöm “vertem át” vele, (nem mondtam el, hogy mi a téma), végignézte, és kellemesen csalódott.
KICSIT OFF, BOCSÁNAT
Amúgy szokott lenni néha ilyen kommentekben filmajanlos poszt, lehetne egy ilyesmi téma, hogy jól megirt, nem didaktikus és erőszakos “erzekenyito” filmek, amikor tényleg a megértés, elfogadas és empatia a lényeg, és itt messze nem csak a szexuális orientációra gondolok, ezer más dolog van, amiben nem figyelünk jellege egymásra. Most engem például az Eternal memory nagyon érdekelne, remélem majd valahol meg tudom nézni.
Sikerült megnéznem a filmet az Uránia moziban az utolsó vetítésen.
Ok, látom hogy majdnem 1 éves már az utolsó hozzászólás. De ha esetleg valaki még nem látta és kétségei vannak: szerintem hibátlanul implikálták a meleg aspektust a történetbe.
A film a traumafeldolgozás mellett amúgy is a magányról/elmagányosodásról szól (a cím alapján ki hitte volna?) – ezzel pedig összecseng a homoszexuális létből adódó kirekesztettség (iskola, kortársak), magány (család, párkapcsolat).
@blady: az ad még egy réteget a történetnek, hogy a főszereplő a szexuális identitását nem tudta feldolgozni a szüleivel, ez valószínűleg hiányzik az eredeti műből, viszont szerintem hozzátesz, úgy hogy a párkapcsolati szál sértetlen marad.
Amúgy nem mindenkinek ajánlom a filmet, mert érzelmileg eléggé odab@sz, főleg magányosoknak nem! Viszont a befejezése nagyon szépen van megoldva! Rohadtul szomorú, de szép.
Nem tudom ennyi idő után fogja-e olvasni ezt valaki, de segítene megfejteni miért volt a filmben feltűnően sok tükrös/ablakos beállítás? Nyilván van értelme, de nem sikerült dekódolnom.
(Valami olyasmi lehet, hogy a múlt tükröződése az elménkben, nem vagyok jó ezekben sajnos.)