Azzal a vallomással kell kezdenem, hogy ez a viszonylag korai P. K. Dick könyv nem jött be. Igen, a név miatt vettem meg, és egy darabig tartotta a jó indítás utáni magas szintet, de aztán a könyv felétől kisiklott valahogy az egész.

Arról szól, hogy Reagle Gumm nyugiban él egy álmos kisvárosban, agglegény, és a szomszéd feleségével flörtölget. A kenyerét meg azzal keresi, hogy a helyi lap játékában megtippeli hol fog feltűnni legközelebb a zöld emberke. Mivel baromi ügyes a játékban, így már hónapok óta vezeti a tippelők listáját, és a kisvárosban szinte mindenki hírességként kezeli.

Aztán elkezdi furcsán érezni magát, mintha mindennek ő lenne a központja, de nem csak az újságbeli ügyes játéka miatt. Közben pedig a sógora a fürdőben ilyen lelógó dróttal akarja feloltani a lámpát a kapcsoló helyett. Azt tippelik, hogy régi emlék- ésmegszokásfoszlány , de a múltat felidézve egy hely sem jut eszükbe, ahol így kellett kapcsolnia a villanyt. És ezt így most nem kifigurázásból írtam, hanem innen indul az enyhe paranoiás hullámvasút.

Valójában a könyv első fele baromira tetszett. Odáig nagyon profin van felépítve a hangulat, de amikor Dick elkezdi fellebbenteni a fátylat a rejtélyekről, akkor nem azt mondom, hogy kiszámítható, de olyan megszokott lett. Annyira nem lepett meg, és nem is kavarta meg a fantáziám. Nyilván nem akarok részleteket írni, hátha valaki rárepül, de azért innen még szerencsére sokat fejlődött P. K. Dick. Bár már itt is felismerhető jó pár rá jellemző vonás, de a későbbi műveiben már nem éreztem enyhe csalódottságot, amikor az utolsó oldal utolsó pontjához értem. Ide.