Képzeljétek el, hogy az ujjammal mutatok egy ici-pici résnyit. Na annyi hiányzott ahhoz, hogy ez a film zseniális legyen. Vagy többször ennyi, mert szinte minden szintjére kéne egy picivel több, mint amit nyújt. Ettől még szórakoztató és érdekes, de lehetett volna az új Adaptation is.
A történet egy fekete íróról szól, aki igazából csak írónak tartja magát, szinte sznobosan többnek, mint a sorstársai, de a film végére rájön, hogy a piac az isten. Vagy nem erre jön rá? Költői a kérdés, mert nem hiszem, hogy sok olvasó rávetődött a filmre. Talán majd ha jön valami hazai streamingre, akkor majd letolják páran. Pedig az American Fiction még Oscar jelölést is kapott, meglátjuk majd hova megy a shown, de szerintem most nincs esélye. Mondjuk ez nem is fontos valójában.
Szóval a főszereplő író élete két módon bonyolódik: a családi életében friss és régi traumák, na meg a gyász feldolgozása zajlik, mindeközben a művészi könyvét egyik kiadó sem akarja bevállalni. Miután szembesül egy másik fekete író “fekete trauma” könyvének részéletével, és annak sikerével, egy éjszaka részegen ő is ír egy ilyen általa lealacsonyítónak tartott, az összes feketét egy szenvedő pozícióba kényszerítő és ezt a képet megerősítő regényt.
Valójában csak elkeseredését éli ki, kritizálja az ilyen regényeket fogyasztókat, és kvázi f**k younak elküldi fehér vezetős kiadóknak. Aztán azok persze lecsapnak rá. Sőt, idővel siker is lesz a tulajdonképpen szatírája. Szóval maga a film egy dramedy szatíra, amiben egy szatíra regényt komolyan vesznek az emberek, és még van egy szint a vége felé, ami aztán már főleg metába emeli. Mindeközben az író magánéletében pedig egy személyi tragédiákkal teli élet zajlik, ami szintén a meta üzenethez kapcsolódik, mert… csak így adható el a forgatókönyv? Mármint egy ideig azt hittem, hogy a rendes élet ellenpont lehetne, ahol szinte bőrszín függetlenül zajlanak a dolgok, de olyasmik kerülnek a történetbe, amik magukban is kitettek egy-egy filmet (Father, Moonlight), erre itt vannak zsúfolva, mintha ott is erőltetnék a fekete traumát, hogy feloldhassák, ezzel talán beintve a nézőnek úgy, mint a szatíra könyvet fogyasztó feketéknek és fehéreknek teszi a történet.
Igen, a zsúfolás a kulcsszó, mert olyan, mintha nem rántanák össze egy rendes egésszé a filmet. Ez lehet a vágás gondja, lehet a kicsit altató soundtrack (igen, Monk neve miatt nem meglepő, hogy zongorás jazz megy, de akkor is), vagy akár a tévéfilmes rendezés. Még hiányzik valami. Sajnos.
Ellenben pozitívum is van bőven, hiszen Jeffrey Wright rohadt jó benne, Sterling K. Brown pedig aztán főleg. Ezen kívül most február 13-a van, és az itteni szatíra szálon hangzott el az a két poén, amiken a legjobban nevettem eddig idén (az egyik, amikor megváltoztatja a könyv nevét egy telefonhívás közben, a másik amikor “a fekete hangokat hallani kell” módon 3-2 arányban szavaznak). Avagy az “író ír egy általa lealacsonyítónak tartott regényt, amit utána felkap a nép”-szál végig működik, de ezt megszakítják egy.. tévéfilmesebb drámával. Van célja a magánéletnek, de közben ott akadozik a film is.
Nagyot markolt a film, de a főszereplőjével is eléggé kritikus, hiszen a teljesen sznobos magasművészeti álláspontjáról szépen lassan le kell jönnie. Bár szerintem az ezt tudatosító beszélgetés a két fekete író között szintén a gyengébb pillanatok közé esik, mert valójában semmi sem menti fel az “őszinte” írónőt, ami meglepő módon nincs is a film alapjául szolgáló regényben egyáltalán.
Még lennék témák, de ezzel már ismét csak a zsúfoláshoz jutnék el, szóval visszakanyarodnék oda, hogy valami még hiányzott, de ennek ellenére bőven jó lett a végeredmény.
Imádtam, de nekem sok volt a családi drámázás. Sokkal szívesebben láttam volna többet abból, ahogy a könyv miatt belekerül ebbe a spirálba és többet kell kiadnia magát suttyó, gettós feketének.
Az elején volt pár jó poén, már kezdtem reménykedni, mert előtte lőttem le a book of clarencet 30 percnyi nézés után, de sajnos ez is ellaposodott a negyedétől és túl komolyan véve magát kb 10-15 percenként okozott egy enyhe mosolyt, ami elég rossz arány egy vígjátékhoz képest, viszont egy mostani időkben készült vígjátéknál meg már kiemelkedőnek számít sajnos..
Spoiler
A főszereplő mindenkire mérges, majd túl komolyan reagálja le az egész “beugratást”, amit ő kezdeményezett.
Reménykedtem, hogy az íráskor bejött két képzeletbeli szereplő többet fog szerepelni oltogatva a főszereplőt, de nyilván ez már túl kreatív lenne.
Viszont a vége az ritka csapnivaló: a 3 kamu befejezés és a végén a testvérrel való elkocsikázás mindenféle feloldás nélkül, nagyon művészi, de semmi értelme.
Mint ahogy mondjuk a testvér szál se dobott olyan sokat, még menthető lett volna, ha neki bevallja a hirtelen jött sikerét, ami dühíti és az ezzel járó rejtőzködés, párhuzamos vonva a testvérének korábbi “bujkálásával és önmagának meghazudtolásával”, de ez megint kreativitást igényelt volna az írók részéről.
Kb egy trailernyi ötlet volt ebben a filmben és kész.
Én is imádtam, igazából elnézegettem volna még tovább is. Nem volt gond a sok drámázással sem, pont attól lett igazán jó, hogy hiába akarta a mély dráma látszatát kelteni, a fekete humor miatt végig lehetett mulatni az egészet :D
Elképzeltem, hogy ha kb 20 évvel ezelőtt készült volna el, tuti Denzel játszotta volna a főszerepet, tökjól állt volna neki:D
Spoileres lehet
Már a legelején azt hittem, hogy a sok drámázás mind csak a fantáziája szüleménye és a könyve része, de így is nagyon jó volt, elnézegettem volna én is, hogy tovább nyomja ezt a suttyó, gettó stílust.
Első rendezésnek kifejezetten jó volt, nem éreztem rajta, hogy tévéfilmes rendezés lenne
Én picit csalódtam. Több karakterpoénra számítottam, de mintha mind ellőtték volna a trailerben.
Az ötlet jó (bár az alap ezerszer lerágott csont), a kivitelezés is jó, csak kellett volna egy viccesebb forgatókönyv.
Nekem nagyon bejött, sokat nevettem rajta. Jeffrey Wright megérdemli a jelölést, de legjobb filmre azért nem jelöltem volna, de hát ha már 10-es lista, akkor végül is elfér.
Ja, én is úgy éreztem, hogy a fő szálat kellett volna jobban kibontani, a családi drámából meg lehetett volna kevesebb.
“részegen ő is ír egy ilyen általa lealacsonyítónak tartott regényt, ami siker lesz.” Erről egy Family Guy episode jut eszembe. Brian bonyolult, értelmiségi könyve megbukik, majd dühében 4 óra alatt ír, ahogy ő fogalmaz: egy rakás bűzölgő szemetet, mondván ez kell a birkáknak és így születik meg a Kívánd, akard, tedd! Ami óriási siker lesz.
Spoiler!!!!
Esküszöm nem értettem a film végét. Most akkor meddig volt igazi, és meddig a film forgatás? Vagy ezt a rendező ránk bízta? Vagy csak a film végi díjátadó volt kitaláció? De ha csak a díjátadó volt kitaláció, akkor a három kettő elleni szavazással hogy a fuck nyer azzal mivan?
Nekem nagyon tetszett. Eddig ez meg a Holdovers vitte nálam a prímet. De azért még van 4 film az Oscar-listáról, amit nem láttam.