Gondolkoztam, hogy mivel indítsam a novemberi sorozatot, de azt hiszem mindenképp erről a feelgood indie filmről akarok mondani pár szót. Vagyis azt, hogy nézzétek meg.

Már nem is tudom hol futottam bele, de az biztos, hogy a fő betétdala annyira elkapott, hogy utána muszáj volt megnéznem a filmet is. Miért nem ilyesmi a popzene manapság? Ja az egy másik poszt lenne, viszont ez az “oldschool” hangulat igazából a Hearts Beat Loudra is áll.

A történet középpontjában egy középiskolai végzős lány áll, aki keresi az útját, a szexualitását, miközben az apja neveli egyedül egy sajnálatos esemény miatt. Mindketten gyászolnak, és mindkettejüknek el kell engedni dolgokat a tovább lépéshez. Vagyis felnőni, még az apának is.

És mindezt egy néhol keserű, de valójában teljesen feelgood filmben tárják elénk. Közösen zenélnek, a lány ír, az apa zenét szerez, a számukat felfedezik páran, igazi underdog történet, ami néha kilép az elvárt húzások elől is. Nem azt mondom, hogy meglepetésekkel van tele, de egy tipikus indie darabhoz képest… életszerűbb.

Most mondhatnám, hogy mindezt Nick Offerman férfiasan széles vállára helyezték, de igazából az Easy-ből ismert Kiersey Clemons is beleadja a szívét. Ez illik a Hearts Beat Loudra is, tele van szívvel, fantasztikus volt nézni.