Az istenek elfordultak az emberek világától, már senki sem emlékszik Huma hőstetteire, a sárkányok is puszta legendákká lettek, az emberek hamis istenekben hisznek. Krynn világán több, mint 300 év telt el az Összeomlás óta, és most hat jó barát 5 évnyi távollét után ismét találkozik az Otthon vendégfogadóban, Vigasz városában, ahogy arra fogadalmat tettek.
Tanis, a fél-elf, Fényeskardú Sturm, Solamnia lovagja, Tűzkovács Kova, az öreg törpe, Tasslehoff Fúróláb, a surranó, és a Majere testvérek, Raistlin és Caramon azonban nem is sejtik, hogy milyen kalandokba keverednek. Északon sötét seregek gyülekeznek, háborút emlegetnek, és feltűnik egy különös kék kristálypálca, mely valamennyiük életét örökre megváltoztatja.
Margaret Weis és Tracy Hickman Sárkánydárda krónikák trilógiáját (mely időközben természetesen kibővült) idehaza is rengetegen olvasták a 90-es évek elején, és a nemrég megjelent újabb kiadás arról tanúskodik, hogy még a mai napig talál rajongókat magának. Természetesen nem csak itthon, a világ minden táján, tucatnyi nyelvre lettek lefordítva. A történet egy lejátszott szerepjáték regény formája, de az írópáros igazán erős könyvet tett le az asztalra, a folytatásokban pedig még jobban megmutatták írói vénájukat. Aki nem olvasta, és szereti a fantasyt, szerintem mindenképpen vesse rá magát.
Majdnem 24 év telt el a mű elkészülte óta, és megéltük, hogy egy animációs film készüljön az első kötetből. Gyanús volt, hogy a Paramount egyre csak tolja a premier időpontját, még a bemutatót is először csak zárt körben lehetett megtekinteni. Az a pletyka járta, hogy erősen megcsappant a költségvetés az első 3d-s képkockákat látva. Ezt igazolja valahol a film is, a rajzok többsége 2d-s, és a 80-as évek rajzfilmvilágát idézi. Ezzel nem is lenne különösebben baj, csakhogy jó pár effekt elég olcsó 3d-s trükkökkel lett megvalósítva, és a kettő vegyítése bizony nagyon zavaró. Komolyan, mintha a készítők fejében valami ilyesmi járt volna: “az eddig elkészült 3d részek most már maradjanak, és a többit meg köréjük rajzoljuk”. Mindezt látva nem csoda, hogy több hónapos csúszás után csak dvd-n jelent meg a film.
A történetet erősen megszabdalták, nagyon sok minden hiányzik. De ami megmaradt, az végülis megállja a helyét önmagában is, csak a rajongóknak lesz némi hiányérzetük. Jó pár részlet megváltozott a könyvhöz képest, ugyanakkor ügyeltek rá, hogy másokat, a karakterekre jellemzőeket, illetve az őket bemutatni szolgáló apróságokat azért belevegyék a történetbe.
A karakterek nagyjából fedik a könyvben leírtakat, bár a történetbeli hiányok mély nyomokat hagynak rajtuk is, de mindenképpen közelítenek az esetek többségében. Bár ehhez legfőképp a hangok adtak segítséget, főleg Raistlin esetében, Kiefer Sutherland kiváló választás volt, ha élőfilm lenne, az ő hangja kellene oda is, még ha nem is ő játszaná a szerepet, akkor is. Michael Rosenbaum és Michelle Trachtenberg is passzoltak Tanishoz és Tikához, és Lucy Lawless kissé „Xénás” hangja is illett Aranyholdhoz. Nekem főleg Tasslehoff hangja lógott ki, valahogy vékonyabbnak képzeltem mindig is, és Jason Marsden nem ilyen volt.
Tényleg nagyon zavart ez a két rajzi stílus keveredése, bár nekem anno A gyűrűk ura rajzfilmmel is hasonló problémáim voltak. Ott 23 év elteltével elkészült az élőfilm is, ki tudja, talán Dragonlance esetében is reménykedhetünk ebben. Egy rajongónak biztos szemet szúrnak majd dolgok, főleg a hiányosságok, de aki nem ismeri a történetet, nem is tud csalódni sem, és észrevenni sem tudják az ilyen dolgokat, bár tévesen levonhatnak következtetéseket, hogy pár helyen mintha kidolgozatlan lenne. Nem pont méltó feldolgozása lett ez a könyvnek, de ugyanakkor elvonatkoztatva, mint délutáni matinéba illő rajzfilm, végülis megállja a helyét. Én mindenképpen többet vártam, a rajongói csalódottságomtól eltekintve is maximum egy 6/10-et tudok neki adni (ha nem tudnék eltekinteni tőle, egy kettes vagy hármas lenne az eredmény), és maradok a könyveknél.
