Tanakodtam magamban, hogy egyáltalán körmöljek-e erről a filmről, mert a Sci-fi legújabb nagyfilmje korántsem nyerte el a tetszésemet. Igazából az egyik legpocsékabb film volt, amit eddig a csatornán láttam, legalábbis akárhogy töröm a fejem, nem ugrik be most egy rosszabb sem, voltak gyengék, de ennyire egyiket sem tudnám lehúzni, azokban legalább akadt valami pozitívum is.

Egy csak és kizárólag címbeli “folytatásról” van szó, ha a munkacímet vesszük alapul (Bats 2.), mert a címszereplő denevérek szerepeltek anno a Lou Diamond Phillipses mókában, de ezen kívül nem találni egyetlen eseményszálat sem, aminek köze lenne hozzá.

A történet dióhéjban: katonákat küldenek egy szökött tudós után, aki egy csecsen földalatti erődítményben rejtőzködik, és denevérekkel kísérletezve tengeti napjait. A denevérekről nagyjából ennyit is, mert azon kívül, hogy néha-néha megjelennek és leszednek pár embert, eléggé háttérbe szorulnak mindig, hiszen a puskaropogásnak is szerepet kell kapnia. Így egy olcsó akciófilmet kapunk, és a kevés akció is inkább a béna féléből származik.

A színészek talán eddigi legrosszabb szerepüket hozzák, egyszerűen nincs közöttük semmilyen kémia, mintha pár külön forgató emberkét egy képre varázsoltak volna, néha komolyan ez fordult meg a fejemben. Hogy ennek a színészek az okai, vagy a közel 10 éve nem forgató rendező, Jamie Dixon, az a forgatókönyvből sajnos nem derül ki, de lehetséges, hogy együtt követték el.

Tomas Arana már feltűnt annyi filmben, hogy az ember tőle legalább elvárna egy minimális szintet, de azon kevés jelenetben is, ahol feltűnik, maximum csak bámul maga elé. A Witchbladeből átugrott David Chokachi mint főszereplő, inkább maradt volna a képregény-hősnő mellett, mert Pollyanna McIntosh, aki a szokásos eyecandy vonulatot hozná, még eléggé kezdő a szakmában. De kivétel nélkül, mind alulteljesítik még az én csekélyke elvárásaimat is.

Ez különösen megmutatkozik az egyik eligazításon, ahol a beszélgetés közben ugyebár a feszültséget a színészeknek kellene megadniuk (az író is ludas persze, mert neki kéne a szájukba adni a megfelelő szavakat, de véleményem szerint azokat sem mindegy, hogyan mondják ki), de annyira képtelenek rá, hogy a készítők zenével próbálják kompenzálni, és persze inkább idegesítővé téve a jelenetet, és nem feszültté, az ember nem tudja, most a zenére vagy a beszédre kellene figyelni, mert néha egymást nyomták el. Jó pár gyengébb filmben láttam már ilyet, és mindig is nagyon amatőrnek tartottam.

Akárhogy próbálok gondolkodni, egy pozitívum sem jut eszembe, a denevérek is csak színesítő eszközök, tetszés szerint cserélhetőek bármely más állatfajra, kinek mi a kedvence, sok vizet nem zavarnak. Szóval tényleg nem tudom, mire adhatnék még egy pontot, így ez egy tényleges 1/10 a részemről, hiába, ilyennek is kell lennie, másképp a jónak sem örülhetnénk annyira.