Megjött Emma Stone odakinn

6 hozzászólás a “Megjött Emma Stone odakinn” bejegyzéshez

1. Ilyen egy természetes szépség. Nem egy megcsinált tucat influencer, szétplasztikázva, feltöltött szájjal, megműtött orral, kibotoxolva, szétszolizva.

2. Ez kurva jó film, nagyon sok szempontból. Volt szerencsém itthon megnèzni, a cinefesten. Lanthimos egy zseni.

3. Én nagyon várom!
   Csípem a rendező filmeit.

4. Nekem idén alig akadt mozi, amire must have elmenni, de január végén biztosan tudom, hogy megyek :)

5. Cinefest óta várom, teltház miatt ott már nem fértünk be….az jó, ha már január végén jön!

6. Én nagyon akartam, hogy tetsszen ez a cucc. Azt kell mondjam, hogy a trailer-készítők baromi jó munkát végeztek, a film minden emlékezetes, jó elemét megragadták, és egy ideális tempót rittyentettek hozzá.

   Maga a film korántse annyira friss vagy megbotránkoztató, mint amilyen lenni akar, újabb klasszikus esete annak, hogy egy férfi filmes a női felszabadítós tanmesét úgy látja jónak elmesélni, hogy “haha, dugás”. (SPOILER ALERT!! Különösen úgy kínos ez, hogy a főszereplő mentálisan nem is csak, hogy egy gyerek, de konkrétan egy csecsemő. SPOILER VÉGE!!) Amint kicsit is komplexebb, érzelmesebb lenne, visszamegy ilyen bazári káromkodós-polgárpukkasztósan erotikus valamibe.

   Ilyen karaktert meg eljátszani kb. a leghálásabb színészi feladat, klasszikusan látványos kiabálós, szinte csak jól lehet kijönni belőle, már ami az award seasont illeti. Szerintem Stone (akit persze én is nagyon csípek, hiába téved abban McCormack, hogy természetes szépség, mert nem kell túl alaposan utánaguglizni, hogy lássuk, hogy pont az orra és a szája update-elve lett az idők során, egyéb arcterületek mellett…) még néha így is ügyetlen, én éreztem magam kínosan, hogy eszembe jutott Simple Jack… Számomra közel se karrierjének a legjobbja, mint sokan mondják. A leghangosabb, legteátrálisabb, az biztos.

   Ez a Spy Kids-feelingű csicsás kinézet meg ideig-óráig érdekes volt, bizonyára tényleg így csodálkozna rá a nem mindennapi háttérsztorival rendelkező főhős a nagyvilágra — de ez azt is eredményezte, hogy minden helyszín ugyanúgy nézett ki. Emancipációs sztorinak kifejezetten sértő és csapnivaló szerintem, de legalább lehet hahotázni azon, hogy a hátsó sornak játszó színészek prosztóskodnak néha.