Mivel űr-scifi, ezért hiába hasalt nagyot a kinti pénztáraknál és dobták villámgyorsan VOD-be, azért csak bele kellett nézni. Utólag a persze megbánva ezt a gondolatmenetet. Nem vágom egy ilyen tv-filmet hogy gondoltak nagyvászonra, legfeljebb ha a “hátha” reménnyel dobták oda.
A történet a nemzetközi űrállomáson játszódik, ahol orosz és amerikai tudósok különböző kísérleteket végeznek. Ide érkezik egy új lakó az egereivel, ahol az egyik orosz figyelmezteti, hogy ők is végeztek hasonló kutatást az űrben, de az egerek mindig bántották egymást. Micsoda sejtetés ez a következő 1 órára!
A cselekményt az indítja be, hogy a Földön látszólag kitör az atomháború a két nagyhatalom között. Ennek következményeként mind az orosz, mind az amerikai legénység azt az üzenetet kapja, hogy vegyék át az ISS fölötti irányítást, de bármi áron. Ahogy az egereken láttuk, kicsit egymásnak is esnek kvázi. Ezzel vajon mit tudott volna kezdeni egy jó író és rendező?
Félresöpörve, hogy a kábel heveder, vagy minek hívják, nagyjából folyamatosan látszik a szereplőkön, és a 0 gravitáció nevetségesen nem jön át az egész film alatt, hiába lebegtetik a kamerát. Szóval ezt figyelmen kívül hagyva, egyszerűen nincs benne feszültség. Látszik, hogy oda van írva a paranoia az első “összecsapáshoz” például, de valahogy a vágás és az alakítások, meg úgy minden egyszerűen nem adja át. Folyamat ilyen, látszik a recept, hogy mit akartak főzni, de kihagyták a fűszereket, meg a technikát, meg… mindent.
Nem azt mondom, hogy ha minden tökéletes lett volna, akkor új klasszikus születne, de ez így hatalmas semmi volt. Lehet akart valamit mondani, de nehéz úgy gondolkozni rajta, hogy a film maga ennyire felejthető.
Én, mint gyakorló sci-fi író annyit mondhatok, hogy nálam békét kötött volna a két csapat, mondjanak akármit is a fejesek odalent, hiszen az űrhajósok értelmes emberek. Együtt nézték volna a Földet az ablakokon keresztül, de ezen felül nincs mit csinálni, nincs mit elmesélni, ezért meg sem írtam volna.