Lehet nem is röviden, hanem öregurasan, ez pont az a fajta közepes költségvetésű dráma, amiket hiányolni szoktunk. A fiúk dobták össze, azaz Ben Affleck rendezte és Matt Damon a főszereplője. Arról szól, hogy a Nike miképp szerezte meg Michael Jordan szponzorációját, de mindezt teljesen Jordan nélkül kapjuk a vászonra, a főszereplők a szüleivel beszélnek főleg. Ennek az volt a célja, hogy igazibbnak tűnjön a film.

Nyilván egy sima szponzoráció nem lett volna akkora szó, szóval inkább az itt a lényeg, hogy Jordan leszerződése miképp változtatta meg az egész kapcsolatot a sport és a cégek között, hiszen ezek után kaptak nagyobb szeletet a játékosok a ‘végtelen’ pénzből. Ez itt a fő fókusz, és ezért követünk pár korosodó pasit a kapitalista oldalról, amint szombaton egy cipő fölött görnyednek. (Feelgood másik oldalnak a Winning Time sorozatot ajánlom)

A konkrét történés pedig: a Nike kosaras részlegének tehetségkutatója kiszúrja, hogy Jordan hiába újonc, mégis mekkora ász, és minden cégbeli akadályt próbál leküzdeni, hogy egyáltalán ajánlatot adhasson a tehetségnek. Na meg az is kérdés, hogy mit tudnak az Adidas imádó sportolónak mondani, ami miatt őket választja?

Nincs itt semmiféle hatalmas hullámzás, szép nyugisan gördül előre a film a fenti sztori kapcsán. Még a nagyobb drámai pillanatai sem ugornak ki túlzottan felfelé. Talán ez az egyetlen negatívum is? Érzelmileg kicsit üres az Air, már azon kívül, hogy marketingről szól, így kicsit hiába van jól rendezve, és még jobban eljátszva. Inkább csak egy érdekesség, amit a profik képesek végig úgy mesélni, hogy leköti az embert.

A budgetről amúgy mindenfélét találtam, elvileg rendesen fizeti a crewt Affleck és Damon gyártó cége, és az Amazonnak mindenki drágábban ad el filmet, szóval a Variety-féle 70-90 millió simán igaznak tűnik, de találtam 20-30 milliót is máshol, és tényleges pénznek az tűnik reálisnak, elnézve milyen kevés helyszín és statiszta kellett ehhez.

Nyilván akit teljesen Michael Jordan érdekelne, annak ott van a Last Dance sorozat, ha eddig kimaradt. Ha az ő oldaláról álltak volna a történethez, nem a feledésbe merülő cégesről, akkor nem is lett volna sok értelme leforgatni. Így meg…, nos szerintem a film is a feledés felé tart majd, pedig régimódi, feelgood dráma, amiből tényleg nincs sok sajnos, de ennyi.