Monkey Man

Dev Patel életéből csak egy kőkemény akciófilm hiányzott? Végiggörgettem a karrierjét, és eléggé eklektikus, ami egyre inkább a származása felé kezdett fordulni. Hát most vérrel verejtékkel összehozta magának az indiai nem John Wicket, hanem sokkal inkább Daredevilt. Vagyis a rendezésével és főszerepével jelenbe hozott egy indiai mitológiát, legalábbis a film szimbolikája alapján.

Azt hiszem senki sem a történetért fog erre a filmre beülni. Bár sok minden apróság van benne, amivel Patel megfűszerezte a Monkey Mant, beletett rengeteg indiai problémát, de azért a mélyén ez csak egy “sima” bosszúfilm. A főszereplőről sok ismétlődő flashback során megtudjuk, hogy elvesztette az anyját, és ez nem hagyja nyugodni, de azért tanul is az úton, mielőtt beteljesítheti végzetét.

Igazából az előbbi említéssel már a problémákba is belementem, miszerint a filmben rengeteg az ismétlődő dolog, ami pluszt nem ad a történéshez, mert a felfedésükkor már rég tudjuk, még akkor is, ha eltekintünk attól, hogy mennyire bevált recepttel készült.

A film első fele amúgy szórakoztatóbb történetileg, mivel akkor a főszereplő beépül egy szervezetbe, hogy így kerüljön közelebb a célpontjához, és ez a szélhámos-filmes rész szórakoztatóbb. Ellenben akcióban pedig a második fele erősebb a Majomembernek. Főleg, hogy azok az akciók a tényleg kőkemények.

Nem lehet elmenni amellett, hogy mennyire brutálisba megy át a végére a film, mert az ottani igazságtalanságok ezt hozzák ki a nép egyszerű, kiszipolyozott fiából, akit a bűnügyi állami szervezet teljesen eltaposott, emberszámba sem vett. A véresség mellett még iszonyat ötletes is némelyik akció, és ez a részét jó nézni a filmnek. A Die Hard 3 és a Captain America: Winter Soldier után újabb klasszikus liftes vérengzés született!

Nyilván Dev Patel elvan a szerepben, lejön, hogy szinte szíve ügye a film, de ami még durva volt, hogy Sikandar Kher micsoda rosszfiú. Igazából miatta is jutott eszembe a Daredevil, annyira Kingpinesek voltak a vele történt bunyók.

Mindezek fényében tényleg főleg a körítés számít. Ha már a John Wick a sok hasonlítás mindenhol, akkor az sem amiatt tudott kinőni, mert olyan mélyen ráfeküdt a drámai részére is a történetnek. Végtére is itt is keveredik a misztikum a kőkemény akcióval, és ez a lényeg? Csak akkor meg túl sok idő megy el másra. Rendben, a spirituális része kicsit elment mellettem a más kulturális környezet miatt, de azért pár általánosabban érhető probléma simán lejön, viszont itt meg pont nem jó az egyensúlyozás a bevonásuk és a kifejtésük között talán.

Lehet nem ennyi mindent kellett volna markolni készítőként, hanem elég lett volna a mindent átszövő undorító korrupció az első filmbe, és reménykedni, hogy lesz folytatás? Még akkor is, ha ez a romlottság össze is függött a többi témájával. Nagyon hullámzó lett mindettől a film lendülete, és minősége.

Ilyen az, amikor valaki sokszor csak sidekick sokszor, aztán azt mondja, hogy fuck it, I’ll do it myself, kicsit kigyúrja magát, és megcsinálja az akciófilmjét, amiben főszerepel is. Aztán még jól is áll neki! Szórakoztató akciófilm a Majomember, bár azért nem maradandó.