A Netflix megtette, végre szállított valamit a Bird Box univerzumba, ami… szarabb, mint az eredeti. Komolyan, még az európai helyszín sem dobja fel, talán mert a távoli képek csúnyábbak, mint a Fallout 1-2 (írói túlzás), a közeli pusztulat pedig olyan, mintha 1 utcán járnának fel és le, miközben “átszelik” Barcelonát.

A történet onnan indít, ahonnan a Sandra Bullockos film, megjönnek az idegenek, akikre ha ránézel, akkor megölöd magad. A főszereplő igyekszik a lányához jutni a káoszban, aztán pedig csak túlélni bekötött szemmel, átszelve a várost. Kerülgettem pár meglepetést, mert…

Tudjátok milyen a film? Mintha lett volna egy ötletük arra, hogy mi lenne meglepő. És tényleg, amikor felfedik az első fordulatot, akkor azt mondtam, hogy “hú, ez érdekes, na mit kezdenek vele”. Persze semmit, az egy rövidfilmre való ötletük széthúúúúúúzzzák. Nem az a baj, hogy karakterek mennek és fogynak tipikus horrorfilmesen, hanem az unalom, ami ezt körülveszi.

De tényleg, az még talán felhúzta volna, ha 80-85 percbe összehúzzák a sztorit, és nem ugyanazt ismételgetik kvázi (például a kutyás támadásban mennyi már a felesleg, úristen), még ha közben “fejlődik” is a főszereplő lassan, mert ebbe elfért volna egy kicsit gyorsabb változás. Vajon azt hitték, hogy mélységgel töltik meg a 2 órát, vagy a Netflix csak úgy adott pénzt, ha legalább annyi tartalmat szállítanak érte?