Ba***a meg ez a film. Jó értelemben küldöm el az anyjába, mert a vége után megsemmisítve ültem a fotelben még egy kicsit, kellett pár perc, mire összeszedtem magam. Tudtam, hogy Noah Baumbach jó író-rendező, szoktak hatni a filmjei, de nem ennyire.

A történet egy válásról szól. Ennyi alapján láttam, hogy nem sokan kapták fel a fejüket, pedig igazából nincs tele a padlás ilyen filmekkel. Mármint amik őszintén bemutatják egy kapcsolat végét. Nyilván válás sok filmben van, de többnyire csak valami más konfliktusra, vagy épp poénkodásra eszköz, nem pedig az maga a történet. Hát a Marriage Story-ban csak erről van szó.

Nyilván a megvalósításba már vannak túlzások, hogy drámaibb legyen a film, de ezt nem az érzelmi középpontra értem. A Los Angeles – New York ellentét, a nő a nyárias Kaliforniában élne a közös gyerekkel, a férfi a rideg New Yorkban, például nagyon filmesebb körítés, látványosabb a szakadék emiatt közöttük, de mögötte ott van, hogy a kapcsolatukban örök ellentét volt, hogy csak a férfi akarata érvényesült. Nem úgy, hogy leszólja általánosítva bármelyik felet a film, hanem ennek a két embernek a kapcsolata nem volt egyensúlyban vágyak és elvárások szintjén, ami idővel problémákhoz vezetett. Hogy a kreatív kibontakozásukról ne is beszéljünk.

Érdekes amúgy, hogy a válás mindennapos dolog, látjuk a statisztikákat, lehet itt az olvasók között is van pár ember, aki már átesett rajta, mégis kevés ilyen film van róla. Nehéz bemutatni értelmesen és nem csöpögős érzelmesen, de itt sikerül. Átmennek a válás lépésein, tippre Noah Baumbach saját tapasztalatokból írta (igen, a The Squid and the Whale-t a szülei alapján, itt pedig a sajátja játszhatott közre), és arról, hogy milyen is az egész folyamat.

A Marriage Story például azzal indít, hogy miért is szerették egymást, és ehhez ügyesen vissza is tér. Természetesek a közben levő lépéseket sem ugorja át Baumbach, egy válás brutális tud lenni, ami a legrosszabbat hozza ki az emberből, viszont ezt túlélve letisztulhatnak az érzelmek, létezhet normális, nem szerelmi csak szereteti kapcsolat a két ember között.

Az is tetszett, hogy érdekes módon tényleg a befejezés során mondja el a szerelmüket. Mármint minden kiderül, hogy jöttek össze, mik történtek, viszont ezen a másfajta lencsén át. És hát amit ehhez leművel Adam Driver és Scarlett Johansson, az valami fenomenális. Mindent beleadnak a szerepbe, és egyáltalán nem ripacskodás a vége, pedig benne lett volna pár helyen a lehetőség.

Mondom, iszonyat hatásos darab, kár, hogy nincs időm most újra, sokadszor megnézni az Annie Hallt, ami egyértelműen inspiráció volt a Marriage Story-nál.