Tarantino vs. remake áradat

Tudom, páran jönnek majd az öregúrról, aki nem érti, de a minap megejtett kijelentései, miszerint “nem érdekel az új Dűne, az új Ripley, az új Shogun” mögött az van, hogy inkább új dolgokon munkálkodjanak az emberek. Az az igazság, hogy ezzel valamennyire egyet tudok érteni, hiába sikerültek jól pont az emlegetettek (nyilván azért hozzák fel pont ezeket neki).

Mindezt azon a héten, amikor azt halljuk, hogy Fincher elvileg a Squid Game amerikai változatával fog eltűnni hosszú hónapokra, amikor az eredeti is kurvajó, és szépen van fényképezve is.

Szóval Tarantino a The Bret Easton Ellis podcastban (akinek épp újabb változatát csinálják az American Psycho könyvének…):

I saw [David Lynch’s] Dune a couple of times. I don’t need to see that story again. I don’t need to see spice worms. I don’t need to see a movie that says the word ‘Spice’ so dramatically.

It’s one after another of this remake, and that remake. People ask ‘have you seen Dune? Have you seen Ripley? Have you seen Shogun?’ And I’m like ‘no, no, no, no.’ There’s six or seven Ripley books, if you do one again, why are you doing the same one that they’ve done twice already? I’ve seen that story twice before, and I didn’t really like it in either version, so I’m not really interested in seeing it a third time. If you did another story, that would be interesting enough to give it a shot anyway.

I saw Shōgun in the ‘80s. I watched all 13 hours. I’m good. I don’t need to see that story again, I don’t care how they do it. I don’t care if they take me and put me in ancient Japan in a time machine. I don’t care, I’ve seen the story.

human
írta
2024. 11. 01. 04:56
megjelenés
26
hozzászolás


26 hozzászólás a “Tarantino vs. remake áradat” bejegyzéshez

  1. Én az ellentáborhoz tartozom, nekem egy remake a kedvenc filmem, A Sebhelyesarcú 83-ból. Attól h vmi remake még lehet qurva jó, akár jobb mint az eredeti. Inkább egy jó remake mint egy középszar eredeti alkotás. Sztem ha betiltanák a remake alkotásokat attól még nem lenne több jó eredeti film vagy sorozat, ez nem így működik. Meg már annyi minden készült h ha jön is egy eredeti ötlet ha nagyon akarod rá fogod h ennek meg annak a filmnek a koppintása, láttuk már egyszer.

  2. Tarantino-t igazán eltörölhetné a cancel culture, amennyi mocsok kiderült róla a közelmúltban…

    Az itteni véleményével nagyjából egyetértek amúgy.

  3. Mik derültek ki róla? le vagyok maradva.

    Am én sem bírom egyáltalán az öreget, ebben a témában viszont egyetértek vele. Még egy jó példa a Jake Gyllenhaalos Ártatlanságra ítélve, ami tök jónak néz ki, de ezt már láttam Harrison Forddal.

  4. Teljesen meghülyült vénségére ez a remek rendező. Azért az új Ripley sorozatot megnézhetné, mert az valami egészen különleges, egyedi tartalom lett, dacára annak, hogy léteznek a filmek. Ez a sorozat simán felülmúlja azokat. Plusz ha ilyen totálisan új köntösben tárul elénk valami, amit már láttunk,annak csak örülni kell. A Sógun, és az új Dűnék sem rosszak, úgyhogy most nem értek egyet vele. A Joker 2 viszont nagyon bejött neki.

  5. Aha. Mondja Tarantino, akinek az egész karrierje az újrahasznosításra épül, és olyan történeteket mesél (saját stílusában, ezt meg kell hagyni), amiket már mások elmeséltek előtte. :D

    Reservoir Dogs -> City on Fire
    Jackie Brown -> Foxy Brown
    Kill Bill -> Lady Snowblood v. Game of Death
    Inglourious Basterds -> The Dirty Dozen

    stb. stb. És egész jeleneteket alkotott újra ezekből: Bande À Part, The Graduate, The Searchers, Kiss Me Deadly, Psycho stb., és akkor a zenékről, dialógusokról nem is beszéltünk, és bizonyos tekintetben a Django is eleve egy remake. :) Amúgy érteni vélem, mit akar mondani, de a művészet, alkotás már csak ilyen, minden egymásra épül.

  6. Nincs igaza. Néhány remake simán felülmúlja az eredetit látványban, karaktervezetésben vagy művészi látásmódban.

    pl. Battlestar Galactica sorozat 2004-ben.

  7. Kakarotto:

    Epstein szigetére rendszeresen járt és még egy olyan fotó is kikerült róla, ahol Epstein magángépén egy ázsiai kislány lábát szopogatja.

    Másik: Uma Thurman és Diana Kruger is azt nyilatkozta róla, hogy egy jelenet kedvéért saját maga fojtogatta a színésznőket/arcukba köpött (Krugerről ez a jelenet még csak be sem került a filmbe, sejthető milyen célt szolgált).

    BTW azon se lepődnék meg, ha a Hostel története egy valós szervezeten alapul, ahol ő rendszeres ügyfél volt. Minden filmjében jelen van a kínzás valamilyen szinten.

  8. Angolul nem beszélőknek: csak és kizárólag a sztorikról beszél itt, arról, hogy mi az Ő VÉLEMÉNYE egyes szám első személyben arról, ha egy sztorit, amit ő már látott, minek csinálnak meg újra és újra ugyanazzal a sztorival alapjaiban. Milyen világot élünk, de tényleg, amikor valaki kérdez tőlem valamit és nem lehet önálló véleményem vagy ha elmondom azt, akkor elkezdik firtatni pletykákból, elcsípett fotókból az elmúlt 50 évből, pszichológiailag kielemezve ismeretlenek, hogy milyen ember is vagyok?! Ő a sztoriról beszélt itt, és igaza van. Az Élet Szép c. filmet megnézném 70-es/90-es/2024-es verziókban ugyanazt csak azért mert színes, jobban megjeleníti a várost, több a statiszta, 4K felbontás, stb stb.? Nem abszolút nem. Azért nem, mert az a film is, ahogy a legtöbb, a sztori miatt tetszik, legalábbis nekem. Legyen bármilyen műfajú film, horror, animációs, thriller, dráma, romantikus, vígjáték stb, én személy szerint a sztori miatt nézem. Ha tetszett a a film/sorozat, akkor pedig megnézem újra ugyanazt pár évente, ennyi. Ha alapjaiban megváltoztatják a sztorit, az pedig nem egy remake, az már egy másik film.

  9. Hát én nem értek egyet vele. Akkor zárjanak be a színházak is, hiszen általában ugyanazt a sztorikat játsszák el, dolgozzák és használják fel. A film a színházból kifejlődött művészeti ágazat. Azért, mert egy sztorit egyszer már megfilmesítettek, akkor az már örök időkre maradjon úgy? Baz Luhrmann hogy merészelte a Rómeó és Júliát leforgatni, hiszen azt már Franco Zeffirelli megtette 1968-ban? Ja, amúgy Zeffirellinek sem lett volna szabad ezt, hiszen az első Rómeó és Júlia film J. Stuart Blackton rendezésében már 1908-ban elkészült, onnantól kezdve tilos másnak megrendeznie!

    Akkor álljon itt egy rekord-lista arról, hogy egy sztorit hányszor filmesítettek meg az idők folyamán:
    44 Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes
    37 Mary Shelley: Frankenstein
    31 William Shakespeare: Hamlet
    29 Alexander Dumas: A három testőr
    28 Jane Austen: Büszkeség és balítélet
    20 Lewis Caroll: Alice Csodaországban
    10 Agatha Christie: Tíz kicsi néger

    Szóval ha a Dűnét másodjára is megfilmesítik (ami köztudottan a megfilmesíthetetlen könyvek közé számít), akkor milyen jogon kritizálja a rendezőt, ha a saját vízióját akarja megvalósítani a regényről? (Pláne úgy, hogy Denis Villeneuve és David Lynch változata nagyon-nagyon sok mindenben eltér egymástól, de még a könyvtől is?) Mikor ő meg a saját vízióit viszi vászonra régi filmklasszikusok jeleneteiből? Az nem baj? Tarantinó is megbolondult vénségére.

  10. Kb. ő az a rendező,akinek szinte minden filmje lopások halmaza,de persze úgy, hogy valami teljesen unikum dolgot hoz létre a halmazokból. De hiába kesereg,mert ma már szinte lehetetlen létrehozni teljesen eredeti filmeket. Mindet megvalósítottak már ezer éve,és csak a másolás megy minimális változtatásokkal.Kicsit megkeseredett az öreg,dehát ez van.

  11. Zolsan
    Elmúlhat 100 év is, az ha valaki Epstein magángépén szopogatta egy kislány lábát, azon nincs mit szépíteni… Egyébként meg az összes filmje remake halmaz, szóval a véleménye pont vitatható.
    Nem véletlen kaszálták el a tervezett filmjét, a botrányok után már aligha marad húzónév a színészek közt, aki bevállalná a szereplést. Érik egy újabb Weinstein botrány.

  12. kriptaőr
    Így van, azon nincs mit szépíteni, amint bizonyítva van, hogy a láb nem egy felnőttkorú nőé. Ez a mai napig nem bizonyított, úgyhogy hagyjuk, majd ha a cikk címe “Tarantinot jogerősen elítélték” lesz, majd ott és akkor értekezünk ilyenekről, itt Tarantino vs. remake-áradat a cikk címe amihez hozzászólunk és amit mondott, amiről és ahogy az mind teljesen releváns. Az pedig, hogy ő ősrégi D-Zs kategóriás filmek JELENETEIT újrafelhasználja összevissza egymás mellé téve számtalan filmét egy filmbe egy koherens egésszé és mégis újjá, az a film nem remake és ö nem is erről beszélt itt. A te eszmefuttatásod szerint az Avatar egy remake, az összes szuperhősfilm remake, a legtöbb romantikus vígjáték remake, pedig nem. Ő itt a sztori remake-eléséről beszélt, szinte semmi vagy minimális változtatásokkal. Na nem vitatkozom tovább, mennem kell dolgozni. :D

  13. Zolsan

    Ezzel vitatkoznék. Tarantino legtöbb filmje remake. Lehet, hogy nem a hagyományos értelemben, mint az interjúban említett Dűne, de attól még az. Ha a szó meghatározását vesszük (régebbi, létező mű frissítése, modernizálása, újragondolása más technológiával, stílussal, látásmóddal), tökéletesen lefedi azt, amit Tarantino csinál. Annyi különbséggel, hogy az ő esetében általában nem egy, hanem számtalan mű feldolgozásáról van szó. Pl. a Jackie Brown konkrétan Elmore Leonard regényének (Rum Punch) átdolgozása, miközben tele van utalásokkal, referenciákkal, sőt konkrét történetelemekkel, karakterekkel olyan filmekből, mint Foxy Brownból, a The Graduate-ből, a The Killingből stb. És ez a legtöbb filmje is ilyen. Emberünk azt mondja az interjúban, “látta Lynch Dűnéjét, látta a 80-as Sógunt, ezért nem kell látnia az újabbakat, mert ő már látta ezeket a történeteket, és nem érti, miért csinálják meg ugyanazt kétszer.” De az okfejtés elég nagy hülyeség, mert a két Dűne és a két Sógun, annak ellenére, hogy azonos történetalapból indul ki, nem is lehetne különbözőbb. De annak sincs sok értem, hogy „minek már létező, régebben látott történeteket újramesélni”, tekintve, hogy adott kulturális keretek között ugyanazokat a történeteket, tapasztalatokat, érzelmeket meséljük újra meg újra. Ahogy teszi ezt Tarantino is, szvsz elég jól, én is nagy rajongója vagyok a művészetének. De a bullshitet nem bírom. Valószínűleg itt inkább arról szeretett volna beszélni, hogy a fulmiparból kezd kiveszni az eredetiség, de ezzel sem értek egyet, javaslom az öreg figyelmébe az A24 vagy a Neon alkotásait, vagy nézzen európai filmeket.

  14. jszkfer: több dologból összetenni valamit az nem remake szvsz, főleg ha egy olyan könyv adaptálására húzza fel, amiből még nincs is film. De ha sokat változtatsz sem remake, a Fast & Furious nem Point Break remake, pedig sok storybeat ugyanaz. Nekem is van kedvenc remakem (pl Thing vagy Ocean’s 11, de már utóbbinál is ott van az Out of Sight nem remake lazulásnak ugyanattól a rendezőtől), viszont sokkal több eredetit kedvelek, és ha még több eredeti készül, akkor több lehet közte a jó is, míg egy remake kicsit hátrányból kezd, mert a felfedezést már sosem adja, ha láttad az eredetit. Sőt, addig nézhetsz eredetit is, szóval nem is csak anyagilag, hanem időileg tekintve a problémát.

    a Neon és az A24 nem 100 milliókat dobál sajnos filmekre (de jó is lenne, ha ilyen stúdiók ennyire feltörhetnének, hogy a mainstream enné a 100 milliós furcsa blockbusterjük), amennyibe a Shogun, Ripley és az új Dűne került. Mondom, mind jó amúgy, de ugyanezzel az erővel tényleg a Ripley pénzből és megvalósítással akár egy másik könyvet is elővehettek volna, vagy Villeneuve rendezhetett volna 2 új “Arrivalt”. Vagy épp a Randevú a Rámávalt… Avagy bizonyos budgetekből véges film és sorozat készül, lehetne közte több az eredeti.

    Pár remake, ami közepes/gyenge/szar és eredetitől vette el a helyet/pénzt, ha már Tarantinonak nem ugrottak be címek:

    – Pet Sematary
    – The Crow
    – Time Bandits srozat
    – Death Wish
    – Jacob’s Ladder
    – Mortal Kombat
    – Tomb Raider
    – Overboard
    – FIrestarter
    – Hellraiser
    – Charlie’s Angels
    – Minden Disney élőszereplős mesefeldolgozás (Dumbo, Hableány, akármi)
    – Murder on the Orient Express
    – The Strangers
    – Robin Hood, amiből több is van
    – Hellboy

  15. human

    Igen, amit te írsz, az általános értelmezése a remake-nek. De nem látom be, ez miért érv az ellen, amit Tarantino filmkészítéséről írtam. Tarantino történetek újrafeldolgozásáról ír, és számos filmje történetek újrafeldolgozása, újramesélése. Valaki megírta korábban, neki tetszett, és a saját módján, változtatva, átalakítja, de elmesélte megint. Ez Tarantino filmművészetének az egyik alapja. De ezzel nincs szerintem baj, ez is egy művészeti megközelítés, és én nagyon bírom. De Villeneuve Dűnéje nem kevésbé eredeti mű, egy létező történetet sajátosan feldolgozva létrehozott film, tele saját ötletekkel, koncepciókkal, zenével stb. Ezt elintézni azzal, hogy csak az egy újabb, sokadik remake, amit nincs értelme megnézni, mert Lynch már csinált egy Dűnét, és egyébként is, helyette lehetne több „eredetibb film”, elég arrogáns vélemény. A listáddal egyetértek, szemétre való tucatfilmek, bár azt is gondolom, hogy minden művészeti ág szükségszerűen kitermeli a szemétre való tucatot, az irodalomtól a festészeten át, amióta világ a világ, mindig is volt nagy tételben előállított moslék, bóvli, olcsó szar. Ellenben bőven találni értéket. Ha csak az októberi naplómat nézem, hogy mennyi eredeti, érdekes, jó filmet láttam, nem rossz az arány: Anora, Aftersun, Dying, The Apprentice, No One Will Save You, Evil Does Not Exist, Kafka (moziba küldött minisorozat), The Substance. Nyilván ez mindig lehetne több és több, ezt aláírom, de nem látom annyira tragikusan a helyzetet.

  16. Nem, Tarantino nem remake-eket csinál, ne relativizáljuk már a fogalmakat :). Ötleteket, karaktereket vesz kölcsön, formál át, csavar ki, de nem remake-eket csinál.

    Ettől még megbuggyanhatott szegény. A színházas példa is jó, meg a fenti ezer filmes példa is, hogy van létjogosultsága a remake-eknek, nem szabad leírni őket csak azért, mert a sztorit egyszer már használták. Egy film sokkal több, mint a sztorija. Oké, a Psycho remake-nek semmi értelme nem volt, egy csomó másnak meg igen, néha jobbak is lettek, mint az eredeti.

    OFF: jelentéktelen-részlet és népszerűtlen komment: nem, az eredeti Squid Game sajnos nem jó egyáltalán. Üres, öncélú, egyszerre kiszámítható és zavaros, a második évadot már kihagyom. Én örülnék egy sokkal jobb, Fincher-féle remake-nek :D.

  17. Érdekes, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy mindhárom műre igaz, hogy NEM REMAKE! A remake egy előző film feldolgozása. Ezek új adaptációk, egyik sem merített semmit előző adaptációkból, nem azok egyikét gondolta újra, hanem az alap irodalmi művet. Egyik sem remake. Ilyen alapon az összes Rómeó és Júlia adaptáció is remake lenne.

  18. Én csak azt nem értem ebben az egészben, hogy az egész filmipar a franchise-ra meg a remake lázra épül mostanában, mikor annyi rohadt jó történetet megírtak már. Miért nem adaptálják azokat… rengeteg jó történet van, amit eszükbe se jutott elővenni… ezt nem értem.

  19. nem értem ti miért értitek direkt félre az egészet. a sztori újra és újra feldolgozásáról beszél. A Dűne akkor is ugyanarról szól, ha másként adaptálják, jobb CGI-jal és az újabb merít/nem merít a régiből. Akkor is jön a fehér messiás, a fremenek élére áll és császár lesz mindkettőben. Egyet láttál, láttad mindet. Nekem is ez volt a legnagyobb “bajom”, hogy a sztorit az újban nem tudtam szájtátva átélni, mert már rohadtul ismertem.
    Teljesen jó kívánság, hogy legyenek új ötletek.
    Watchmen: itt jön be a kockázat-minimalizálás: a studiók még mindig inkább fogadnak egy már ismertebb névre, mint rizikózzanak egy eredeti scriptet sztem.

  20. Függetlenül attól, hogy nem igazán kedvelem a filmjeit mert szerintem inkább röhejesek mint valóban szórakoztatók, teljesen megértem a véleményét.

    Egy bizonyos szint után eljut oda az ember, hogy annyi mindent látott, hogy nem igazán érdekli az n+1.-ik remake főleg úgy, hogy eredetit látta és/vagy olvasta az alapművet.

    Viszont az okfejtése alapján a Shogun második évadát már nézheti majd :D

  21. Ez vicces lesz így leírva, de az Ocean’s 8 egy folytatás, mert a plot szerint ugyanabban az univerzumban játszódik, amiben a Clooney csapat is létezik (a tervek szerint ők is feltűntek volna a Bullock filmben) de az Ocean’s 11 – a Soderbergh verzió – az viszont tényleg remake!:)
    Nem kérdés melyik a jobb és melyiket néznénk meg újra meg újra szívesebben (én pl a remake-re szavazok).:)

  22. Az átgondolatlan bőrlehúzások tekintetében teljesen egyetértek vele.
    De van egy nagyon érdekes dolog, amit a filmes suliban tanítottak:
    – Ha jól emlékszem 13 “alaptörténet” létezik és akármi amit csak elképzelsz, kirakható ezekből, vagy ezek kombinációjából. Itt fundamentális történetelemekre kell gondolni, nem az arra épülő rétegekre, mint korszak, műfaj, stb.

    Ebből az következik, amit minden filmbuzi ismer: jaj ezt már láttam, tudom mi a vége, és tényleg tudod, mert már láttad.

    Tehát pontosan a HOGYAN a legfontosabb a filmnél, persze a történet mellett. De a Hogyan-nal tudsz újat mutatni, hiszen a MIT, abból annyi végtelen sok készült már, hogy szinte(!) lehetetlen újat kitalálni.
    Néha sikerül, olyankor ünneplünk is, de ez ritka.

    Szóval ” I don’t care how they do it.” – pontosan a “how they do it” választja el a kiváló filmeket a többségtől. Emiatt jó az új Dűne (persze ott a sztori is bitang), de amikor megtanulta Paul lovagolni a férget az a pillanat most is libabőrössé tesz…és mindenki tudta hogy sikerülni fog, az AHOGYAN megmutatta neked a film, na az volt felejthetetlen mozis pillanat.

    És slusz poén Tarantonotol hogy azt hiszem ő is elismeri, sőt, hogy a Ponyvaregény kronológiai sorrendben összevágva egy sima B film (tuti valaki összerakta már így, meg lehet nézni) ott is a “hogyan mesélem el” (időrendben összekeverve) tezsi izgalmasssá és különlegessé. És ez ráadásul a vágó, Sally Menke ötlete volt azt hiszem eredetileg.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.