A már előkerült kritika hatására én is megnéztem a filmet, és nem mondom, hogy kellemes utóhatásai lennének.
A film – még mindig – arról szól, hogy miképp szaporodik el a buta emberek tömege. Az első 2 perc a legérdekesebb, és onnantól már csak a nevetés az egész.
Tehát a film utáni napokban lépten-nyomom az szúrt szemet, hogy miképp haladunk ezen disztópia felé. Sajnos egyre inkább azt látni, hogy a butábbak kiharcolják, hogy őket tekintség az átlagnak, aztán a náluk is butábbak is kiharcolják, hogy… de mondok inkább egy fájdalmasan szomorú részt a filmből.
A nép egyik legkedveltebb műsora az Ow! My Balls – azaz mondjuk Ó, a golyóim, ami nem szól másról, mint hogy a főszereplőt folyamatosan különféle szerencsétlenségek érik a nemiszerve tájékán. Elég ijesztő volna, ha az életben is tényleg ilyen műsorokra izgulna fel a széles publikum, nemde?
A filmből ugyanis ez az egyetlen gondolat, amit fontos végiggondolni. Az, hogy az elit teljesen elbutuljon, hülyeség. Az elit mindig is vigyázni fog magára, köszöni szépen, és igyekszik (igyekezett és igyekezni fog) a népet bután tartani. Hát már csak az a kérdés, hogy elbutul-e a nép.
A film maga jó. Annyira hogy ha nem úgy ültök le, hogy nagyon jó, akkor még élvezni is fogjátok. Tipikus eldobható film, másodjára már nem élvezetes.