Végre itt a Cannes-győztes Sean Baker rendezés, aminek a középpontjában egy szexmunkás van, és mindenfajta ítélet nélkül bemutatja, hogy ez mit is jelent. Nyilván a néző magában azt gondol, amit akar, talán kis empátiával is szembenézhet a szokásos paneljei helyett, de a film maga *chef’s kiss*.
Anora egy erotikus táncos, aki mellesleg escort munkát is vállal, ha úgy adódik. Előbbi helyen fut össze valami orosz oligarcha teljesen komolytalan, 21 éves elkényeztetett, gyerekes sarjával. A fiú először 1-1 órákra bérli ki a szexet csak eszköznek tekintő, magát 100 000 fal mögött tartó nőt, de aztán 1 hét lesz belőle, és egy drogokkal, piával, bulival teli Vegas-i út során a kezét is megkéri, hogy rögtön össze is házasodjanak.
Tiszta Pretty Woman, az álom, hogy kijut a szexmunkából egy milliárdos kölök segítségével. Szóval itt jön be Baker írása, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen amikor az orosz apa és anya megtudja mi történt, akkor persze nem örülnek a házasságnak. Viszont ebből nem kőkemény és kiszámítható dráma lesz, oké, utóbbi a végére azért áll, hanem egy eszméletlen fekete komédia, amikor feltűnnek a 21 éves fiú megbízott “felügyelői”, hogy intézkedjenek.
Ez Baker legkommerszebb filmje, ha valaki csak hátradőlni és nevetni akar sokat, az is simán ellesz vele, mert a “fun” részt is átadja a mű, az eleje eléggé bódító, és nem olyasmi tragédia a vége, mint amit a leírás sugallna, inkább csak “when the music stops” józanítás a karakternek, és a helyzetének önismerete. Baker egyszerűen csak mellőzött emberekkel törődik, nem rejtegetve semmit, ebbe beleértve a saját hibáikat is a helyzetük kapcsán, itt többek között például Ani saját gyerekességét és naivitását. És ezt minimum érdekes nézni, senki sem 1 dimenzió ebben a világban.
Mindezek mögött pedig ott vannak a hatalmas alakítások. Nyilván Mikey Madison mindent beleadott, és van vagy 3 nagyon színészes jelenete is itt, amiben megmutathatja a tehetségét, így hatalmas kiugrás számára, de Mark Eydelshteyn eléggé merés választásai az elkényeztetett gyerekként, és az egyik intézkedő, Yura Borisov csendes bele- és tényleges törődése is hatalmas. De komédia szinten a Torost alakító Karren Karagulian a legjobb.
Az egyetlen hiba számomra Baker eddigi filmjeihez képest is profibb, csillogóbb kinézet, amihez valahogy a kameramozgás és a vágás furcsa volt a komédia résznél, gondolom direkt, de valahogy túlzón. Na meg az anya, Darya Ekamasova alakítása kivett a filmből. De még így is gyönyörű volt a leszállás a végére.
Hatalmas filmélmény eddig idén, és jó lenyomata a “mindent azonnal, én vagyok a main character” jelenlegi időknek. Már értem, hogy a Cannes-i győzelemmel a háta mögött miért van a témája ellenére is jobban az díjszezonos társalgásokban, de nem tudom rátenni az ujjamat miért nem érzem mégsem ott a helyét. Talán mert Baker mindig “kis” underground rendező a szememben, hiába az egyik legérdekesebb amerikai auteur?
nekem nagyon tetszett minden perce, nagyon jó film kb annyira lehengerlô alakítással mint az Anatomy of a fall tavaly.
SPOILER (talán)
nem szoktam általában szeretni ha egy filmnek a tone-ja ilyen váltakozó, de itt kifejezetten bejött az a gyomros amit az utolsó jelenet adott.
Nagyon vártam és nagyon tetszett. Mindegyik etap remek lett, a bódító, pörgő képsorú kezdet, ami átváltott sötét komédiába, hogy végül a valóságban landoljunk. Pretty Woman-t és Very Bad Things-et idézett.
Habár az elejétől fogva tudható, hogy nem happy end felé haladunk, mégis érthető, hogy Ani ad egy esélyt és feltekeri a naivitását. Számomra karakter meghatározó jelenet volt, mikor haza metrózik egy munkás éjszaka után, a nővérével bérelt magasvasút melletti lakásba. Az élete minden nyomora és rideg valósága az arcára van írva. Onnantól kezdve nem lehet nem szorítani neki, hogy a legkevesebb sérüléssel jöjjön ki ebből.
Az Igorral kiépülő subplot, emberséget adott a végére és hát az utolsó jelenet, az úgy volt fantasztikus, ahogy volt.
Alakításilag az anya nekem is kilógott lefelé, viszont mindenki más remek volt.
Sean Baker számomra is kedves rendező, úgy is hogy a legkorábbi filmjeit még nem láttam, de tényleg megsüvegelendő, hogy hiába dolgozik egyre több pénzből, egyre profibb stábbal, mégis képes megtartani a szerzői kézjegyét, a számára fontos emberséget a filmjében és a karaktereiben is.
Efy rosszabb alkotó keze alatt a film középső része egy harsány ripacskodásokból álló, kellemetlen élmény lenne, Baker pedig szinte észrevehetetlen rendezéssel ad neki dinamikát, saját ízt, és valódi drámát (szinte minden alkalommal, amikor sikerül nevetnünk valakin, egyből visszahúz az abszurdból, ha belegondolunk, hogy “oké, de ez az ember mitől lett ilyen”).
A teljes cast tényleg fenomenális, de ez valóban Mikey Madison filmje, az ő szerepe a legnehezebb, mert egy a valói énjét a világtól és kicsiti magától is elzáró nőt alakít, de tökéletesen eltalálja a mértéket, mikor és mennyit mutasson.
SPOILER
A vége miatt aggódtam, hogy mennyire fogja kifuttatni ezt a rá jellemző kicsit szomorkás vágyott vég képbe, de meglepően földhözragadt és szívbemarkoló volt a kitartott jelenet a kocsiban, Anora feltörő sírását szerintem addigra mind átéreztük.
SPOILER VÉGE
Nagyon remélem, hogy tényleg tud komolyabb szeletet kiharcolni magának az Oscaron, merta Brutalistnál például sokkal érdekesebb film, és női főszerepben se nagyon tudok (egyelőre) olyan alakítást mondani, ami felvenné vele a versenyt.
“Yura Borisov csendes bele”
Itt mit szerettél volna, human?
El sem hiszem, hogy filmkritika. Azt hittem már csak poszterek meg előzetesek vannak erre felé :(
Kopasz gyerek lemaradt egy – jel
Anthonz: a múlt héten tényleg nem írtam mert 31-én délután rossz hírt kaptam, de előtte levőn pl rögtön ott van kettő. plusz a többi posztot is idő megcsinálni azért.
Nagyon tetszett a film. Én nagyon értékeltem a váltást a vegasi trip után, hogy nem feltétlenül arra halad a film, amerre számítana rá az ember. Mindenki egyébként jól alakít. Zseniális a film humora, de a drámai részek is rendben vannak. A vége után én még picit néztem volna, de hát mindennek vége van egyszer.
Mivel 2x is meg tudott lepni a film, ami manapság nagyon ritka, így mindenképpen az év egyik legkiemelkedőbb munkájának mondanám. Kis hiányérzetem van, de max. amiatt, mert volt olyan Baker film, ami jobban tetszett.
Oscar éllovasként nem tudom, hogy sikerül-e maradni a Brutalist mellett (messze még a március), de Bakerre már ráférne egy kis reklám, mert nagyon tudja mi az a filmkészítés.
Sajnos esélytelen, hogy a közelemben behozzák, úgyhogy kénytelen vagyok megvárni itthonra.
Én nagyon vártam és valószínűleg emiatt nagyon csalódtam. Imádom Sean Baker filmjeit, de ennél úgy éreztem, mintha a szokásos paneljeinek egy diet coke verzióját nézném, a szokásosnál kevesebb érzelemmel és harsánysággal. Toros színésze üde színfolt volt, Mikey Madison is nagyot ment persze. De ezeken felül… Nem tudom, bárcsak szerettem volna, akartam is, de valahogy üres volt és kevés meglepetést hozott.