Nagyjából minden nagyobb sportfilmet megnézek, így a nemrég a Maxra felkerült Mark Wahlberges darab sem maradhatott ki, és basszus, ezt aztán jó, hogy nem vállaltam be moziban. az Artúr, a királyban szinte semmi sem működött, pedig igaz történetet dolgoz fel.

A történet egy kalandversenyző körül bonyolódik, aki a csapatával csúfosan kiesett legutóbb, utána rendes állást kellett vállaljon, de a tűz még mindig ott van benne valamire. Utolsó esélynek összeszed pár embert, aki hasonlóan őrültek, és több napon át mindenféle módon hajlandóak átszelni a vadont. Mindannyiukat hajtja valami, a kalandversenyek piszkos 12-je leszne… túlszíneztem.

A lényeg, hogy ez a verseny a kitartásról szól, össze is szedik magukat, de útközben egy kutya, Arthur csatlakozik hozzájuk, akit megkedvelnek, akiben a főszereplő kicsit magát látja, legalábbis a korábbi párhuzamos jeleneteik alapján, mert nagyjából csak a vágó adta át a koncepciót. Igen, eljutottam a negatívumokig, miszerint a film igazából semmit nem tudott érzékeltetni, semmit nem nyújtott.

Nemhogy az nem jön le, hogy pontosan miért kedveli meg mindenki a kutyát annyira a végére, a nézőket is beleértve (ami amúgy érthető a valóságban, viszont a film nem adja át technikailag), de konkrétan még a versenyből sem érezni semmit. Nincs tét, nem jön le, hogy épp mit értek el, hol vannak, mit kell tenniük, csak vágással mutatják. Ez a sport alapból nem tűnik nézőbarátnak, amin a filmet készítők sem javítottak, csak fontosnak tűnő pillanatokat tettek egymás mögé.

A színészi alakítások? Hát nem tudom, Simon Cellan Jones nem sokat hozott ki belőlük, de igazából ami körülvette őket, abból csak a legjobbak tudtak volna kihozni valamit, és itt hiába kedvelek sok színészt más filmekből, ez a kihívás meghaladta őket. Nem azért, mert nehéz volt, hanem esélyük sem volt érvényesülni a szétesett filmben.

A végszó persze az, hogy el lehetett nézni az egészet, aranyos a kutya, és mivel igaz történet, így a tényleges teljesítménnyel nyakon öntve elmegy. Mégsem tudnám ajánlani.