A nihilista mestermű! Felesleges kapálóznunk! Vagyis ezzel is fel lehet állni a székből, amikor túl vagyunk a legjobb modern romantikus filmen. Mindezt egy elsőfilmes rendezőtől, aki a saját életéből merített mélyen.
A történet két gyerekkori szerelmesről szól. A lány a szüleivel Kanadába emigrált 11-12 évesen, és szétszakította a bimbózó románcot. 12 évvel később már a neten találkoznak újra, de a képernyőkön át nem az igazi, és még mielőtt túlságosan elmélyülne a kapcsolat véget is vetnek neki, mert az aktuális életében (még iskola, munka) egyikőjük sem tud épp találkozni a másikkal, nemhogy reálisan összeköltözni a közeljövőben.
Aztán újabb 12 év után a férfi meglátogatja az immáron házas nőt New Yorkban.
Az elszalasztott lehetőségek, a “máshogy is alakulhatott volna, na és az milyen lenne” nosztalgiája mellett érdekes módon eljut a Past Lives oda, hogy ami van, az miképp sikerült, és mennyire is múlt rajtunk. A főszereplő a feltűnt régi szerelme és az aktuális férje rávilágításával a múlt és a jelen számadását végzi.
Az Előző életek felrúgja a romantikus filmek elvárásait, hogy a végzet elkerülhetetlen, vagyis máshogy áll hozzá. Konkrétan az író férj mondja ki a nézői elképzelést, amikor a fenti történet alapján a film elé ül, hogy aztán ebből ne úgy és ne oda torkolljon, amit várnánk. Vagy ne pont úgy, és feltűnjön az igazi romantikus része, realista látásmódja.
A megvalósítás pedig gyönyörű. Alapvetően arra gondoltam, hogy mennyire jól dolgoztak digitális kamerával és utómunkában, amitől teljesen filmszerű lett, de nem, Millennium XL2-lel forgatták filmre. Így már még érthetőbb a visszafogott, de gyönyörű színes és zajos képe. Teljesen illik a Past Lives álomszerűséggel kevert realizmusához.
Az alakítások szintén fantasztikusak, de itt már jöhet a (valamennyire) megosztás, mivel a film rengeteg szünettel és térrel dolgozik, szóval sokszor csak egymásra néznek és a tekintetükben van minden, ami gondolom pár embernél a lassúságot fogja azért jelenteni. Ízlés kérdése? Igazából 12 év után találkozva, annyi fel nem dolgozott érzéssel felvértezve szerintem nem meglepő és szépen ábrázolt, hogy nem pörög a szereplők között a társalgás, akkora távolság van közöttük, ami a végére változik azért.
Ez az alternatív univerzumos Before Sunset, és remélem az elég nagy ajánlás, hogy mellé teszem könnyedén. Teljesen más film, nem olyan katartikusan és kicsit kényelmesen felszabadító, de közben mégis az. Fantasztikus élmény. Ahogy visszagondolok rá húzom fel mindig a pontszámát kicsit, hiszen bár itt romantikára és emberi kapcsolatra húzta fel a történetet, de a képlet szinte mindenre elsüthető az életben.
Hol megnézhető?
Ja most látom mozi és nem stream :D akkor asszem a jövőheti filmem megvan
Igazán emberi történet, én nagyon elkaptam. Magam is csak ajánlani tudom, de tény, hogy kell hozzá egyfajta érzékenység az ilyesmi filmekre. Jó volt a rendezővel is pár interjút megnézni utána, sokat mesélt a színészvezetésről, az is ajánlott.
Nekem is az egyik kedvencem tavalyról, visszafogott, csendes, minden szereplő reális és szimpatikus. Első filmnek ez igencsak menő teljesítmény.
Én is utánanéztem, milyen kamerával forgatták.
Nekem is nagyon tetszett, de érzelmileg nem tudott megérinteni, pedig próbálkozott a film rendesen. A rendezés,fényképezés első osztályú, a két főszereplő is kiváló, különösen Greta Lee, nagyon karizmatikus volt, és éreztem a jelenlétét. Biztos hogy újra fogom még nézni valamikor, múlt héten láttam, úgyanúgy mint az Iron Clawt, valahogy az mégis jobban megmaradt bennem, sokkal emlékezetesebb film volt számomra.
esküszöm, a poszt hangulata, vagy inkább az, amilyen érzéseket kiváltott belőlem, konkrétan a Before… trilógiát juttatta eszembe még azelőtt, hogy elértem volna az utolsó bekezdéshez, szóval köszi, human, hogy látatlanban is egy rugóra járt az agyunk, abszolút meghoztad a kedvem hozzá, és nem csak azért, mert az említett trilógia az egyik kedvencem a romantikus műfajban :)
Nagyon szép film volt. Én nem bírom a romantikus filmeket alapon, nem is nézem őket, de ennek az előzetese anno megfogott és gondoltam megnézem. Nagyon tetszett. Gyönyörű film volt. Az egyik legjobb, amit tavaly láttam.
Én már agyon éltettem mindenhol, és épp tegnap megnéztem másodszor is. Annyira finoman van felépítve, amire csak női rendezők képesek, és nyilvánvaló, hogy egy csomó személyes élmény is be lett építve, attól ilyen emberi és intim. Nekem vesszőparipám, hogy a romantikus-érzelmes műfajban nagyon sok lehetőség van, csak realistán kellene nekiállni, úgy mint itt, hogy valódi karakterek, valódi érzéseket közvetítsenek. A párkapcsolatok kimeríthetetlen téma lehete, de mégis ha romantikus film, akkor az 99.9999%-ban egyenlő a felszínes porcukorral. Komolyan nem értem :(
A VOX is egy laza 100%-ot dobott rá, akárcsak a Szegény párákra. Szóval igen, kiváló film.
Nekem egyébként az tetszett, hogy a koreai vonal mennyire illik a történethez. Ha pár éven belül lesz remake belőle, akkor biztos, hogy az a verzió nem lesz ilyen jó. Itt nagyon sokat hozzáadott a történethez a szereplők visszafogottsága, kulturális háttere. Imádtam ezt a mozit.
Nem is kérdés, hogy a tavalyi év egyik legjobb filmje. Nagyon sajnálom, hogy nem nézhettem moziban.
Watchmen: ja ha a VOX felpontozta, akkor nyugodtan hagyom fenn a kritikám :)
Amúgy miért lenne remake egy amerikai filmnek?
Nagyon szép film! A tavalyi év meglepetés filmje számomra. Olyan jó volt látni végre egy jó romantikus filmet, a milliónyi szemét után. Utoljára talán a szív hídjai tetszett ennyire.
@Human: én úgy ültem be rá anno, pár hónapja, hogy azt hittem egy koreai filmet fogok nézni. Csak emiatt mentem el megnézni egy romantikus filmet (illetve figyelte oda/fel az előzetesére), mert a távol-keleti filmeknek más a hangulatuk. Utána esett le, hogy ez egyébként nem koreai film volt, csak a karakterek voltak azok. Viszont ha meg azzal a prekoncepcióval állok neki, hogy ez egy amerikai film, akkor félve a szokásos hollywoodi szarságoktól a témában, valszeg meg se nézem. Így viszont az év egyik legjobb mozis/filmes élményét kaptam.
Szóval tud megtévestő lenni, hogy ez most akkor amcsi vagy nem.
Tyberius: Sajnos a koreai romatikusokkal ugyanez a helyzet, a legtöbb nőknek készülő bugyuta semmiség, alig akad férfiszemmel is nézhető.