Eljött az új év, és eljött az első idei SFC film ideje is. Sajnos azt kell mondjam, nem a legjobban indítottak, pedig lett volna benne potenciál.

Nessy él és virul, a családmatinékkal ellentétben azonban ez a Nessy vérbeli őshüllő, a kaja a mindene, no meg a fészke, így nem csoda, ha miután birizgálják egy tojását, igencsak begorombul. James Murphy apja is, aki a Loch Ness-i szörnyet kereste, ezért végzi annak táplálékául.

Az incidens óta harminc év telt el, és időközben Nessy is lakást váltott, mégpedig a Felső tóhoz költözött egy Észak-Amerika-i kisvárosba, Ashburnbe. James is felcseperedik, és kriptozoológus (ismeretlen fajokkal foglalkozó állattantudós) válik belőle, az egész életét annak szentelte, hogy megtalálja a szörnyet és végezzen vele. Mivel a kisvárosban egyre nő a rejtélyes halálesetek száma, a helyi seriff és helyettese is beleegyezik, hogy Nessynek mennie kell, így megindul a vadászat.

A főszereplő kriptozoológust Brian Krause alakítja, aki a Bűbájos boszorkák Leója óta kicsit megkeményedett, mondjuk nem csoda, az apját, akit Paul McGillion (A Dog’s Breakfast, Stargate Atlantis) alakít, igen korán vesztette el, úgy nagyjából a film 2. percében. Mégis, néha már a komor megjelenése is humor tárgyát képezi, azonban a játékából lejön, hogy nagyon is komolyan gondolja. Don S. Davis (Stargate SG-1) a seriff helyetteseként megpróbál kellőképpen kisvárosi lenni, de néha ő is kicsit túljátssza a dolgot, erőltetettnek tűnik. A seriffet alakító Carrie Genzel (Flash Gordon) még egész jó volt, de alakításban itt inkább a fiatalabb korosztály győz, Niall Matter (Eureka, illetve pont pénteken láthattuk a Stargate Atlantisban, az egyik hadnagy szerepében) egész kellemesen játszott.

Szóval kicsit csalódtam a színészekben, pedig eléggé erősen Sci Fis gárda gyűlt össze, vártam is miatta már a filmet, a legnagyobb csalódás persze Paul McGillion iszonyat rövid alakítása volt, örültem volna, ha nagyobb a szerepe.

A rendezéssel nem volt gond, az effektek is megállták a helyüket, sőt, talán valamennyit fejlődött is az utóbbi időben ilyen téren.

Kicsit a Lake Placid nyomdokán halad a film, és ez mindenképpen pozitív dolog nálam, mégsem tudtam olyan jól szórakozni rajta, talán lehet, hogy főleg azért, mert vártam már, és rögtön az elején csalódtam, nem tudom, de emellett most nem is sikerült az íróknak, hogy a lerágott témát feldobják valamivel, mint oly sok más esetben, és kicsit túl komolyan is vette magát az egész film. Szóval ez egy közepes, az is felkerekítve, 5/10.